Gyereknap minden évben egyszer van. Legalábbis papíron. Én pedig minden évben elgondolkodom azon, vajon tényleg kell-e külön napot fenntartani a naptárban a gyerekeknek. (Mielőtt bárki a fejemre koppintana: ugyanezt teszem anyák napján és nőnapkor is.)
Egyrészt úgy gondolom, az nagyon rossz, ha az ember csak gyereknapkor fordít különleges figyelmet a gyerekeire, ha csak ilyenkor szervez igazi nekik való programot. Azzal meg végképp nem tudok azonosulni, hogy sok gyereket ilyenkor is játékokkal, ajándékokkal árasztanak el. Szükség van erre? Persze az eseményből mi sem tudtuk kivonni magunkat. Meg nem is akartuk.
A bölcsiben is tartottak gyereknapot. Volt pónilovaglás, arcfestés, rendőr-, tűzoltó- és mentőautó, amibe bele lehetett mászni, és be lehetett kapcsolni a szirénát. Az oviban az egész hét erről szólt. Bohócműsortól a néptáncbemutatón át az ugrálóvárig minden volt. Mivel az ikrek is bejáratosak az oviba, délutánonként ők is láttak valamennyit a programokból. Itthon meg hárman egyszerre számoltak be a nap eseményeiről, amiből így alig értettem valamit. Szerencsémre a programokon részt vevő felnőttektől időben értesültem mindenről.
Tegnap meg a nagycsaládosok helyi egyesülete tartott régiós napot, szintén nagyon gyerekbarát programokkal. Ezen is részt vettünk, voltunk az állatkertben is, és természetesen a gyerekeim nagyon élvezték. Melyik gyerek ne élvezné, ha napokon keresztül olyasmit csinálhat, amit egyébként csak ritkán? Balunál most az ugrálóvár a sláger, az ikrek meg valósággal tobzódtak: azt se tudták, mit nézzenek meg, hova menjenek. Szerencsére a gyerekeimnek fogalmuk sincs a fejemben dúló zűrzavarról. Egyszerűen csak nagyon jól érezték magukat. És miután túlléptem a saját zavaros gondolataimon, én is jól éreztem magam, örültem az ő örömüknek. Talán pont ez a gyereknap értelme. Legalábbis nekem.
Drlucifer
