Mindig meglep, minek hatására pattanhat ki valaki fejéből egy játék ötlete. Ennek a társasnak a megalkotója talán idegen nyelvként tanulhatta az angolt, így tűnhetett fel neki az angol nyelvterületen gyakran használt "piggyback" kifejezés, ami azt jelenti, hogy "valakinek a hátán", valakit eszközül használva eljutni valahová, valamilyen célhoz. Nem kellett más, mint képszerűen felhasználni ezt a nyilvánvalóan szimbolikus kifejezést, és már meg is volt a játék alapja - ahol a malackák egymás hátán juthatnak el a célba a malacösvényen át.

A játék nulladik lépése e malacösvény összeállítása, ezt nyugodtan bízhatjuk akár arra a Túl Kicsi Családtagra, aki még annyira se tud társasjátékozni, hogy egy dobókockán felismerje a számokat, de ha nem vesszük be a mókába, akkor könnyen játékrontóvá válhat. Ő lelkesen összetologathatja az ösvény kockáit, amit számos elrendezésben lehet letenni bármilyen sík felületre, lényeg, hogy önmagába záródó kört ne alkosson az ösvény.

 A malacok összesen heten vannak, tehát akár heten is játszhatnak, de van lehetőség arra is, hogy akár ketten játsszanak – mint például mi az első meneteknél. A kettő-három játékos felállásnál vannak külön szabályok is, de életképes a játék akkor is, ha nem olvasunk ilyen figyelmesen, és az alapszabályt csak annyival variáljuk meg, hogy egy ember egyszerre több malaccal játszik, a jó öreg Ki nevet a végén alapjaihoz hasonlóan.  

A malacösvény a Ki nevet a végén pályájához hasonlóan egyszemélyes, csakhogy a konda tagjai "ütközéskor" nem ütik ki egymást, mint a Ki nevet a végén játékosai, hanem ha ugyanarra a mezőre akarnak lépni, akkor egyszerűen egymás hátára állnak, és a következő dobásnál ami malac a hátán áll az aktuálisnak, az egyszerűen lép vele együtt, a rakás tetején álló malacka pedig a következő dobásnál egyszerűen leugrik a kupacról, és üget előre, immáron egyedül.  Amelyik malac előbb célba ér, természetesen annak a "tulajdonosa"  a nyertes – de ha a hátán ül egy másik játékos malaca, akkor nincs mese, holtverseny, illetve döntetlen.

A színes korongok (színük a malacokéval egyezik) egyrészt segítenek számon tartani, melyik malaccal ki léphet, de segítségével meg is hosszabbítható egyetlen alkalommal (per játékos), ha van olyan úti rész, amin minden malac áthaladt már. Ezt az út végéhez lehet illeszteni, ráhelyezve az adott játékos korongját, jelezve, hogy már élt a lehetőséggel az illető. Az utolsó kockadobásnak pontosan annyinak kell lennie, amennyi az út végéről lelépéshez szükséges.

Ami tetszett, az a játékszabályok részbeni variálhatósága, az opcionális lehetőségek, amitől lehet kis és nagy csoportokban, kisebbekkel és nagyobbakkal is játszani, miközben a lényeg változatlan és logikus marad.  Tesztalanyom viszonylag alacsony kora miatt egyszerűbben játszottunk, bár lelkesen élt például a "piros hármas" által adott plusz dobási lehetőséggel, és elég taktikusan bánt a malacokkal is, amikor egyszerre többel is játszottunk.  Az első játékban a röfik hamar egymás hátára álltak (jó minőségben készültek, élénk színekben, pontosan illeszthetően) hogy a pálya nagy részét egymás hátán robogva tegyék meg - néha mind a négyen. Végül ketten értek célba, de ők holtversenyben, ezért adott volt a helyzet egy második játszmára, ott már előre bírt vágtatni valamelyikünk malaca.

A dobókocka egyébként érdekes jelenség, ne keverjük a hagyományos példányokkal. A malacösvény viszonylag rövid, és a játék se tart túl sokáig, de a készítők ügyeltek arra, hogy ne érjen túl hamar véget. A dobókocka tehát háromnál nagyobbat nem mutat: van piros és fekete egyes, kettes, és hármas, elvégre a malaclábak rövidek, egyszerre háromnál többet egyik disznócska se lép az ösvényen.

A játék neve: Malacbanda
Forgalmazó: GémKlub
Ár: 6390 Ft
Életkor: 4+
Játékosok száma: 2-6
Játékidő: 5-10 perc

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?