6.30 Megszólal a telefonom.
gyerek1: „Anya, nem szeretem ezt a zenét, kapcsold ki!”

gyerek2: „Anya, ne kapcsold ki, nagyon szép!”
gyerek3 és férj mélyalvásban, én is aludnék, legalább is nagyon szeretnék.


6.35 Ismét megszólal, mert persze visszaaludtam. És még párszor.


6.50 Nincs mese, reggel van. Mosakszom, felöltözöm (ruhám kikészítve, ahogy a gyerekeké is), gyerek1 pisiltetése, közben felöltöztetem, némi kaján mosoly kíséretében elengedem – első útja az apjához vezet


Gyerek2 öltözésre noszogatása, gyerek3 ölelgetése – ki nem hagynám, nem mintha lenne választásom…


7.10 Odarakom a kávét, a teavizet, készítem a kakaókat, adagolom a vitaminokat; közben a férjem gyártja a reggelit.


7.18 Reggeli

 

7.30 A gyerekek mosakodnak, ezalatt a reggeli romjainak eltakarítása. Nagyjából felesleges időpazarlás, mert közben a nappali lesz romos – valahol a gyereknek is lenniük kell.

 

7.40 Közelharc erőteljes hanghatásokkal gyereköltöztetésnek álcázva.

 

7.55 Elhagyjuk a bázist.

 

8.15 Első állomás: az ovi, gyerek2 öltözik, én szimultán beszélgetek az óvónővel és gyerek1-gyerek3-mal.

 

8.40 Második állomás: bölcsi. Levetkőztetem a gyerekeket (közben talpig izzadok), kék védőbugyival a csizmámon beviszem őket a csoportba, pápá, uzsi után találkozunk.


9.00 A lépcsőházajtóból szépen visszafordulok: irány a bölcsi, a babakocsiban maradt a kulcsom. Belopakodom, szerencsére még nem ők öltöznek.

 

9.40 Végre bekapcsolom a gépet. Gyors munka.

 

12.00 Irány leadni az elkészült munkám. Hogy ne menjek csak úgy, viszem a postázandó leveleket, befizetendő csekket, elolvasott könyvtári könyveket. Közben egyeztettem a férjjel, volt rá remény, hogy találkozunk a buszon, de lekéste.

 

12.30 Befizettem, postáztam, leadtam, ideje valamit ebédelni.

 

12.45 Kaptam egy gépet, gyors munka.

 

14.00 Irány a polgármesteri hivatal, gyerek2 elveszett anyakönyvi kivonatának pótlása.

 

14.30 Anyakönyvi megvan, bevásárlás.

 

15.30 Leszakadt a kezem, de végre a bölcsiben vagyok. Teljesen feleslegesen, mert itt 16.00 után szokás elkezdeni hazaszállingózni – tudom meg egy anyukától. Ez nagyon jó hír, helyrebillenti a lelkiismeretem. Várakozás közben a kézleszaggató táskákat bepasszírozom a babakocsi aljába, kirakom a kabátokat, próbálok valami rendet pakolni a mini szekrényekben, de ehhez origamit kellene hajtogatnom a ruhákból.

 

16.00 Vigyorgó gyerek1 és gyerek3 megpuszilgatása, majd megkergetése, igen, tényleg megyünk haza. Jól voltak, ettek, keveset aludtak. Sokat sírtak? „Ők? Semmit.” Szuper, ma sem hiányoztam.

 

16.15 Irány az ovi. Süt a nap, babakocsi halkan nyikorog, én hangosan szuszogok, a gyerekek kurjongatnak – szép az élet.

 

16.25 Gyerek2 ki sem látszik a játékból, az épített csodáját az óvónő elrakja holnapra, indulunk.

 

16.40 Gyerekösszes hintázik, én nyújtogatom a hátam.

 

17.00 Végre itthon. Uzsonna, kipakolás, játék.

 

18.15 Férj sehol, fürdetés. Közben lesikálom a polcokat, bepakolom a mosógépet.

 

18.40 Gyerek2, 3 a gyerekszobában, férj az előszobában, gyerek1 és én a fürdőszobában.

 

19.00-19.15 Szabad játék.

 

19.15-19.30 Meseolvasás, játékpakolás.

 

19.30-20.00 A nap leghúzósabb része: éneklés, x alkalommal pisiltetés, itatás.
A mai napért örök hála és köszönet a csizmámnak, amiben bírtam rohanni; a gyerekeimnek és a férjemnek, akik színesítik és bonyolítják az életem és minden szóban forgó gyerekintézmény kitalálójának, de leginkább az ott dolgozó gondozóknak, óvónőknek és dajkáknak, akik nélkül nem tudnánk dolgozni, nagy eséllyel a gyerekeink agyára mennék.

Ps: Hihetetlen érzés beosztani a rendszeresen meglévő időmet. Mármint, hogy van időm és közben a gyerekeim rendben vannak, jól vannak és rajtunk kívül +x felnőtt gondozza, neveli őket.

 

Jasmine