Az elmúlt napokban hihetetlen negatív megítélést és véleményeket kaptam a kerületi anyukáktól. Történt ugyanis, hogy nyolc napon belül a sokadszorra kérdőjeleztem meg az állami bölcsi bizonyos szabályait. Az egész a mamusszal kezdődött, amiről az előző posztomban írtam.

Ezt követte a bölcsi által adott beszerzési lista, amiről azóta sem sikerült beszereznem a cipővédőt. drogériában és hipermarketben nem volt, a gyógyszertárba érve meg folyton elfelejtem. Az a bizonyos bili akkor borult ki, amikor feltettem a kérdést, vajon normális dolog-e, hogy Laurának addig az ágyában kell maradnia, amíg a többiek fel nem ébrednek, kb. 60-80 percet (két óra alvásidő mínusz az én lányom szokásos alvásideje).

A harmadik hozzászóló az iránt érdeklődött, hogy ismerem-e annyira a gyerekem, hogy tudjam, biztosan felébred. Az ötödik a szememre hányta, hogy inkább örülnöm kellene, hogy felvették. Aztán a sokadik szerint a kisgyermeknevelők csak 90 ezret keresnek, igazán lehetnék empatikusabb velük. A vége pedig az lett, hogy csókoljak kezet annak, aki foglalkozik egy ilyen anya gyermekével.

Akkor sem értettem, most se értem, miért én lettem az ellenség azért, mert felhívtam a figyelmet egy ilyen – véleményem szerint – nem normális szabályra.

Persze ugyanezek a kommentelők intézték el a másik, ugyancsak szerintem, elfogadhatatlan eljárást, mi szerint csak étkezéshez kapnak a gyerekek inni. Szerintük majd megszokja a gyerek. Különben se kötözködjek, mert ahelyetthogyörülnék és szegényekcsakkilencvenezretkeresnek. Szerintem meg ne szokja már meg mondjuk egy másfél éves, hogy szomjas.

Mindkét esetnek egyébként megnyugtató vége lett: a barátnőm és én is leültünk megbeszélni (normális hangnemben!) a kisgyermeknevelőkkel az aggályainkat, és találtunk közösen megoldást.

Nem az volt akkor se, és most se a célom, hogy haragot gerjesszek a bölcsődei nevelők iránt, hanem úgy gondoltam, ha felhívom a figyelmet bizonyos „furcsaságokra”, akkor együtt, mi anyukák elintézzük a dolgot, ha kell egymást támogatva ötletekkel, ha kell, akkor egységes fellépéssel szélsőséges esetben az önkormányzat felé. Hát, nem. Ennyit az összefogásba vetett hitemről.

Arra, hogy csak főzeléket kapnak, vagy délután nem viszik ki őket a kertbe, csak a teraszra, már legyintek. Kevés vagyok egyedül ezen dolgok megváltoztatásához.

Lhunara

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?