„Hidd el, a leveskocka a Menő Afrikai Étel gyakori hozzávalója, itt jumbónak hívják, és főleg csípős ízekkel kombinálva kedvelik” – erősített meg Csilla, amikor jeleztem, hogy többen megdöbbentek, amikor az egyik receptben a hozzávalók közt ez a cseppet sem ősi vagy afrikai elem is szerepelt. Azt is elmesélte, az országban összesen 12 darab általunk ismert típusú szarvasmarha található, ebből is csak néhány a tejelő tehén. Az afrikai szarvasmarha nem ad tejet, csak húsként hasznosítható, és a kenyér sem ismert Gambiában. A mostani rész az állatokról és a gambiai mindennapokról szól, amelyben keverednek az ősi és a modern elemek. Amikor az ember épp belefeledkezne a táj időtlen ősi szépségébe, valahol mindig megvillan egy sárga műanyag vizesvödör.


Falusi kút Gambiában. Fotó: Project Food First, Gambia

Napsütéssel feltöltődve, kritikáktól erősödve üdvözlöm a Bezzeganya olvasóit.

Külön köszönet azokért a hozzászólásokért, amelyek segítették a kapcsolattartást e távoli ország és a magyar közönség között. A rengeteg kérdés mögött az érdeklődés erősödését érzékelem, úgyhogy ezen az úton folytatom a beszámolót gambiai életünk tapasztalatairól.

Be kell ismerni, hogy nehéz a dolgom; megannyi elvárásnak egyszerre megfelelni, de szívesen nyilatkozom és örömmel tölt el, hogy mindeddig sikerült több infót átadnom, mint amit eddig tudtak Magyarországon Gambiáról. A türelmeteket és szépérzéketeket hívom segítségül, hogy sorjában be tudjam mutatni a vibrálóan sok benyomást a pontos adatokig. Pár hasznos kérdésre is válaszolok, mielőtt a vadvilágos Gambia bemutatásába kezdek.

HunnyBunny kérdése a domodahval kapcsolatosan: igen, valódi mogyoróvajat használnak és 2 csésze az adagja, bocsánat az elírásért.

Hinta Palintának nagy elismerés Kunta Kinteh megemlítéséért; ő valóban gambiai volt és egy külön fejezetben, ahol a családi turisztikai programokról lesz szó, írok róla részletesebben.

Felmerült a repülőút is: Európából általában 6-8 óra, attól függ, hogy honnan indul az ember. Budapest és Banjul közt van közvetlen járat, a Brussel Airlines, de naggggyon drága. Anglián át lehet találni olcsóbb utakat, napi gyakorisággal. Ezenkívül persze vannak Hollandián át vagy szenegáli megközelítéssel is repülőutak. A repülőkre általában 20 kg csomagot engednek meg személyenként, a Brussel Airlinesnál 47 kg-ot lehet szállítani fejenként. Afrika és Európa között igen drága az utazás, főleg nagycsaláddal, úgyhogy az elmúlt években mi Afrikában időztünk, bár nagyfiam jelenleg éppen Európában kóborol és családtagokat látogat.

Amit a kajákról írtam, az lehet, hogy hihetetlen, de így van... tényleg tízféle kaját ismételnek, és akkor egy kicsit túloztam is a számokban. Az eddig itt töltött idő alatt felfedeztünk minden nagy és kisboltot, és ma már magyar ételeket is tudunk készíteni az itteni alapanyagokból és a megvásárolható hozzátevőkből, akár minden nap.

A munkám az, ami igencsak Gambiához köt, hiszen Gambiáról szól. A weboldalunkon megtalálhatóak tevékenységeink: nemzetközi kulturális és oktatási csereprogramok, nőpártoló helyi projektek, agrárfejlesztés és FairTrade kapcsolatok stb.

A munkán kívül a hétköznapok és az emberek hozzáállása is sokat segített a döntésben, hogy itt maradjunk még egy darabig, és élvezzük a nehézségek és kihívások mellett az afrikai napsütést is!

Pommepomme kérdezett a játszóterekről. Nos: láttam egyet Banjulban, de soha nem jutottunk be a zárt kerítésen, és nemrég építettek egyet a főút mellett egy bevásárlóközpont mellé, amit az esős időszak után majd kipróbálunk. Az iskolai belső udvarokon a játszóterek szánalmasan elhanyagoltak, régi módon vasból szerkesztették őket, amit az eső az idők alatt kikezdett, és manapság életveszélyesnek számítanak. Az iskolai játszótereken naponta történnek balesetek.

Egyes magániskolákban próbálkoznak fából és kötélből összeállított mászó-játszótérrel, de a gyerekek vadsága és a tanárok, gyerekekre vigyázók figyelmetlensége miatt az eszközök hamar károsodnak, vagy végleg használhatatlanná válnak.

Általában véve ez egész Gambiára nézve igaz; nagyon kevés a szervezett gyerekprogram. Ennek a helyi kultúrában található az oka, itt a gyerekprogramok megegyeznek a családi programokkal: családlátogatások, ünnepnapok (névadó ünnepség, esküvő / temetés, vallási ünnepek) és a vasárnapi óceánparti vagy a közös nagycsaládi összejövetelek. Belépőjegyes, szervezett családi vagy gyermekprogramok alig-alig vannak.

Helyszín se sok erre, mondhatni, hogy kb. egy igazán működő művelődési ház – a Francia Intézet – kínálja a programokat, és ha valakinek ezenkívül kedve támad gyerekprogramot szervezni, akkor sem érkezik sok család a programra. A gyerekek mégsem maradnak események nélkül, hiszen az ő mindennapi életüket az otthoni munkálkodás, a napi tennivalókban való részvétel és a családtagokkal vagy szomszédokkal, barátokkal való időtöltés teszi ki. és ezáltal sajátítják el a szükséges ismereteiket.

Iskolába sem csak anyagi kérdés a gyerek beiratása, hanem a család vallási hozzáállásán, nyitottságán is múlik, hogy például beiratják-e a lányokat is általános iskolába vagy a muszlim hit szerint csak arab iskolába járatják. Amennyiben lánygyermek születik a családban, nem dupla öröm a háznál, mert terv szerint a lány odébbáll és máshol kamatoztatja jó nevelését, míg a fiúk a családnál maradva folytatják az apa mesterségét vagy az iskolát.

Tudni kell mindehhez, hogy Gambiában erősen követhető a hagyományos és a modern életvitel szétválása.

Vannak ultramodern iskolák, amerikai rendszerrel, ezek méregdrágák, de mégis több száz tanulójukat a minden családban megtalalható, külföldön élő „testvér” szponzorálja. Általában az iskolai oktatás szintje nem magas, de az öregektől még hallani, hogy a gyarmati idők angol iskolája még ért valamit.

Itt a helyi családok életében egy egész közösség felelős a gyereknevelésért és a szomszéd vagy az utca embere, avagy nagyi, nagynéni, unokahúg egyaránt kötelességszerűen vesz részt a nevelésben.

A gyerekek és nők általában egy közös térben munkálkodnak napközben, míg a férjek és a férfi családtagok külön körben vitatják meg az élet nagy kérdeseit, ataya teázás közben. A beszélgetések és a mindennapi tennivalók egyaránt vallásos rend szerint felépítettek. Gambia muszlim ország, de békében élnek a jelentős számban élő keresztények (főleg bevándorlók más afrikai országokból) és az ősi, afrikai életmód szerint élők is.

Természetesen ha valaki Gambiáról bővebbet szeretne megtudni, a www.gambia.hu weboldalon talál bőven infókat.

Azonyban hogy visszakanyarodjak a beígért témához, nézzük az állatok, növények és emberek egymás mellett élését.

Az állatok bemutatása ösztönösen jutott eszembe, de mindenképpen fontos tudnivaló a Gambiában élők mindennapjaihoz. Afrikában még nagyjából harmonikus viszonyban élnek egymással az állatok és emberek.

Az emberek szeretik és tisztelik környezetüket, a mindennapi betevőjüket megköszönik az állatoknak, növényeknek. Sokat dolgoznak a földdel, próbálják megmunkálni, bár igen kevés eszközük és ötletük van hozzá.

Szemétgyűjtő és égető üzemek hiányában igencsak elmaradott az újrafelhasználás.

Afrika nem iparosított, majdnem minden kézierővel működik. Természetesen vannak gépesített országok, de Gambia főleg az agráriparra és turizmusra számíthat egyedüli bevételként.

Persze mindennek meg van a jó és a rossz oldala. A levegő mindenképpen frissebb és energikusabb, mint Európa nagyvárosaiban. Európából az ideérkező turisták miatt megjelentek a nejlonzacskók és a kólás + sörösüvegek, és a csacsis szemetesfogatok vagy a GamJob fizetett szemétgyűjtőinek sem jut idejük, figyelmük az utcai szemét begyűjtésére.

Így a szemetet elássák, elégetik vagy szétszórják, ahol tudják.

 Bakoteh-i utcakép. Sajnos rengeteg a szemét.

 Az Atlanti-óceán partján (ezt beássák a földbe és rákot fognak vele).

A képen látható utcán az esős időszakban a szemét a sár és az esővíz egyvelegével sodródik az utcán, kitűnő táptalajként a maláriát okozó szúnyoglárváknak. Gambiában ez a legveszélyesebb betegség (a helyi egyetlen orvosi kutatóközpont is főleg ezzel foglalkozik).

Az itt élő embereket nem tájékoztatják eléggé a maláriát megelőző gyógyszerekről, és a helyi lakosok különben sem szeretik a tablettákat, inkább jobban hisznek a marabouk (közvetlen a természettel kapcsolatban álló javasok) tudásában és gyógynövénykínálatában.

Orvosi intézmények és gyógyszertárak a város minden részén bőven megtalálhatóak, és bár sokan keresik fel őket naponta, akkor is biztos, hogy az orvosi módszer mellett a helyi kuruzslók gyógymódját is használják párhuzamosan.

A legnagyobb mértékű népbetegség a magas vérnyomás és az érelmeszesedés.

Érdekességképpen megemlítem, hogy egy Fülöp-szigetekről, Indián át érkező, egész Nyugat-Afrikáért felelős gyógymód szervezet három éve működik Gambiában és a pránagyógyítás technikáját tanítja. Sok gambiai megy el a tanfolyamra és iskolákban, hagyományos orvosi helyeken is alkalmazzák ezt a keleti tudást.

A gyerekekkel orvosilag csak pozitív tapasztalataink voltak, mert akár csekély megfázás vagy komolyabb maláriabetegség merült fel a családban, mindig tudtunk hova fordulni és modern vagy hagyományos orvoslásban is a megfelelő gyógymódot kaptuk a gyors gyógyuláshoz.

Az orvosi és gyógyszerbeszerzési rendszer tényleg egyszerű és gyors Gambiában, sok képzett nővérrel és orvossal, a külföldről érkezett szaktekintélyek hozzáértő tudásával és nyugat-európai szinten is megfelelő technikával. Az orvosi történetek sorát a következő részben szeretném folytatni, hiszen családunk legkisebb tagja Gambiában született 4 éve. Ezt az élményt és más orvosi történetet szívesen megosztok a következő írásban.

Most az állatokról is írnék pár sorban, hogy teljes legyen az összkép a gambiai hétköznapokról.

Gambiában sokféle vadállat él szabadon – főleg majmok, akik szabadon garázdálkodnak a hotelek környékén, és a nyaralók strandtáskájából is kicsenik a finom falatokat avagy szívesen és barátságosan átveszik az elemózsiát az emberi kézből is.

Mivel csapatosan mozognak, ezért néha kellemetlenségeket is okozhatnak a gyors feltűnésükkel, de a majombabák mindig nagy sikert aratnak még a keményszívű turistáknál is.

A majmok inkább estefelé kerülnek elő, és kb. egy órát mutatkoznak.

 

A keselyűmadarak gyakran keringenek fenn az égen, hús után kutatva, és persze amikor leereszkednek, az azt jelzi, hogy ételmaradékot találtak.

Nagyobb hotelekben, nemzeti parkokban napközben látni, ahogyan esznek, és lehet fotókat is készíteni róluk.

Hiénákat főleg az ország belsejében lehet még szabadon találni, de az ő vadászterületüket mára már befedték a lakóépületek és egyéb turisztikai építmények, úgyhogy főleg csak rezervátumokban, rácsok mögött mutatják be az érdeklődőknek.

Oroszlánból is volt egy Gambiában, de mivel nem tűrte hosszabb távon a bezártságot, kitört a ketrecéből, és ezért lelőtték. Manapság Gambia elnöke alapításával létrehoztak egy vadállatokat bemutató farmot, ahol zsiráf is látható a nagyközönség számára.

A Gambia folyóban a temérdek halfajta mellett található osztriga, és mélyebben az ország belsejében élnek a vízilovak.

A krokodilokról pár sorban csak annyit, hogy szent állatnak tekintik, főleg a házasságok, gyermekáldások kérőinek címezve. Bakau városrészben, Katchikalli Krokodilfarmon található Charlie, a híres fehér krokodil és vagy száz leszármazottja.

Gambia az ezerféle madárfajtáról is nevezetes. Rengeteg turista csak miattuk utazik ide, hogy a hosszúcsöves fényképezőgépeikkel lesből megörökítsenek egy-egy madárról csudaszép képeket, útikönyvek készítéséhez.

A háziállatok is szabadon mozognak a házaknál és az utcákon. Ami biztosan látható még az utcákon: bárány- és kecskeseregek, amelyek az ünnepnapok alkalmából a legtöbb étel alapanyagaivá válnak. A forgalmat az autóúton gyakran ökrök állítják meg, és bizony elsőbbséget élveznek. A kutyákat nem tisztelik, félnek tőlük és bántják őket, kővel dobálják, vagy botokkal ütik őket. Rengeteg a kóbor kutya, falkába verődve mozognak, és félnek az embertől.

Viszont egy kutyát sem láttunk meghalni éhínség miatt, étel bőven jut még nekik is az emberek konyhájából vagy az óceánparti kivetődött halakból. A cicáknak ez a terület maga a kánaán, ők is szabadon közlekednek házról házra. A gyíkok, pókok, bogarak kedvelőinek is megadatott Gambiában az örömhír, hogy mind megtalálhatóak szép számmal az ország bármely területén. A denevérek az esti órákban csapatostul ostromolják meg a mangó- és egyéb gyümölcsfákat, és vidám fütyörésző hangok közben továbbítják a hírt, hogy éhes testvéreik is csatlakozhassanak.

A napsütés idején és az éj leple alatt is mozgalmas az élet az állatvilágban.   

Az utolsó képen a nagymama látható, aki látogatása során egy helyi óriáskígyóval kötött közelebbi ismeretséget (egy helyi hüllőfarmon készült a kép, egyiket sem kényszerítették az együttlétre, szabad akaratból tették és egyiküknek sem esett baja).

Köszönöm a figyelmeteket, kellemes hetet kívánok, várom továbbra is a kérdéseiteket, és sok napsütést nektek a vénasszonyok nyarára!

 

Csilla