„Igen, az afrikai babák és gyerekek jóval kevesebbet sírnak...kivéve ha egymást gyepálják valami baromság miatt" – igazolja vissza Csilla, hogy nem kamu, amit a Babafalván látott cikkben olvastam. ”A hosszú szoptatás is igaz, 3-4 éves gyerekeket gyakran látok, hogy szoptatja őket az anyjuk." A gyerektáplálás mellett még szól a mai beszámoló a helyi üzletekről és piacokról, ahol zöldséget bátran lehet vásárolni, a hús kevésbé ajánlott. De az sem baj, ha a boltos ismer minket, és már előre tudja, mit szeretnénk. Valamint kiderül az is, ebét nem ebédre esznek, és nem eb az alapanyag...

Ez alkalommal a 13. számhoz érkeztünk, ami  lehet baljós hangzatú is, de mindenképpen azt jelzi, hogy a blog immár 3 hónapja ontja a híreket Gambiából a magyar érdeklődőknek.

Köszöntöm az olvasókat, és elsőnek MsPoppy  és Veg hozzászólásához fűzném, hogy az általános írásaimban mindig benne van a saját élmény. Minden, amit írtam, tapasztalat, tehát átéltem, része voltam és részemmé vált. De majd igyekszem több példát felhozni úgy, hogy látható legyen, személyes élményeimből született.

A másság elfogadása számomra mindig a fejlődés kérdése alapján történt.

Ha változunk, legyünk jobbá a gondolataink és cselekedeteink által.

A kérdések közül elsőnek Zuhatag és Kutyateszi Bálint a szoptatással kapcsolatosan érdeklődtek: „Bár mondjuk nem sok jót sejtet, hogy írod, hogy nincs tej. A szegények is hozzájutnak vajon tápszerhez?”

Itt ez egyáltalán nem okoz akkora problémát, mint Európában gondolnák: ugyanis minden családban van egy mama, aki szívesen magához veszi és táplálja, felneveli saját felelősségére az újszülöttet.

Itt majdnem mindenki szegény, anyagilag, de az anyatej hiánya ismeretlen számukra. Ha nincs tápszer, jó az emlő is ...és ezt a helyi orvosi rendelőkben nagybetűsen hirdetik is!

És ehhez kapcsolódik Lapis Lazuli megjegyzése: „Ha a hordozás lenne „a” megoldás, akkor az Afrikában született babák válnának a legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb felnőttekké” – ebben a formában ha az önérzetükre, a természetes, mindenki iránt érzett szeretetükre gondolva sokkal kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak, mint az anyagi világban loholó embertársaik.

Más életforma, más szokások, de mind a túlélést segítőek.

Persze azért lehet látni csontritkulásban szenvedőket, sovány, csontos lábakkal, de igen kis számban és szinte megbélyegezve élnek e társadalomban...        

És ha már az ételeknél vagyunk, akkor aktuális Lapis Lazuli kérdése: Hol vásárolsz?

Hát ez igen remek kérdés, a mindennapokhoz kapcsolódik!

Ebben is vannak variációk, pénztárcákhoz képest: vannak piacok, helyi boltok és szupermarketek, bevásárlóközpontok, ahogy egy nagyvárosban illik.

Az utcán át is sokan árulnak kajákat (reggelire akara nevű szójásbabos kenyeret vagy ebét délután öttől, amit a lányom nagyon nagyon szeret: tengeri kütyüs csípős ízű kavalkád), de azok mindig rizikósak egészségileg, mert sokszor nem frissek, vagy az eladó keze egyszerre érint pénzt és ételt. (nem elírás: az „ebe” egy tengeri herkentyűből készült helyi ételféleség, tehát nem ebéDet esznek délután ötkor – a szerk.)

A piacokon egy fokkal jobb a higiénia, de azért légyszálldosta halat ott sem vennék.                             De friss zöldség naponta kapható.

Vannak turistáknak ajánlott zöldség-gyümölcsárus helyek, ahol hatóságilag is odafigyelnek az áruk minőségére és árára.

Gambiában nincs fix ár. Amit az egyik boltban drágábban kapsz, azt a másik helyen olcsóbban vásárolhatod meg.

Az évek alatt nálunk már kialakult, hogy hol vásárolunk: élelmiszert, ruhát, ajándékot, játékot avagy bútort. Ritkán megyek új helyre, mert ott elölről kezdhetem az egészet, míg azon a helyen, ahol ismernek, kedvezményt is kapok.

Gambiában a hét minden napján, kora reggeltől késő estig vannak nyitva a boltok.

Bármit meg lehet kapni az esti órákban is, ha nappal elfelejtetted.

Van gyógyszertár, ami éjjel-nappal nyitva és van városrész, ami gyakorlatilag egy óriási kínai piac.

A piac mozgalmas a nap bármely órájában.

Vannak itt ruhák a világ összes divatvezető országából és afrikai tervezésű színes, pazar költemények, cipők, otthoni kiegészítők, ajándéktárgyak és természetesen fűszerek, aszalt gyümölcsök is.                  

Ahol mi lakunk, egyszerre 3 bolt is van, tőlünk egy percre.

Lehet kapni reggeli szendvicset, tejet, sütit és mindazt, amit szeretünk, mert már az okos eladók kitapasztalták, hogy mik azok, amiket megvásárolok

Ha innen elköltözünk, biztos megérzik anyagilag is a környékbeliek, akik az itt elköltött pénzünkből szép lassacskán, de gyarapodtak!

Tőlünk kb. 5 percre, autóval vannak a szupermarketek, ahol tényleg minden szem-szájnak ingere megtalálható: van indiai és arab vezetésű bolt, úgyhogy a világ összes tájáról érkeznek ízek egyenesen a mi konyhánkba.

Az itteniek főételnek rizst esznek, de a magyar koszthoz való hozzávalókat is mind meg lehet találni Gambiában!

A csirkepaprikástól a rakott krumpliig, sőt a töltött káposzta is az asztalra kerül, bár a tejfölt tényleg keresni kell vagy nagggggggggyon drágán lehet csak beszerezni.                                  

Kívánok mindenkinek kellemes készülődést a téli ünnepekre, és aki tud, osszon meg pár egyszerű receptet, hadd tanítsam az ittenieket, milyen az illata a magyar ételeknek.

A csípőset errefelé is szeretik! De a leveseket és péksütiket egyáltalán nem ismerik! Segítsünk ezen a problémán, és hozzuk közelebb a világot!

Csilla