Többen jeleztétek, hogy szeretnétek részletesebb beszámolót a bölcsis gondozónőkről. Szerencsés helyzetben vagyok: csupa jót tudok mondani róluk. A mi bölcsinkben egy csoportra (tehát 12-13 gyerekre) két gondozónő „jut”. Csoporton belül is be van osztva, melyik gyerek kihez „tartozik”, így van egy „saját” gondozónő, és egy társgondozónő. Plusz gyakran találkoznak a gyerekek a szomszédos csoport gondozónőivel, mivel két csoportszoba egybe nyílik.

A „saját” gondozónővel nagyon hamar kapcsolatba kerültünk. Ahogy megjött a hivatalos értesítő az ikrek felvételéről, a bölcsődevezető bemutatott neki. Mivel velem voltak a gyerekek is, bementünk kicsit ismerkedni a csoportba. Ildikó néni nagyon szimpatikus volt, figyelte a gyerekeket, sokat kérdezett róluk. Ezt követte a családlátogatás, ahol már mindkét jövendőbeli gondozónőnk jelen volt. Szerencsés véletlen: a társgondozónőt, Mariann nénit még akkorról ismerem, amikor Balu járt bölcsibe.

A beszoktatás alatt, amikor még én is a csoportszobában üldögéltem, igyekeztek mindent megtudni az ikrekről. Ennek megfelelően a gondozónők kérdeztek, figyeltek, én meg rengeteget meséltem a gyerekeimről. Elmondtam, hogy a hisztit, verekedést otthon hogyan kezeljük, mit szeretnek, mit nem. Ami végképp megnyugtatott: véletlenül kiderült, hogy Balu fogyatékos csoporttársának is Ildikó volt a gondozónője. Valahol nagyon megnyugtatott ez a tény, mert ha azzal a kislánnyal boldogult, akkor a minikkel egész biztos nem lesz gond.

Ami a napi apróságokat illeti: reggel, ha viszem a gyerekeket, röviden beszámolok arról, hogy aludtak, hogy telt a reggel, éppen milyen hangulatban vannak. Ha valamelyikük sírós, nyűgös, ölbe veszik (nem csak az én gyerekeimet, hanem azt is, aki már egy éve ide jár). Amikor délután értük megyek, részletes beszámolót kapok a napjukról. Így mindig tudom, mennyit ettek, mennyit aludtak, volt-e kaki (igen, ezt is), volt-e esetleges kék-zöld folttal járó esés, csoporttárssal konfliktus. Ezt a beszámolót mindig megkapom, függetlenül attól, hogy melyik gondozónő van éppen velük, mivel a fontosabb dolgokat naplószerűen rögzítik. Ügyelnek arra, hogy a szemtakaró Danin legalább ebédig fent legyen, azt is jelzik, meddig tűrte.

Ami még nagyon fontos jelzés: Réka és Dani szeretik a két gondozónőt. A magam részéről teljes nyugalommal hagyom őket minden reggel a bölcsiben, mert tudom, hogy jó helyen, jó kezekben vannak. És ezért Ildikó néninek és Mariann néninek tartozom köszönettel. Ezúton is köszönöm.

DrLucifer