Itt van újra a rossz idő és vele beköszöntött a gyermekorvosi rendelők látogatásának kényszerű szezonja is. A minap ismét a kis műanyag széken ültem, ölemben a gyerekekkel.
Ahogy két óra várakozás után felnéztem az utolsó mesekönyvből, amit magammal vittem, elgondolkodtam. Szóljon a Te Deum az orvosi rendelő túlélőkészletről Bezzeganyákoknak.
A zsúfolt rendelő sok helyen – így nálunk is – sajnos alapértelmezett. Itt bárhogyan próbál az ember kevésbé tömött időszakot találni, ha nincs előzetes bejelentkezés, bizony akár több órás várakozásra is lehet készülni. Lehet. De sokan úgy látom, mégsem teszik.
Belépek. A rendelő háromágú fogasán negyvenkét kisebb-nagyobb kabát ingadozik a leesés határán. Sokan a székekre halmozzák ruháikat, persze emiatt kevés az ülőhely. A lázas gyerekek üveges tekintettel kuporognak anyjuk ölében. Akik éppen jobban vannak, megpróbálnak bandába tömörülni és elfoglalni magukat. A szüleik próbálják a hangerőt szabályozni gyermekükön. Előbb-utóbb valamelyik elesik, és/vagy más okból elszabadulnak az indulatok.
Belép a nagy túlélő. Köszönnek, lehámozzák a ruháikat, amiket egy erre a célra hozott nagy műanyag szatyorba hajigálva nemes egyszerűséggel be lehet tenni a szék alá a koszba, majd később egy kézben a rendelőbe is bevihető. Túlélő a TAJ kártyát előveszi és a zsebébe csúsztatja. Egy üres székre letelepszik, egyik combjára a beteg, másikra a kényszerűségből magával cipelt egészséges csemetéje ül. Attrakcióóó! A gyerekek fent maradnak. Minden bizonnyal kiváló légtornászok lesznek. Amint cirkuszi menedzser meglát minket azonnal szerződtetni fog és csoportszámunkkal fel is lépünk a Cirque de Soleil porondján. Csak gyógyuljon meg a beteg végre.
Amint elhelyezkedik, nyílik az ajtó és beszedik a TAJ kártyákat. Felállás, alaphelyzet. Újra megcsodálható a leülés és elhelyezkedés előadás. Ingyen és bérmentve, tessék, csak tessék. Folyvást csak folyvást! Túlélő ekkor előkapja az első mesekönyvet. A cirkuszi életet tovább idézve, túlélő egy guminő hajlékonyságával szinte a két gyerek hátán keresztül, valójában a köztük levő résen át látja a betűket. Elkezd olvasni és a bandázó srácok egészen véletlenül közelebb oldalognak. Csend lesz. Próbálnak belelesni a könyvbe a távolabb ülők is. Egy idősebb fiú szemében kíváncsiság, pár perc messziről fülelés után odajön a kishúgával, majd közli: „A kishúgomat érdekli a mese. Hallgathatjuk?” Ilyen egyszerű lenne? Igen. Ilyen egyszerű. Fellélegzik a szülők többsége, a felolvasó hangján kívül alig hallani mást.
Tapasztalatom szerint egy felnőtt három mesekönyvvel akár két órán át is lefoglalja a saját gyerekeit és a közelben levőket is. Nem is igazán értem az okát, de még soha nem láttam másnál könyvet, amikor beléptem.
Amikor a könyvek elfogynak, még mindig lehet a képekkel játékokat kitalálni (ez már csak a saját gyereket érdekli, de végül is ez a fő). Mi például, mindenfélét megszámolunk több-kevesebbet játszunk a megszámolt dolgokkal, vagy összehasonlítót a különféle oldalakon szereplő figurákkal. Ha van foglalkoztató füzet nálunk, az abban levő rejtvényeket is megfejtjük.
Ezen kívül, ha lázas, vagy várhatóan az lesz, esetleg erős fájdalmú (pl fülproblémás) gyereket viszek, beteszem a táskámba a láz/fájdalomcsillapítóját.
Mindenképpen jó, ha van innivaló és valami rágcsálnivaló a túlélőtáska mélyén, ha a hosszúra nyúlt várakozás miatt megéheznek a kicsik. (Pl. almadarabok, vagy kölesgolyó).
Az én orvoshoz induló feneketlen táskám tehát ezeket tartalmazza:
- Nagy szatyor a kabátok, sapkák, sálak részére.
- Mesekönyvek, vagy foglalkoztató füzetek.
- Papír, ceruza (csak ha előre tudom, hogy van alkalmas hely a rajzoláshoz)
- Innivaló és rágcsálnivaló.
- Láz/fájdalomcsillapító, ha esélyes, hogy kelleni fog.
- Zsebkendő
- Kéztörlő
- Kéznél lévő helyen a TAJ-kártya
Nektek milyen trükkjeitek, praktikáitok vannak a rendelőben töltött időre?
Center
