Március közepén csendben, minden különösebb felhajtás nélkül érkezett meg a Netflixre az év egyik legfontosabb és legmegrázóbb sorozata. A Kamaszok (Adolescence) mindössze négy epizódot ölel fel, de ennyi is elég ahhoz, hogy kíméletlen pontossággal boncolgassa azokat a problémákat, amelyekkel a fejlett országok fiataljai előbb-utóbb szembekerülhetnek – akár akarják, akár nem.
Brutális, hátborzongató, letaglózó, hetvenhét tonna súlyú. Nehéz lenne egyetlen szóval megragadni a Netflix négyrészes miniszériájának hatását, de annyi biztos, hogy technikai tökéletességgel mesél el egy dermesztően tragikus történetet. Az igazán sokkoló mégis az, hogy mindez hátborzongatóan valóságosnak hat. És gyerekekről szól.
Sötét sarkok az interneten – amiről minden szülőnek tudnia kell
A film egyik lényeges pontja alapján – igyekezve nem elárulni semmit a film fontos fordulatairól – utánajártam pár nagyon is valóságos veszélynek, amiben a gyerekeink célpontként lézengenek manapság.
Most, hogy a tinédzserek életében az internet olyan természetes közeg, mint a levegővétel, már mindennel óvatosnak illene lenni. Egy szülő számára azonban néha rejtély, hogy pontosan milyen tartalmak formálják a gyerekeik gondolkodását, milyen közösségek befolyásolják őket. Az online világ egyik árnyoldala egy különösen veszélyes jelenség, amely egyre több fiatalt szippant magába: az incel-kultúra.
Amikor a sikertelenség véres gyűlöletté válik
Az „incel” kifejezés az angol „involuntary celibate” (önkéntelen cölibátus) rövidítése, és olyan fiatal férfiakat takar, akik saját elmondásuk szerint nem képesek párkapcsolatot kialakítani. Egy egyetemista lány, aki a mai napig is tulajdonképpen ismeretlen, a kilencvenes évek elején hozta létre az Alana's Involuntary Celibacy Project elnevezésű weboldalát, hogy ott a szexuálisan inaktív életet élő emberek megoszthassák egymással tapasztalataikat. Vagyis az incel-közösség eredetileg egy támogató csoportként indult, ahol azok az emberek oszthatták meg a tapasztalataikat, akik magányosnak érezték magukat. Az évek során azonban a jó szándék átformálódott és egyre inkább egy nőgyűlölő, agresszív ideológiává alakult. Ma már egy olyan radikális online közösségről beszélünk, ahol a sikertelenségért a nőket teszik felelőssé, és gyakran erőszakos gondolatokat is terjesztenek.
A közösségben elterjedt meggyőződés szerint a társadalom igazságtalan a „kevésbé vonzó” férfiakkal szemben, és a nők kizárólag a leggazdagabb és leginkább vonzó férfiakat választják. A csoport tagjai nemcsak panaszkodnak a szerelmi életük hiányára, hanem egyre szélsőségesebb eszmékbe kapaszkodnak: szerintük a nők csak „eszközök”, akiknek kötelességük lenne kielégíteni a férfiakat. Az ilyen nézetek hosszú távon veszélyes gondolkodásmódhoz vezethetnek, és súlyos következményekkel járhatnak.
Amikor az online tér valós veszéllyé válik
A radikalizálódás egyik legijesztőbb példája Elliot Rodger esete, aki 2014-ben tömegmészárlást hajtott végre Kaliforniában, miután az interneten hosszasan fejtegette, hogy a nők elutasítása miatt bosszút kell állnia. A tragédia után az incel-közösség egy része mártírként kezdett rá hivatkozni, ami jól mutatja, milyen mélyen gyökereznek ezek a veszélyes eszmék. Természetesen nem minden incel válik bűnelkövetővé, de a közösségben elterjedt gondolatok nagyban hozzájárulhatnak a szexista, erőszakos viselkedés normalizálásához.
Miért fontos erről beszélni a gyerekeinkkel?
Bár az incel-kultúra elsősorban angolszász országokban terjedt el, Magyarországon is egyre többen osztják az úgynevezett „blackpill” ideológiát, amely a férfiak és nők közötti kapcsolatokat végletesen leegyszerűsíti és manipulációra építi. Az ilyen gondolatok nemcsak az online fórumokon jelennek meg, hanem egyes influenszerek, tartalomgyártók is – akár tudatosan, akár tudattalanul – erősítik ezeket az üzeneteket.
A tinédzserek számára az internet az elsődleges információforrás, és könnyen elhiszik, hogy a világ valóban úgy működik, ahogyan azt egy-egy karizmatikus videós elmagyarázza. Ha egy fiatal olyan tartalmakat kezd fogyasztani, amelyek normalizálják a nőgyűlöletet, a szexista viselkedést vagy az érzelmek elnyomását, az hosszú távon befolyásolhatja a párkapcsolatait, és akár az önképére is negatív hatással lehet.
Mit tehetünk szülőként?
Nem az a megoldás, hogy tiltjuk az internetet – ez úgysem működne. Az viszont sokkal hatékonyabb, ha figyelemmel követjük, milyen tartalmak érdeklik a gyerekeinket, és beszélgetünk velük arról, hogy mit gondolnak róluk. Ha egy influenszer azt mondja, hogy „az igazi férfi nem mutat érzelmeket”, vagy hogy „a nők csak az alfahímekre vágynak”, akkor érdemes rákérdezni: valóban így működik a világ? Mit gondol erről a gyerekünk?
Fontos, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol a fiatalok nyíltan beszélhetnek az érzéseikről, és ne az online közösségektől várják a választ az életük kérdéseire. Ha a gyerek azt érzi, hogy biztonságosan megoszthatja velünk a gondolatait, kisebb az esélye annak, hogy olyan szélsőséges ideológiák rabja lesz, amelyek romboló hatással lehetnek rá.
A világ nem fekete-fehér, és ezt a gyerekeinknek is meg kell tanulniuk. A mi feladatunk, hogy segítsünk nekik árnyaltan látni a dolgokat – mert a legnagyobb védelem a tudatos, kritikus gondolkodás.
Beszéljünk velük! Mert az internet nem neveli fel helyettünk a gyerekeinket.
A filmet pedig minden szülőnek ajánlom. Jó kis felrázós.
Sólyomszem
