Nos, az én történetem csupa móka és kacagás.
A párommal karácsony után úgy döntöttünk, hogy a következőt hármasban szeretnénk már tölteni, úgyhogy nekiugrottunk az új év első hónapjában. "Vártam" a következő piros napjaimat, aminek a kezdete pénteki napra kellett, hogy essen. Péntek este be is köszöntött a legkedvesebb havi mulatságom, bár szombatra hűlt nyoma lett. Gondoltam, majd a nyakamba szakad hirtelen a folytatás. Nem szakadt. Vasárnap bevásárlókörútra mentünk a párommal, bár éppen nem igazán voltunk beszélő viszonyban. Hát gondoltam biztos ami biztos, veszek egy tesztet. Hazamentünk, továbbra sem voltunk a másikra kíváncsiak, így hát én bevonultam a vécébe tesztelni egyet, hátha. Lett egy csík. Majd még egy, bár az elég halovány volt.
Hát áttelepedtem a nappaliba, lehuppantam mellé a kanapéra, és megkérdeztem, hogy káprázik-e a szemem, vagy tényleg van ott még egy csík. Hát bizony van. Húha. Hirtelen azt sem tudtam, merre vagyok arccal előre. Hát akkor másnap reggel megcsinálom a másikat is, úgy is azt tartják, a reggeli a legtutibb. Reggel négykor már pattant ki a szemem, meg amúgy is, akkor még hajnalban járt dolgozni az uram. Újfent két csík, hát legyen, mehet a telefon a nőgyógyásznak. Még aznap ott ültem, és mondanom sem kell, igen korai volt még a terhesség, de egy fekete kis pacára rábökött, hogy ha minden igaz, akkor az ott bizony egy gyerekkezdemény. Ismét csak húha. Akkor ez gyors volt. Elsőre megfogant, bár más kérdés, hogy meg is marad-e. Hát meg maradt.
A terhességem csudaszupi volt, hipp-hopp elrepült a kilenc hónap. A 30. héten még fejvégű volt. A 31-en már faros, bár az még mit sem számít. A 36. hét végén is tartotta magát a megszokott pózhoz, kopogtatta továbbra is a formás kis buksijával a bordáimat, mert az olyan baromi kellemes érzés. Persze én tudtam, hogy nem fordult meg, pontosan ezen okból, mert a kis formás buksija továbbra is a gyomromban helyezkedett el. A dokim javasolta, hogy két hét múlva legyen még egy ultrahang, és ha továbbra is marad, akkor a gyerek rendelt nekem egy császárt. Megjegyezném, ezt annyira nem is bántam. A helyzet változatlan maradt, úgyhogy kaptam egy beutalót a Péterfy terhespatológiájára, bár nem tudtam minek oda, de hát mit tudok én ezekről? Persze ők csak egy hét múlva rendeltek. Ez volt október 24-e, elvileg 9-től volt rendelés. Én már fél kilenckor ott ültem, persze orvos csak 10.30-kor talált oda. Bementem, akkor már nem csak én, de a nővér és az orvos se értette, hogy ugyan miért oda küldtek, de mindegy. Hát lemaradt pár labor, de akkor meg már lecsúsztam ott is arról, hogy levegyék, sebaj, akkor most fogjam magam, menjek át a szülészetre és akkor azzal a lendülettel maradjak is ott, mert akkor megcsinálják másnap. Sejtettem, hogy ez lesz, bár nem rohantam át a szülészetre, inkább hazamentem, vettem magamhoz pénzt meg váltóruhát, mert hova is siessek. Beértem hát fél kettő magasságában.
Betegfelvételi iroda: Hát jó, felvesz, de nem tudja, hogy meg fogják-e csinálni, mert arról volt szó, hogy azon a pénteken nem csinálnak programcsászárt. Na, mondom dejó. Átmentünk a nővérszobába: Áááá. Nem lesz meg a labor és különben is felhívom az orvost. "Hát arról volt szó, hogy nem csinálnak császárt, ja, hogy a főorvos úr is belement." Mindenesetre szerinte megnyertem magamnak a hétvégi nyaralást, mert így nem lesz meg a labor, de majd jön a doktornő és ő megmondja. Jött is. Orvosi szoba: Jó, hát akkor ez holnap reggel meg is lesz. Én meg csak értetlenkedtem, de hát azt mondták, hogy a labor. "Ó, hát azt majd megcsinálják sürgősen."
Közben már nem is tudom ki, de előkerült még valaki, aki megint csak azt mondta, hogy nem fogják megcsinálni, én meg már majdnem a falnak mentem. Az esti viziten egy sokadik orvos azt mondta, éjféltől ne egyek, ne igyak. Hát persze. Jött közben a szobatárshoz egy szülésznő, és rákérdeztem nála, hogy szerinte mivel számoljak, ő is azt a tábort erősítette, hogy meg fogják csinálni. Ámen, gondoltam magamban. Másnap már hajnalban kipattant a szemem, próbáltam utolérni a leendő apukát, persze nem lehetett. A reggeli vizit valamikor 8 előtt 10 perccel történt, ahol az engem felvevő orvos közölte, hogy szerinte csak estére lesz meg a labor. Itt már kezdett vörösödni a fejem, hát elvonultam, felhívtam a párom, aki akkor már végre fel is vette a telefont, és kidühöngtem magam, majd visszamentem.
A szobatárs jelzi, hogy kerestek és üzenik, hogy menjek a szülőszobára, mert a doktornő beszélni akar velem. Én már nem tudtam megint, ki meg mit akar, de mentem. A doktornő doktor úr volt, és megkérdezte, hogy nekem faros-e a babám. Mondtam, hogy igen. "Nagyon jó, megvannak a laborok, lányok, vigyétek, készítsétek elő, aztán csináljuk. Én meg csak állok, mint egy zsák szar és pillegek, hogy mi is történik éppen. Mondtam, hogy ha nem probléma, azért egy telefont megeresztenék. "Nem-nem, csak nyugodtan." Hát szóltam apának, hogy azonnal, de azonnal induljon el. Mákja volt, mert mire előkészítettek és teleraktak egy zsák infúzióval, és vittek volna már a műtőbe, beesett.
Na, akkor menjünk. Akkor elkezdtem izgulni, bár nem sok időm volt feldolgozni, hogy mi is történik. Beadták a spinált, addig rendben is voltam, amikor elkezdett hatni, akkor bizony rosszul lettem. Még nem ítéltem vészesnek. Az anesztes érdeklődött is, hogy jól vagyok-e, hát egy elnyújtott iiiigen volt a válasz, de egyre rosszabbul voltam. Hallottam, hogy baromi lassan ver a szívem, és úgy éreztem, hogy na, most én meghalok és nem láthatom a lányom. Ekkor az anesztes újra rákérdezett, hogy biztosan jól vagyok, mire vígan közöltem, hogy lehet, hogy mindjárt összehányom magam. Azonnal kaptam gyogyit, jobban is lettem, apuka is beesett, lehuppant mellém a ponyva mögé. És elkezdték. Kellemes beszélgetést folytatott a doktorbá', és 'né, miben a 'bá odaszólt a 'nének, hogy talán meg kéne tanulni egyenesen vágni. Hát erre rögtön kinyílt a szemem...
Jött a szörcsögő hang, mire rám nézett apuka, hogy most szívnak? Mondtam, hogy valószínűleg. Hát majdnem leborult a székről. De szerintem a férfiaknál ez valami népbetegség, hogy nem bírják az ilyen dolgokat. Mindegy, tartotta magát stabilan, mire jött egy cuppanás, meg egy kis véres magzatvíz a ponyvára, meg éreztem, hogy valami landolt a hasamon. Óha, nyekergés. Meg voltam győződve róla, hogy zokogni fogok, ha meglesz a kisasszony, de csak könnybe lábadt szemek jutottak nekem. Apukát odahívták, vagdoshatott egy kis köldökzsinórt, majd nekem hozták oda a kis nyekergőt, hadd visítson az arcomba. Mondták: Na, anyuka csókolgassa agyon. Megtettem, és már vitték is. Engem alig húsz perc alatt összefoltoztak, majd közölték, hogy az őrző telt, szülőszobák detto, úgyhogy engem a szobámba visznek. Jajdejó.
Jött egy szülésznő nyomkodni a hasam, ami az elején nem kimondottan zavart, majd beesett egy nővér a hajas kisasszonnyal, hogy "hát nagyon cuppog meg tátog ez a gyerek, etessük meg." Mindezt úgy, hogy deréktól lefele én még béna voltam. Azt már hozzá se teszem, hogy életemben nem szoptattam. Lényeg, hogy a gyerek azonnal tudta, hogy mi a dolga. Legalább ő tudta, hogy mit kell csinálni. Alig vártam, hogy leteljen az 5 óra és felállhassak. Nem rémlett, hogy olvastam volna valahol, hogy az első felállás = pokol. Azt sem értettem, miért kínálgatja a szülésznő ilyen hevesen a fájdalomcsillapítót. Most már tudom. Hát küzdelmes volt, de motivációnak hiánya nem volt. Van egy csodás lányom, akinek szüksége van rám, úgyhogy nekiduráltam magam és felültem. Aztán felálltam. majd csoszogtam egy kicsit, persze ezután készségesen elfogadtam a fájdalomcsillapítót, ami után persze mérföldekkel jobb volt. El is mentem a kis törpecirkálóért, aki mindössze csupán 51 centi, és 2900 gramm volt. Kis vézna.
Személy szerint a kezdeti nehézségeket leszámítva elégedett voltam a kórházzal. Hétfőn már úgy flangáltam, mint aki nem pénteken császároztak. Egy hét múlva már kutya bajom nem volt, két hét múlva gyönyörűen le volt hegesedve a sebem. Most meg egy hónap után sok kilóval könnyebben, ami úgy néz ki a gyerekre telepszik, mert hiába csak 2900-el született az első hónapfordulójára 4100 gramm lett, bátran kijelenthetem, hogy a császár mellett nem pokol a gyermekágy. Csak ez a hasfájás, amin igazán semmi sem segít.
panadol
