Erzsébet-utalványban fizetné a szociális juttatásokat a kormány, adta hírül a Napi Gazdaság. Én meg itt ülök, rázom a fejem, WTF?????
Elképzelem a nőt, ül valami istenhátamögehelyen, legyen mondjuk Told, arról sokat lehet olvasni a nyomorszélén, de lehet bármilyen kistelepülés a napi két busszal, van neki öt gyereke, és kihozza neki a postás a Bözsét, amit csak fogyasztásra kész ételre költhet, mind az öt gyerekre az jár, járjanak étterembe, vagy vegyenek a haveri szupermarketban kaját, különben is, már a tescóban is elfogadják, ja, azt nyilván elfelejtették a nagyságosok, hogy istenhátamögén nincs nyilván se haveriszupermarket, se étterem, se Tesco.
Fűteni ezután nem lehetne a családi pótlékból, ülne Mária az öt gyerekkel a fűtetlen szobában, most már nem január második felétől, hanem mindjárt októbertől, mert ha beveti a Bözséket a kályhába, azok öt perc alatt elhamvadnak, tüzelőt meg nem lehet venni rajtuk. Persze az utalványoknak seperc fog lenni másodlagos piaca, mondjuk hetvenöt százalékon átveszik Máriától az istenhátamöge kocsmájában a Bözséket, nagy porral hajt el a terepjáró, miután összeszedte őket tizenkét Máriától a környéken, megy is a Tecsóba vele, kész is a recept, hogy büntessük Máriát hetvenöt százalékos családi pótlékkal, hát így, költözött volna a Tecsó mellé, és minek neki annyi gyerek. A terepjárós meg röhög a markába, huszonöt százalékkal ócsóbb a nagybevásárlás, okosba. Ha valakit büntetni fognak a tranzakcióért, az legfeljebb Mária lesz.
Én meg tűnődöm, hogy milyen európai irányelvet kell becitálnia annak, aki valahol a határokon kívül szeretné keresni az igazát, hogy utalványban csak akkor lehessen bármit adni, ha annak felhasználása nem ütközik egyes csoportok számára aránytalan nehézségekbe. Csak halkan megjegyzem, bért sem lehet utalványban fizetni, nem véletlenül hívják ezeket béren kívüli juttatásoknak, bér az törvényes fizetőeszközben jár és punktum.
Mert végül is bevezethetik azt is, hogy a csépé helyett mondjuk iskolai egyenruhát küldenek majd a gyerekemnek, igaz, mindig két számmal nagyobbat mint kéne, küldhetnek egy rakás száraztésztát vagy üveges tejet a cukorbeteg, vagy laktózérzékeny gyereknek, tűzifautalványt központi fűtéses lakótelepre, úszódresszt a víziszonyosnak, mert ők tuti jobban tudják, én meg biztos elcigizem a pénzt meg bedobom a játékgépbe, bezzeg így ellenőrizhető… kivéve az, hogy a hajdani kakaóbiztos számítógépekhez hasonlóan kinek fogott vastagon épp a ceruzája állambácsi felé, amikor a leszámlázott célterméket árazta. Mert én olyan kis hülye vagyok, akinek fogni kell a kezét, ha valamit a gyereknek vennék a nagylelkű adományból havonta. Én valaki másnak a kezét fognám. Le, le, le, amikor kiterjeszti a koszos mancsát az adófizetők lóvéja felé, mindennemű átláthatóság nélkül. És ütnék is rá jó nagyot, így is jobban jár, mint aki Szent László királyunk idejében adta tolvajlásra a fejét.
Vakmacska
Utóirat: a Napi egyik nyilván közgazdászforma kommentelője meglehetősen racionális megfejtést kínált: később kell az államnak fizetni, és a haladék is életmentő lehet mostanság. "Az étkezési jegy klasszikus technikai pénzhelyettesítő. Szükségszerűen pénz van mögötte "letétben". Technikailag kb. arról szól a történet, hogy a munkáltató vásárol valamekkora összegért utalványt (itt mozog a valódi pénz), odaadja a munkavállalónak, aki e jövedelme után mondjuk nem fizet adót. A lényeg, hogy nem került új pénz a rendszerbe, az utalványokat elfogadó (pl. vendéglős) a korábban "letétbe" helyezett összeget megkapja az utalványért cserébe (nyilván nem maradéktalanul). Az étkezési jegy tehát helyettesíti a pénzt (szűkítve annak funkcióit) és szigorú számadású nyomtatvány (pl. az adókedvezmény miatt). Amikor az állam a segélyt utalványban adja pénz helyett, az lényegesen más szitu. Itt ugyanis nincs szükségszerűen valódi pénz az ügylet mögött, az utalvány maga lesz az új pénz, ami bekerül a gazdaságba, a forgalomban lévő pénz mennyisége ezzel megnő, a pénz hígul. Ha az állam állítja elő az utalványt, akkor nyilván annyit, amennyit csak akar... Akkor is hígul a pénz, ha ez az időszak átmeneti, míg a befogadó be nem nyújtja az igényét az államhoz. Az időbeni csúszás (ami a mai szabályok mellett akár egy évre is rúghat) miatt mindig lesz fedezetlen utalvány a rendszerben, az infláció szempontjából a kérdés az, hogy mennyi..."
Hát igen, ügyes, mondhatnánk a régi vicc csattanójaként. Csak valahogy nincs sok kedvünk nevetni.
