Este fél 9 körül: jön a Nagyon Álmos És Nagyon Cuki. Dörgöli a szemét, laposakat pislog, ésígytovább. Esti szopi alatt a keze folyamatosan matat, amióta rájött, hogy a mutatóujja pont egy anyaorrlyuknyi, oda turkál a legszívesebben.
Esetleg a fülembe, mert azt is utálom. Ha elhanyagolom a körömvágást, jaj nekem: olyankor bizony folyik a vér az orrüregemből, mert karmolni is szokott. Mintegy öt perc múlva kicuppan a ciciről, vállra elhever, majd áthelyezem az ágyába. Kisurranok, megyez.
22:30 Még Mindig Cuki. Gyors ébredés, hogy anya megvan-e. Megvan, megnyugodhatunk, rövid ideig elheverés a vállon, amíg kiszívom az összes pofazacskóra száradt nyálszagot (perverz, de imádom), alszik tovább.
0:30 Cápeti. Vagy Cápali, mindegy is. A cápáknak, ugye, folyamatosan növő fogaik vannak. Mint az én kicsi fiamnak. 13 hónaposan ugyanennyi db foggal rendelkezik, miközben 3 van még folyamatban, iszonyúan bedagadt ínnyel, nyállal, takonnyal. És a felkelésekkel, igen. Cápeti sírva kel, íny bedörzsöl (hűsítő géllel), kis járkálás, üldögélés, majd alvás. Most azt tervezi, hogyha kijött ez a három, akkor a maradék négyet egyszerre növeszti majd, mint eddig már két alkalommal, járt utat a járatlanért el ne hagyj. Ha ez megvan, akkor következhet a második sor fog. Cápa, mondomén.
3:30 A Szörny. Enyhe sírással ébred, majd amikor már kézben van, üvöltésbe csap át, és olyan hisztiszerű tekergésbe hátravágommagamcébetűbe, hogy még az apja se tudja megtartani. Ilyenkor mit sem ér a gél, a fájdalomcsillapító, a Szörny tovább üvölt, a szomszédból átkopognak, helló. (Egy kétunokás nagymama és a hajadon lánya laknak mellettünk, innen is csókoltatom őket.) Ilyenkor semmi sem segít, csak a zene. Palya Bea, áldjon meg az ég, a Bambina című számot meghallgatjuk úgy kétszer, a Szörny feje a vállamon, szemében hatalmas könnycseppek, orra alatt takony, nézi a kékes derengést a hifin. Én nézem az apját, ő néz engem, szemében aggodalom, és igen, némi kétely is: kistesó, mi?? Fél- háromnegyed óra: és már alszik is.
6:00 Hömbi. Dumálgatva ébred, gagyog, de ilyenkor nemigen jut eszembe az a szó, hogy cuki, inkább az, hogy ssszameghogynemtudaludni, és ilyenek, amiket nem bír már el a nyomtatófesték. Kiveszem, babzsákfotelbe elheverünk, majd kezdődik a műsor. Ujj a szájban (nincs cumija), szem nyitva, és közben hömbölög rajtam a 10 kilójával. Erre fordul, arra fekszik, nem vagyok én kifutópálya, és mégis… Hömbi nem sír, csak hömbölög. Úgy egy órán át, ezt szigorúan betartja, még akkor is, ha 45 perc elteltével úgy érzem, már alszik, és átkommandózom az ágyába, amint földet ér, már pattan is fel nyígva. Anyád. Ezt csak én mondhatom neki jogosan.
8:30 Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Megacuki ébredés, dumál, gagyog, kacarászik, pelenkázóasztalon dádádá, heőő és társai, nyálát fújva berreg, öltöztetés gond nélkül lezajlik. Dr. J. lenyom pár kört a lakásban, nem jár, fut, ha esetleg dob egy seggest, semmi baj, felpattan, megy tovább. Ám amint az etetőszékbe bekerül, megérkezik Mr. Hyde, aki nyíg, üvölt, szájat összeszorít, miközben az etetőszék lábánál nem a guanó, hanem a játékok gyűlnek halomba, amit a szórakoztatására vonultatok fel. Ha esetleg sikerül valamit a kezébe adni, ami leköti a figyelmét, méltóztatik is enni.
És már el is kezdődött a nap.
Nandra
