12. hét
Sokáig töprengtem, belekezdjek-e a naplóba, vagy sem, tanulva a korábbiakból, amikor sajnos nem lett a történetnek jó vége. Aztán rájöttem, ennyire hülye nem lehetek, főleg úgy, hogy nem is vagyok babonás. Nem a naplóírás tartja itt vagy viszi el a babát, s talán pont amiatt, mert nem egy gyaloggalopp az esetem a kórelőzmények miatt, talán még érdekes is lehet.
Az elmúlt egy évem rövid megszakításokkal többnyire azzal telt, hogy babát vártam. Mintegy öt hónap maradt ki, egy hónap tavaly novemberben, és négy hónap idén március-július közt.
Ez utóbbi sokkal keményebb menet volt, túl voltunk a 12 hetes ultrahangon, minden rendben lévőnek tűnt. Aztán hazautaztam a 16. héten megismételni a genetikai tesztet, de még a vérvétel előtt készült egy ultrahang. Teljes csend volt, a baba már valószínűleg két hete nem élt. Két nappal később immár Londonban megműtöttek, szövettan és minden teszt negatív lett. Mai napig nem tudjuk, mi történhetett, a kivizsgálások nem hoztak eredményt. A pajzsmirigy és vércukor értékeim is jók voltak.
Igazuk volt azoknak, akik szóltak, lehet, ez padlóra küld. Oda küldött. Férjem, családom, és több barátom szerint is hetekig, hónapokig „élőhalott” voltam, mármint oké, biológiailag funkcionáltam, de alig lehetett kommunikálni velem.
Itteni orvos szerint már májusban újra próbálkozhattunk volna, magyar orvos inkább 3-6 hót javasolt. Közben elkezdtem másik állást is keresni. Végül júliusban kettő is összejött, így még dönteni is tudtam, melyiket szeretném inkább. Októberi kezdés volt a szerződésben. Amikor a szerződést aláírtam tehát még fogalmam sem volt, hogy baba van, kb. másfél hónappal később derült csak ki.
Amikor kiderült, még mindig volt egy kis időm a régi helyemen a felmondásomig, így eldönthettem volna azt is, szólok az új helyen, hogy mégse megyek, vagy ott és akkor elmondom, figyeljetek, kb. 5-6 hetes terhes vagyok, mi legyen. Végül amellett döntöttem, megyek, és első nap szólok, mi a helyzet.
Vagy megértik vagy nem, ha nem, akkor jó lecke volt, bár elvileg a terhesség miatt nem, csak etikai vagy szakmai kifogások miatt tehetnek ki. Cserébe ha korrektek, én is az leszek és rövid időre mennék csak szülési szabadságra. Szakmai harikiri lett volna a volt munkahelyemen maradnom.
A munka mellett azonban sokkal fontosabb, hogy egyelőre úgy néz ki, minden a legnagyobb rendben. Igaz, eddig ez a terhesség visel meg a legjobban.
Augusztusban, amikor Magyarországról visszajöttünk, sikerült elkapnom valami nyavalyát, hangom elment, torkom fájt, beszélni nem tudtam. Volt olyan nap, hogy inkább itthon maradtam. (1-3 napot igazolhatunk magunknak).
Korai terhességi rendelésen sikerült a 6. hétre ultrahang időpontot kapni, kórelőzmény miatt később a 8. és 10. héten is jelenésem volt. Minden egyes alkalommal akkor lettem igazán nyugodt, mikor hallatszódott a szívhang.
Amikor már azt hittem, hogy a megfázásszerű betegségemből kezdek végre kigyógyulni újabb gond akadt: volt egy hét, amikor borda alatt, hasam fölött iszonyatos fájdalmaim voltak. Amikor hazaértem a munkából feküdtem le, volt olyan hétvége, hogy a normál rutint se tudtam véghezvinni. Csak feküdtem, mert az esett jól. Sokszor épp a földön, mert épp úgy volt a legjobb. Végül az orvos kiírt egy hétre, de kellett is. Tényleg nagyon nem voltam jól. Szerencsére azóta ez elmúlt. Az orvos szerint reflux miatt volt, bár érdekes, pont a fekvés esett jól, ami ilyenkor elvileg pont, hogy nem kéne…
Eljött a 12 hetes ultrahang időpontja is. Sokkal jobb Down-értékeket kaptunk most, mint a legutóbbi terhességnél, akkor 1:280 körüli volt, most 1:3800, Patau és Edwardsra pedig 1:20000.
1.1 mm nyaki redőt mértek.
Ettől függetlenül beneveztünk még egy tesztre is, két hét múlva lesz bővebb információnk róla.
TSH értékem lecsökkent, 0.32-0.8. Free t4 16. Havonta nézik. A pajzsmirigyem úgy néz ki tehát, hogy a gyógyszerváltás után rendben lévőnek tűnik. Cukorértékeimet elkezdtem egy CGM szenzorral mérni, kvázi 7/24 monitorozom magam. Így derült ki például, hogy az éjszakai inzulinom sok, hiába volt a vártnál magasabb az éhomi vércukorérték. Éjszakára váltottunk másik inzulinra, plusz csökkentettük is az adagot. Szépen határértékek közt mozognak az értékeim az esetek majd 90 százalékában. Plusz szép c-peptid értékeim is lettek, tehát nincs minden veszve, odafigyeléssel nagyon szépen karbantartható a cukorbetegségem.
Így a kilátások biztatóak, reméljük a legjobbakat. Következő orvosi időpontom három hét múlvára van, de lehet, hogy addig elmegyek még egy ultrahangra. Azért ott a sejhajban az a bizonyos zabszem…
Közben a fiunk a kétévesek akaratos korszakát éli. Ha van valami, akkor azért sír, ha nincs, akkor azért. Rettenetesen türelmetlen, az innivalóját ott és akkor és azonnal akarja. Idemenni, odamenni, ha nem azt kapja, amit szeretne, akkor földre fekszik és bömböl.
Szobatisztasággal haladunk, nyáron sokat volt a szabadban kicsit szabadabban, így volt, hogy csak napi 2-3 pelus fogyott. Érdekes, hogy szeret a bilin ülni, többször kéri is, nem egyszer ébredt száraz pelussal. Ilyenkor bilire rá, és megy is a csuri.
Alvása még mindig gáz. Ha alszik napközben egy órát, akkor 10-11 előtt nem kerül ágyba. Ha nem alszik, akkor meg totál zombi estére, nyafog, dobál, van mikor harap. Mintha nem is ő lenne. Néha elgondolkodom azon, hogy ez így valóban normális, de úgy néz ki, hogy igen.
Tildy
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
