Szeretném azt írni, hogy a november-december már csupa jót hozott nekünk, de sajnos nem így volt.
Miután megtudtam, hogy már csak négy hetet kell dolgoznom, szó szerint számoltam a hátralévő napokat novemberben. Nem fogok hazudni: brutális volt a napi 8-9 óra szellemi munka ÉS egy ekkora család menedzselése egyszerre - főleg úgy, hogy az épp féléves közben végig otthon volt velem. Ha rajtam múlt volna, biztosan nem megyek vissza a féléves mellől teljes munkaidőbe dolgozni. Esténként úgy dőltem be az ágyba, mint a hulla - pedig a munkatársaim nagyon rendesek voltak, és ahol csak tudtak, segítettek, és nyilván a férjem is odatette magát, amennyire a saját, szintén teljes állásos munkája mellett csak tudta.
Hogy ne unatkozzunk, egy különösen hosszúnak tűnő hétvégén, vasárnap este, mikor épp a kinőtt babaruhákat rendezgettem az alagsorban, észrevettem, hogy egyes ruhák megmolyosodtak. Eléggé megdöbbentem, mivel soha, még egyetlen eltárolt ruhámban se találkoztam mollyal (és annak nyomaival).
A felfedezéstől lesokkolva úgy döntöttem, hogy akkor én most abbahagyom a válogatást, és inkább elmegyek fürdeni... úgy éreztem, ma több csapást már biztosan nem bírok elviselni, a lelki békémet pedig már csak egy forró zuhany állíthatja helyre, hajmosással.
Javában dörzsöltem a hajamat a samponnal, mikor úgy éreztem, hogy bizsereg a fenekem. Két-három napja vettem észre először, és azóta is előjött időnként ez a furcsa érzés. Eleinte nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hisz ahogy jött, úgy mindig el is múlt - de ma délután óta egyre többször éreztem, hogy viszketek.
Míg ezeket végiggondoltam, valami furcsa ötlettől vezérelve hátsó felem ama bizonyos pontjához nyúltam, hogy megnézzem, nincs-e ott valami - és mikor a kezemet visszahúztam, azon egy icipici fehér féreg tekergőzött!!!!
Egy perc alatt kiment az összes vér a fejemből. Komolyan azt hittem, hogy mentem kihullik az összes szál hajam…. BÉLFÉREG?!?! Nekem soha nem volt bélférgem…. 37 év alatt egyszer sem. Akkor most ez honnan jött??? És legfőképp: MIÉRT???
Ezt nem hiszem el. Ez csak valami rossz álom. Nem is velem történik ez az egész - járt a fejemben. Sietve befejeztem a hajmosást, és fejemen turbánnal rohantam ki férjhez, aki a nappaliban épp filmet nézett.
- Bmeg nem hiszed el, de bélférgem van! - jelentettem be neki drámaian.
- Mivan? Ez most KOMOLY??? - kérdezett vissza, hogy rögtön utána kitörjön belőle a röhögés.
Ennél azért több együttérzést vártam tőle…
- Ez már tényleg olyan, mint egy tragikomédia - tette hozzá könnyes szemmel.
Egyetértettem.
Míg én a hajamat fésültem, ő nekiállt rákeresni, mi is az a cérnagiliszta, majd - csak hogy tovább sokkolódjak - hosszasan olvasta fel, mit kell tudni a különféle bélférgekről. Minden egyes elhangzott szótól egyre rosszabbul lettem… valahogy olyan igazán tisztátalannak éreztem magam… Én ezt nem hiszem el, nem hiszem el, NEM HISZEM EL!!!!! - járt a fejemben végtelenített verzióban, miközben egyfolytában bizsergett a fenekem.
- A szomszédból idejáró macska, csak az lehetett! - villant az agyamba hirtelen - hiszen K. agyonnyomorgatta az elmúlt hetekben. Hiába szóltam rá minden egyes alkalommal, hogy mosson kezet a tesóival együtt, mikor befejezték a simogatást…. de akkor... ő is bélférges? - jutott el az agyamig a gondolat.
Nem bírtam magammal. Fogtam a telefonomat, bekapcsoltam rajta az elemlámpát, és bementem megnézni az alvó gyereket. Békésen, csillag alakban szétdobva magát aludta az igazak álmát. Olyan édesnek és ártatlannak tűnt... de én nem hagytam magam megtéveszteni: fogtam, és lehúztam a pizsamanadrágját, hogy az elemlámpa fényénél megnézzem az ő fenekét is. És ott volt a kis rohadék, láttam, ahogy mászott!!!
Senkinek se kívánok hasonló éjszakát. A vérnyomásom az egekben volt. Ha arra gondoltam, hogy holnap mi mindent kell majd fertőtlenítenem, akkor meg pláne. Takarók, ágyneműk, ágyak, plüssök, szőnyegek, a kanapé…Pont most, mikor az irodába is be kell mennem, és itthon se leszek?! Mikor fogunk ezzel végezni? Egyáltalán: ki csinálja meg mindezt???
Aztán az is eszembe jutott, hogy akkor most a baba és a többiek is elkapták?? Marhajó. Bújtam az internetet, hogy megtudjam, mit kell tenni és mennyire veszélyes ez az egész egy kisbabára. És minél többet olvastam, annál kevésbé voltam képes elaludni. Végül mégiscsak belefáradtam az olvasásba és egy bizonyos ponton elbóbiskoltam - de borzalmas éjszakám volt. Kb óránként ébredtem fel és egy idő után már úgy éreztem, az egész testem viszket, ott is, ahol nem is lehetnek férgek.
Férj a kanapén aludta édes álmát, miután még az este közölte, hogy ő ugyan nem akarja elkapni tőlünk a bélférgeket, ha már eddig megúszta, és a párnájával meg egy pokróccal kivonult és ott szuszogott.
Reggelig. 6:40-kor ugyanis kategorikusan felszólítottam, hogy most azonnal öltözzön fel és ha a föld alól is, de nekem azonnal kerítsen a recept nélkül kapható féregirtó gyógyszerből, mert én egy percig se bírom tovább ezt az állapotot.
Látta, hogy az idegeim a végét járják, úgyhogy szó nélkül nekiállt készülődni. Hála a jó égnek, még aznap mindenkinek sikerült szerezni a gyógyszerből - igen, a babának is, mivel ő is férges volt - és vártuk, hogy hasson. Két hét múlvára vártuk a szüleimet, hogy átvegyék a gyerekfelügyeletet, és nem akartuk rájuk ragasztani ezt a kórságot. (Végül nem kapták el a férgeket - bár nekünk több kör féregírtáson is át kellett esnünk a következő hónapokban, mivel az első kettő sajnos nem hozta el a várt hatást.)
Shadow
Shadow blogját itt tudjátok követni: shadowinfrance.com
