A szerző egy korábbi posztban elmesélte, hogy harántfekvéses kislánya miatt programcsászárra írták ki. Azóta világra jött a baba.
Megszületett a kislányom, Zsófi. Erős, egészséges, gyönyörű baba. Maga a szülés, hát, nem életem legkellemesebb élménye. Nem szeretnék ítélkezni senki felett, de véleményem szerint bolond az a nő, aki ezt az utat önként választja.
Ahogy közeledett a kiírt időpont, én egyre feszültebb, idegesebb lettem. Velem együtt a férjem is, aki nagyon aggódott mindkettőnkért. Tudta, mennyire szerettem volna természetes szülést, így hát próbált biztatni, erőt adni.
Szerdán kellett befeküdnöm a kórházba. Az influenzajárvány miatt látogatási tilalom volt, tudtam, hogy a férjem csak a szüléshez jöhet be, addig lehet velem az egyik előkészítőben, amíg betolnak a műtőbe, majd utána egy percre láthatjuk egymást. Ott lehet majd, amikor a babát megfürdetik. Egy végtelennek tűnő nap a kórházban. Simulok a kórházi etiketthez. Még egy ctg, még egy méhszájvizsgálat, egy utolsó ultrahang, este a kanül beszúrása, tüdőérlelő injekció a biztonság kedvéért, borotválás, beöntés. Megkapom este a kórházi hálóinget és a fürdetőt, amivel hajnalban meg kell mosakodni, a hálóingben várni a szülésznőt hajnali hatkor.
Csütörtök reggel folytatom a simulást a protokollhoz. Hatkor a fehér hálóingben várom a szülésznőt, aki bekísér az egyik előkészítőbe, felteszi a ctg-t, ennek mennie kell, míg jön a műtősfiú. Bekötik az infúziókat. Közben megérkezik a férjem. Az apacsomagos ruhákban ő is úgy fest, mint az orvosi stáb tagja. A szeme tele aggodalommal, de nyugtatni próbál. A szülésznő a vérnyomásom láttán mosolyog, nem tűnök idegesnek. Pedig csak alacsony vérnyomással élek a harmadik trimeszter óta. Na, és ekkor jönnek a rosszabb részek, felkerül a katéter, rémesen fáj, csíp. A méhem előkészítése érdekében oxitocin infúziót rendelt el az orvos, ettől még erős görcseim is lesznek. Amikor jön a műtősfiú és arra kér, menjek át a gurulós ágyra, képtelen vagyok egyedül felállni és átülni oda, remeg mindenem, fáj nagyon odalent.
A műtőben teljes pánik, az aneszteziológus alig tud megszúrni, félek, és már egy szúnyogcsípésnyi fájdalom is elviselhetetlennek tűnik. Aztán elzsibbadok, nem érzek semmit, csak azt, törölgetnek, mocorgatnak, majd rángatnak. Nem tudom, mi történik, a zöld paraván mindent eltakar. Aztán egyszer csak felsír a kisbabám, az orvos gratulál a gyönyörű kislányhoz, akit pár perc múlva egy kicsit odahoz hozzám a szülésznő, ahogy ígérte. Itt éreztem először megkönnyebbülést.
Ugyanakkor rossz érzések kerítenek a hatalmukba azóta is, ha rágondolok arra, vajon a kislányom mit élhetett át. Hiszen egyszer csak kivették őt a testem védelméből, nem ő döntötte el, jönni akar, mert készen áll. Én annyit éreztem a szülésből, hogy egyszer csak könnyű lélegeznem. Ebből tudtam, a sírásán kívül persze, hogy már nincs ott bent.
Jó volt, amikor az őrzőben odatették a karjaimba, ahogy hozzászóltam és ő rám nézett, végignézte az arcom és a tekintete elárulta, tudja, ki vagyok. Akkor ugyan lett tejem rendesen, három nappal a szülés után, azóta sajnos máris tápszeres kiegészítésre szorulunk. Próbálkozom minden tejszaporító módszerrel, kevés sikerrel. Letör, hogy nem megy a szoptatás. Ezen kívül, azt hiszem, lelkileg még mindig nem tudom hová tenni ezt a császáros szülést. Tudom, hogy a családtagjaimnak igazuk van, örüljek a szép, egészséges kislányomnak, hisz több rizikófaktora is volt a természetes szülésnek, mint az az utolsó ultrahangon kiderült. A babám szemmel láthatóan boldog, jól érzi magát, próbáljuk kialakítani a napirendjét, egyelőre természetesen vannak nehezebb napok.
Mindent összevetve, azt hiszem, hosszú időre lesz szükségem ahhoz, hogy ezt az élményt feldolgozzam. És ha üzenhetnék valamit a programozott császáron gondolkodó nőtársaimnak, az annyi lenne, gondolják át még egyszer. Ez nem a könnyebbik út, bármennyire annak tűnik is, ez inkább egy kórházi műtéti protokollba simulás, aminek a végén kapnak egy kisbabát. Ha kistestvér mellett döntünk, remélem, ő jöhet normál úton.
én
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
