Kísértés – Zsé: 0-1
Kezdem magam jól érezni a bőrömben. Beálltam a reggelizésre, ami mindig a müzlis-joghurtos-mézes finomságot jelenti. Bár néha nehéz rávenni magam, mert régebben sosem reggeliztem. Beértem 1-2 kávéval, aztán délután 2-re remegő kézzel tömtem magamba a péksütit, szendvicset, mikor éppen mit találtam itthon.
Hála a reggelinek, délig nem vagyok éhes, ráadásként tízóraizni is szoktam. Ekkorra időzítem a gyümölcsöt vagy a Korpovit kekszet.
Az emésztésem is megszokta a rost-támadást, most már nem én vagyok a müzlis Pukikirály J. Az uzsonna változatos: a héten kétszer is úgy alakult, hogy nem voltam itthon uzsi időben. Kedden orvoshoz kellett vinnem a fiamat (gasztroenterológiai kontroll táplálékallergia miatt). Elfelejtettek szólni, hogy a vizsgálat 3,5 óra. Ezt még nekem is nehéz volt kibírni, hát még az izgő-mozgó 9 évesnek. Megbeszéltük, hogy ha végeztünk, ehet egy hot-dogot. Így hát délután 6 óra körül átballagtunk az SZTK-val szomszédos bútoráruházba. Tudjátok, a „Szia-veddmeg-rakdössze” névre hallgató kék-sárga intézménybe. Belépvén nem tudtam, mi nem stimmel. Aztán rájöttem: itt konkrétan MINDENKI ESZIK. Friss fánk illata ugrott rám, balról a svéd finomságokat reklámozó plakátok támadtak, derékmagasságban ültek az étkező emberek. Mindenhonnan csámcsogás, evőeszközök csörgése.
Remegő kézzel álltam ott és a következő párbeszéd zajlott a fejemben:
- Egyél egy fánkot! – súgja a Kísértő
- Nem.
- Csak egyet. Friss, illatos. Megérdemled. – az illatfelhőbe fordítja a fejemet
- Nem-nem, én diétázom! – befogom lelki orromat.
- Éhes vagy, nem? Egész délután nem ettél. Jár neked. Legalább egy hot-dogot.
- Nem akarok, büszke vagyok, hogy eddig bírtam az életmódváltást.
- Ugyanmár. Senki se tudja meg. Majd hazudsz valamit a Bezzeganyán.
- Háááát…
És ekkor szerencsére a fiam rángatja a karomat türelmetlenül, mert ciki, hogy anya áll és bambán néz maga elé. Sikerült megemberelni magam, nem ettem fánkot, sem hot-dogot, viszont rendeltem egy zöldségfasírtot sajtszósszal. És minden üdítőt a gyerek ivott meg. 1-0 nekem.
Elgondolkoztam a héten, hogy mennyire függünk az ételtől, az evés élményétől. Eszünk, ha boldogok vagyunk, eszünk, ha idegesek leszünk. A táplálék jutalom, vigaszdíj, időkitöltő, nyugtató. Tudatosan kellett vigyáznom, hogy NE ennivalóval jutalmazzam magam, ne dőljek be annak, hogy „alig ettem ebédre, nem gond uzsira két szelet süti”. Egyik este nagyon sokat dolgoztam, frusztrált is voltam, hát erre megint azon veszem észre magam, hogy csokira gondolok. Hogy enni kéne. Csak 5-6 kockát. Mert az ugye üzemanyag az agynak. Én meg agymunkát végzek. Tehát jár nekem. De ellenálltam. És elcsodálkoztam, hogy milyen gyorsan becsapjuk magunkat, milyen könnyű úgy érezni, hogy valami jár nekünk.
Most azon dolgozom, hogy más jutalmazást találjak ki. Lehet, hogy ez sem célravezető, végül is miért kéne egyfolytában jutalmazni magunkat? Viszont ha a jutalom az, hogy munka helyett olvasok 20 percet a kedvenc könyvemből, átfestem a körmömet, lazulok a kádban és a férjemre hagyom a családot, vagy felhívom a barátnőmet és csacsogunk egy jót, akkor azt hiszem, nem ártok vele senkinek. Az egész életem a kötelességek és muszájok halmaza, ahol épp csak annyi a szabadidő, hogy elmenjek pisilni. A felsorolt jutalmak ezért nekem a pihenés és magánidő nagyon értékes percei, amikért hajlandó vagyok tenni, megerőltetni magam.
Szeretnék elfordulni a táplálkozástól, mint önálló kategóriától: szükséges, mint az alvás, vagy az ivás, de semmi több, ezen a szinten szeretném kezelni. Ez nagyon nehéz, és folyamatos figyelmet igényel. Az életmódváltás nekem önismereti utazás is, és még csak néhány lépést tettem meg. Hiszem, hogyha csinálom, akkor végül jobban megismerem önmagam, a motivációimat, az indítékaimat és ez nem csak az alakomon, hanem a lelkemen is pozitív változást okoz majd.
A heti tippem: mivel nem volt időm sportolni, plán nem elmenni sportolni, így az emeletes házunk lépcsőjét vettem igénybe: minden nap 30-szor felmentem rajta (a szükségeseken kívül), két részletben. Már ettől megizzadtam, de jólesett (nem is tudtam, hogy a fenekemben ennyi izom van, de most mindet külön érzem). Biztos, hogy ez nem az ideális mozgásforma, arra a következőkben fog sor kerülni. Van lépcsőtök? Próbáljátok ki!
A táblázatot itt találjátok.
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
