Egy budapesti igen elismert állami kórházban adtam életet első babámnak ,és az igazság az, hogy egy rossz szót sem tudok mondani sem a kórházról, sem az ellátásról, sem a szakemberekről. A kórházban viszonylag modern szülőszoba volt, új (1 éves) ágyak, felújított fürdőszoba, tisztaság és ami még fontosabb: képzett orvosok és ápolók, modern szemlélettel. Szülésem előtt 2 héttel jött a következő Covid-hullám, és vele együtt a látogatási tilalom; így picit még jobban tartottam a bent töltött időszaktól (feleslegesen). 

/39. Hét + 4 nap/ Éjszaka felkeltem a szokásos mosdóvizitre hajnal 3kor, majd visszafeküdve nem tudtam elaludni, 10 perces fájásaim lettek. Mivel az előző két hétben sok jóslóm volt, így azt hittem, ez is csak az lesz, de nem akart múlni; stabil 10 percenként jöttek a fájások, így (hogy a férjem tudjon még picit aludni) kiültem a nappaliba a sötétbe vajúdni. Ez nagyon idilli pillanat volt, kutyusommal az ölemben teljesen magamra tudtam koncentrálni a sötétben. Így telt 2,5 óra, majd már 5-7 percenként jöttek a fájások, így úgy döntöttem, ideje megfürödni, és felkelteni a férjem, hogy ha nem múlik fürdés után sem, akkor lassan indulni kellene... hát nem múlt el; így 30 perc múlva már úton voltunk a kórház felé. 

Beérve a kórházba teltház fogadott minket a szülőszobán /kettős front volt/, de mivel már 2 ujjnyira ki voltam tágulva és a ctg is mutatta a rendszeres fájásokat, nem volt kérdés, hogy bent tartanak. Mivel hely nem volt, így a szülőszoba belső várójában vajúdtam másik négy kismamával együtt további három órán keresztül. 

Ezalatt levették a Covid-tesztet, visszaraktak újra ctg-re picit. Egy szülésznő mindig odajött hozzám, kérdezte, milyen gyakoriak a fájások; tudatott róla, hogy lassan megüresedik egy szülőszoba. Egyszóval nagyon kedvesek voltak velem, és figyeltek rám attól függetlenül, hogy abban a pillanatban másik 15 kismama is szült, és nekem bizony bőven volt még időm első szülés lévén. A szülésznő „kedvesem”-nek szólított, olyan volt, mintha az anyukám lenne ott velem. 

Ezek után kaptam szülőszobát és eldönthettem, hogy szeretnék-e beöntést, amit kértem is, melynek következtében elment a nyákdugóm is. Teltek az órák, de sajnos megrekedt a folyamat 2 ujjnál (ekkor már 12 órája vajúdtam), így burkot repesztettek; ami szintén nem fájt. Majd sajnos még mindig nem jött áttörő változás, így oxitocin infúziót ajánlottak, amit szintén elfogadtam. 

Ezen a ponton eldönthettem, hogy kérek-e epidurális érzéstelenítést; melyet ajánlottak, mivel egyrészt még messze volt a vége, másrészt pedig segíti a tágulást is, mi pedig pont ebben rekedtünk meg picit. Így éltem ezzel a lehetőséggel is, a beadása inkább volt kellemetlen, mint fájdalmas; és tudtam egy picit pihenni is. Két adagot kaptam belőle három óra alatt, és meg is hozta a várt hatást, bő 3 ujjra tágultam.

Itt már nem kaphattam több érzéstelenítőt, hogy a kitolást érezzem majd. A következő két óra igen nehéz volt, nagy fájdalmaim voltak; de tudtam, hogy nemsokára a karjaimban tarthatom a kislányom, és a férjem is mellettem állt végig. Itt kaptam még egy méhszájlazító koktélt, melyben vitaminok voltak többnyire, illetve hánytam kétszer (biztos voltam benne már szülés előtt, hogy sajnos hányni fogok, mert így reagálok a fájdalomra; ezt vesegörcseimnél már megtapasztaltam). A koktél is hatott, így eltűnt teljesen a méhszájam bő 20 óra vajúdás után. Eddigre már mindenki megszült, egyedül maradtam a szülőszobán, mégsem siettettek, és nem akartak megcsászározni sem.

Kitolásnál a két oldalamon kellett nyomnom két-két nyomást, hogy lejjebb jöjjön a baba, majd már látszott is a kis haja. Ekkor megbeszéltek alapján a férjem kiment, és én egyedül maradtam a fő szülésznővel, aki levezette a szülésemet, két doktornővel, akik megfigyelők voltak, még egy szülésznővel és egy szülésznő tanulóval, továbbá két csecsemős nővérrel. Idilli volt ez a pillanat, ugyanis csak nők voltak jelen a kislányom születésénél; így még jobban fel tudtam oldódni. Kitolásnál végig segítettek instrukciókkal, és tíz perc elteltével gátvédelemmel már a kezemben is tarthattam első babámat.

Minimális repedésem lett, amit érzéstelenítés mellett összevarrt a doktornő (összesen két külső varratot kaptam), és megdicsérgettek, hogy „így kell megszülni az első babát”. Ezek után 2,5 óránk volt hármasban a szülőszobán, majd a gyermekágyas osztályon megkaptam a babámat, aki velem lehetett egész bent töltött idő alatt, majd két nap múlva hazamentünk az otthonunkba. 

Az egész szülésemre pozitívan tekintek vissza, még akkor is, ha nehéz volt, és egy percig sem fogok a kistesón gondolkodni.

Nilla