A múlt heti poszt után élénk kommentelés alakult ki, észrevettem néhány beásott szöveg-lövészárkot és elrepült néhány vélemény-bomba is. Elgondolkodtató, hogy mennyire másképpen látjuk a dolgokat, nem? Úgy értem, ha valaki félreteszi a szemellenzőjét, pozitívan áll hozzá a dolgokhoz, és értő szemmel olvas, akkor a kommentek 98 százalékában talál hasznosat, de legalábbis látja a hozzászóló jó szándékát.
Ennek értelmében igyekszem mindent olvasni és megfontolni. Persze nem könnyű azokat a véleményeket nyitott szívvel olvasni, ahol az én szempontjaimmal homlokegyenest ellenkezőt látok. De az életmódváltásnak most abban a periódusában vagyok, amit talán a szőrszálhasogató-önvizsgálat, a zen-buddhista nyugalom, a keresztény szeresd-felebarátodat és az extrém tudatosság jellemez.
He? – kérdezi az egyszeri bezzeganya. Szóval: a szédülősen vezetős poszt óta sok időt és energiát fordítottam arra, hogy önmagammal foglalkozzak. Elsősorban gondolati-tudati síkon, bár a szombati körömlakkozás és hajfestés is igazán jólesett.
Szerintem nagyon fontos – legalábbis nekem azzá vált –, hogy rájöjjek a motivációimra, a mozgatórugóimra. Kénytelen vagyok beismerni, hogy az utóbbi években bizony szerzéssel és fogyasztással jutalmaztam magam, és bár mindig is éreztem, hogy ez csak ideig-óráig tölt el boldogsággal, azért csak csináltam. De miért? Minek a hiányát pótolom ezzel? És ha már hiány, akkor az elmulasztható? Esetleg némi erőfeszítés kell hozzá? Netán a könnyebb utat választom mindig? A legékesebb példám a testmozgás: annyira vártam, hogy induljon ez a napló, és majd mozogni kezdjek az életmódváltás részeként. De annyira vártam, hogy beszereztem hozzá néhány cuccot. Egy-egy funkcionális pólót (off: amúgy ez mi a szar? milyen póló az, ami nem funkcionális? össze van varrva alul?), sportmelltartót, cicanacit, sportzoknit. Hazahoztam, kibontottam, felpróbáltam és elképzeltem, hogy mennyire jó lesz mozogni és a végén milyen marha csinos leszek ebben a szerelésben. És ennyi. Nincs tovább. Mert bármilyen lelkes a kezdés (a szerzés), egyszerűen nem teszek erőfeszítést (mozgás), így elmarad az eredmény (jó alak, vitalitás, stb.), az emiatti frusztrációt pedig remekül lehet újabb vásárlással pótolni.
Ez így leírva talán úgy hangzik, mintha nem teljesen lennék okés, de tegye a kezét a szívére mindenki: azért értitek a folyamatot, ugye? Meg ami mögötte van?
És ez csak egy terület. Hol van még a válasz arra, hogy miért nem tudok nemet mondani, hogy miért vagyok sokszor kaméleon-ember (aki mindig aszerint válaszol, hogy kivel beszél), milyen örökséget kaptam a szüleimtől, amit hurcolok magammal tovább, miért kell kontrollálnom mindent…. Jó kis lista. Biztosan nektek is van.
Szóval molyolok. Persze, igyekszem egészségesen enni, sokat inni, mindezt rutinná varázsolni. Közben élem a hétköznapokat, ebből a mostani hét azért elég húzósra sikeredett. Volt őszi szünet, hosszú hétvége, beteg gyerekek, munka, 18 fős családi meglepetés szülinapi parti anyósomnak (70.) és a saját szülinapom vasárnap. Ez utóbbit a családom annak szentelte, hogy nekem ne kelljen semmit sem csinálni, így mentesültem a főzés, a pelenkázások, a tanulás és a pakolás alól.
Fentieknek megfelelően elkopott két nap alatt öt üveg pezsgő, két kg fasírozott golyó, négy torta… Ebből én is kivettem a részem, és ugyan nem zabirtyoltam, de nagyon jólesett a krémes máktorta. Isteni finom volt! (naná, én sütöttem).
Tehát itt tartok most, két hónappal az indulás után. Jobban érzem magam, nem kedvetlenedtem el. Rengeteg hasznos tanácsot kaptam tőletek és jó adag biztatást. Meglepő, de nagyon jó érzés, hogy van bátorságom szembenézni veletek és ezáltal magammal is. Volt igazság a múltkori hozzászólásban: talán az evés és a mozgás kérdése a legkönnyebb, a neheze emögött/ezután van. És valóban igaz, hogy a lényeg most kezdődik, mert az eddig elérteket tartóssá, rutinná, ÉLETMÓDdá kell tenni.
Ki az, aki még mindig velem tart? Írnátok pár szót, Nektek milyen tapasztalatotok van?
Heti tipp: elalvás előtt vegyél számba legalább három pozitív dolgot arról a napról. Tudom, nagyon amerikaiasan hangzik, de légyszi: egy hétig próbáljátok ki. Én 6-7 napja csinálom, jógalégzéssel kombináltan. Egyszerű dolgokra gondolok: egy szép virág, amit láttam, vagy az, hogy jól sikerült kifesteni a szemem, egy jó poén a családi vacsoránál… bármi lehet. Kicsit jobban alszotok majd, kicsit könnyebb a reggeli ébredés. És néhány nap után azt veszitek észre, hogy napközben tudatosan keresgélitek ezeket a pozitív dolgokat, hogy majd este felidézhessétek. Így fordul a figyelem a jó dolgok irányába. Próbáljátok ki!
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
