A napokban több helyen is találkoztam olyan véleményekkel, amik annak ellenére, hogy férfi vagyok, sértőek voltak számomra is, mert a feleségemről és a kislányomról is szóltak.
A nők egyenrangúak. Képesek önállóan gondolkodni és dönteni, nincs szükségük arra, hogy bárki megmondja nekik, hogyan kell cselekedniük. Ahhoz pedig végképp senkinek semmi joga, hogy megmondja, mit kell kezdeniük az életükkel. A nők nem gyengébbek a férfiaknál. Sőt!
Azt mondják, régen egy nő tudta, mi a dolga. Férjhez adták valakihez, akit jónak ítélt meg a család, aztán felszólították, hogy tűrjön. Mit csináltak ezek a feleségek? Mostak, főztek, takarítottak, gyereket neveltek, beosztották a pénzt, intézkedtek, dolgoztak. Egyedül. A férjük jobb esetben a napot pénzkereséssel töltötte, rosszabb esetben azt a keveset is elkocsmázta, ami volt.
Tény, a világ nagyot változott. Egy nőnek most már joga van eldönteni, hogy kihez megy feleségül. Eldöntheti, hogy dolgozik-e, tanul, családot alapít, utazgat, és még sorolhatnám. Bárhogy dönthet. A változás ellenére ezek a nők ugyanazok, akiknek 100 évvel ezelőtt emberfeletti erővel kellett volna küzdeniük már csak azért is, hogy minimálisan elismerjék a mindennapi erőfeszítéseiket. Azért, mert nem akarnak olyan életet élni, mint amit a nagyanyáik, senki sem szólhatja meg őket.
Örülök annak, hogy ma már, még ha nem is tökéletes a rendszer, egy nőnek nem csak kötelezettségei, hanem a férfiakkal egyenlő jogai is vannak. Az élet számos területén kezd eltűnni a nemi megkülönböztetés, azt kell, hogy mondjam, végre! Nem szabad elfelejteni, hogyha a feleségem előtt kinyitom az ajtót, azt nem azért teszem, mert ő nem képes rá, hanem mert udvarias vagyok.
A nők élete ma is küzdelmes. Bárhogy is döntenek, nekik dupla erővel kell küzdeniük, hogy elismerjék őket. Hiába vagyunk elvileg felvilágosultak, rengeteg hátrányos megkülönböztetés éri őket mind a mai napig. Azt hiszik egyesek, hogy egy nő nem alkalmas vezetőként dolgozni? Nem képes sikereket elérni a szakmájában? Nem tud világmegváltó dolgokat tenni? Hahó, ideje felébredni, a nők igenis képesek erre! Mint ahogy arra is, hogy gyereket neveljenek. Hány és hány férfitársam legyint erre, hogy mi ebben a nagy dolog, bárki meg tudja csinálni. Tényleg? Bárki el tud látni egy kisgyereket? Tudja etetni, itatni, tisztába tenni, tanítani, óvni, fejleszteni, gyógyítani, altatni, ébreszteni, boldoggá tenni? Mindezt attól a perctől fogva, hogy a baba megszületik, 7/24-es műszakban, egészen addig, míg a gyerek fel nem nő? Nem. Nem tudja ezt bárki megtenni, nagyon sok férfinak beletörne a bicskája a feladatba. Azokról az anyákról pedig már ne is beszéljünk, akiket elhagy a férfi, a kisbetűs, semmirekellő férfi. Az, aki menekül, mert mégsincs kedve babázni, sok neki a nyűg, a baj, ő ezt nem bírja. Ezekre az édesanyákra tripla munka és felelősség hárul, mégis teszik a dolguk szó nélkül. Ki, ha ők nem?
A nők erősek és rengeteg dologra képesek. Lehet, hogy nagyobbak vagyunk és a karjaink erősebbek, de lélekben valószínűleg még alul is maradunk velük szemben. Már csak azt szeretném kérdezni, hogy ha egy nő ennyi mindenre képes, nem képes és jogosult-e a saját életéről saját maga dönteni? Dehogynem.
Dávid
