Életünk új fejezete múlt héten csütörtökön, este kilenc óra nulla perckor kezdődött. Az orvosom döntése alapján a 37. hét utolsó napján kicsalogatták a babát, mivel UH alapján IUGR-ja, azaz méhen belüli fejlődési lemaradása volt, és kevés volt a magzatvíz is. Én nem lepődtem meg, sőt, tulajdonképpen megkönnyebbültem szerda este, mikor az "ítéletet" kimondta az orvosom, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem érzi jól magát odabent a baba. Aki utólagos belemagyarázásnak gondolja, az olvasson bátran utána a harmadik trimeszterben, úgy hétfő este körül kezdtem erről nyávogni.

Na, este kilenc órakor kiderült, hogy az IUGR nem jött be, a kislány ugyanis az előre jósolt 2490 gramm helyett 2770 grammal született, bár valóban elég kis soványka darab. Viszont az már korábban, dél körül kiderült, hogy az indítással nem lehet várni, mert magzatvíz az valóban kritikus szintre csökkent, délután ötkor már úgy értem a szülőszobába, hogy nincs víz, így pl. burkot repeszteni nem is lehetett. Persze így utólag ennek nincs jelentősége, alig valamivel több mint 168 óra telt el, és már csak homályos, "minden rendben volt, nem fontos semmi sem már" nosztalgiaszerűséggel gondolok a negyedik szülésemre. Ennek oka pedig egészen egyszerű: pontosan egy hete otthon vagyunk, és a családom hatfősre bővült. Ez pedig nem egy unalmas folyamat. 

Egy kis háttér: van itthon egy hétéves fiú, egy öt és féléves nagylány, egy hároméves fiú, és a baba. És van a büszke apa, aki "civilben" mérnök, illetve az ő családja (nagyszülők, testvér és az ő családja), akik többnyire segítséget, néha azonban további bonyodalmak jelentenek, mint minden normális családban. És itt vagyok én, aki soha nem gondolkozott kettő, na, jó, háromnál több gyerekben, de aztán annyira elkapott a hely szelleme és a prototípusok sikeressége, hogy még a másodlagos meddőség ellenére is össze-akartam ezt a babát. Ebből is látszik, hogy kissé makacs vagyok, és hogy isteni őrangyalok vs. világnézettől függően hatalmas szerencse kíséri az életemet. Ugyanis a kislány megérkezett, sőt, mi több, időre, könnyedén és teljesen egészségesen. Mi mást akarhatok még? 

Na, jó, per pillanat igen jó lenne, ha a nagyfiú kicsit jobban viselné, hogy nincs iskola, és szétesett az életét szabályozó keretek legfontosabbika. Jó lenne, ha a nagylány kicsit kevesebbet hisztériáznia, és úgy alapból visszavenné a tempót. Nem lenne rossz dolog, ha a kisfiú kibújna a fenekemből, és nem viselkedne egyik pillanatban tündérként, hogy a másik pillanatban ördögként püfölje a testvéreit. Attól sem fakadnék sírva, ha valami csoda folytán tudnám, végre, negyedjére, azzal a hatttttalmas rutinommal, hogy mikor eszik a baba, és mikor csak komfortszopizik. Meg hogy pl. mi a jobb, ha kicserélem a kakis pelust alatta, vagy ha hagyom inkább aludni. Vagy ha óránként, zombi üzemmódban, pityeregve kelek hozzá, vagy ha nyugodtan és kisimultan ébredünk reggel, miután önkiszolgáló rendszerben összebújva átaludtuk az éjszakát.

De mert hogy ezek a "mi lenne ha" illetve a "csodával határos" kategóriákba tartozó kérdések és kérések, ezért ezekkel nem is érdemes foglalkozni. Van egy fantasztikus férjem, aki minden elrendezett itthon, és nagyobb türelemmel foglalkozik a nagyokkal, mint én az elmúlt...khm....minimum pár utolsó hétben. Van egy nagyfiam, akire már tényleg mindenben lehet számítani, akivel komoly beszélgetéseket lehet folytatni, és aki órákon át olvasgat csendben, ha éppen úgy alakul. Van egy nagylányom, aki az összes idegesítő szokása mellett egy nagyon cuki, nagyon okos, nagyon érzékeny kislány, és a baba érkezésével nagy álma vált valóra, amiért nagyon hálás. Van egy tündéri kisfiam, akinek a harmadik születésnapját két napja ünnepeltük, és aki hirtelen nagyfiú lett, de úgy, hogy közben megmaradt a mi kicsinknek. És van egy gyönyörű szép, pöttöm kislányom, aki eszik (tejet és tápszert), alszik (mikor és hol tud és akar), nézelődik (egyre többet), és a legkevésbé sem zavarja, hogy nincs napirend, nincs igény szerinti szopi de nincs trészihogg sem. És vagyok én, aki úgy érzem, hogy kerek és teljes és boldog az élet, amit élek. 

Legalábbis az első hét alapján. Folytatás következik, várhatóan rózsaszín és szürke felhők alól. Kérdéseket komment formájában, kritikát ugyanott, de ahhoz nem ragaszkodom...

Meni

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?