2. hónap

Már megismerem azt a „nyögdölőzős” hangot, ami azt jelzi, Hanna fent van. Reggel fél hatkor erre a hangra szoktam ébredni. Ilyenkor csak felemelem a fejem, és megnézem, hogy nyitva van-e már a szeme, mert akkor már ténylegesen fent van, és nekem is kelni kell, de ha még csukott szemmel forgatja a fejét, tudom, van még fél órám, amit ki is használok. Ám ha felkel, nem sír. Érdeklődve felemeli a fejét, a két kezére támaszkodva egyensúlyozik, és kikukucskál a rácsokon keresztül, és figyel. Nagyon érdeklődő.

Részletesen megvizsgál két gombszemével mindent. A plédet, a rácsvédőn ugráló állatokat, a babakocsi napellenzőjén táncoló virágokat. De ha végzett, szól. Úgy, ahogy egy két hónapos csöppség tud. Sír. Ekkor már nincs kecmec, menni kell. Élvezi, ahogy felemelem, és a vállamon pihenteti a fejét, így utaztatja át magát a másik szobába, ahol már tudja, jön a reggeli első pelenkacsere, és egy kis játék a felette lógó csillagokkal. Pisis pelenka ki, száraz be, pizsi le, aznapi ruha fel. Türelmes gyerek, nem sír, bár látom, hogy azért már enne, de szerencsére a csillagok hintázása lefoglalja annyira, hogy még egy-két mosolyra is futja az erejéből.

Reggeli evés közben kel fel D, aki puszikat ad nekünk, majd eltűnik egy kis időre, hogy emberi külsejét megtalálja és magára öltse. Addig mi, lányok, evés után belemerülünk a reggeli játékba a zsiráfos székben. Hanna lelkesen lökdösi a szék felett lévő plüss zsiráfot, miközben én beszélek hozzá, és ő két kezét felemelve mosolyog vissza. Már megismer. És kedvesen üdvözöl, ha fölé hajolok.

A székben aztán magára hagyom egy picit, hogy egyedül is játsszon. Ilyenkor látom, valamit nagyon néz, és irtó komoly arcot vág hozzá. Nem zavarom, nem szólok semmit, csinálom a magam reggeli rituáléját, a fürdőben és a konyhában. Ha már kész a teám és megettem a joghurtomat is, visszamegyek hozzá. Idővel elfogy a türelme, és ott hagyjuk a zsiráfot. Ekkor átmegyünk a békához a játszószőnyegre. Lelógó, csipogó béka a két molylepkével ismét nagyszerű félórának bizonyul, míg a jelzéssel bíró görbülő ajkak meg nem jelennek, és egy újabb vállon fekvő utazással nem kerül az ágyába.

Már önállóan alszik. Ha igazán kijátszotta magát, még a cumira sincs szükség, hogy elaludjon, és nekem meg nincs más dolgom, minthogy betakarjam, adjak egy puszit szőkülő buksijára.

És így megy ez folyton folyvást, alvásszünetekkel, sétálva az utcán a babakocsiban, míg el nem jön a koraeste, és a fürdés, amit első perctől kezdve nagyon élvez, és most, hogy felfedezte a kacsát a kád oldalán, még izgalmasabbá vált a tisztálkodás.

Este nyolcra már a pizsijében alszik Hanna hajnal háromig, és egy rövid, félálombeli evés után a reggeli rácsközti kukucskálásig mi is pihenünk, hogy erőt gyűjtsünk a játékhoz, vállon utazásokhoz, és miegyébhez, amit egy nap csak kínálhat.

Ildikó (yzzma)