07.14

Gyalogolok, amit már jószerivel hónapok óta nem követtem el. De most muszáj, mert nem tudok szabadulni a fejemben a képtől, ahogy ülök bambán, és nézem a nem is látható, csak sejthető csíkot. Pedig gyanús lehetett volna. Sőt, valamit éreztem is, hiszen a mai már a harmadik ellőtt teszt, még ha eddig mind negatív is volt. És tudtam is, hogy eddig (holnapig) negatívnak kell lennie, mert az enyhe pecsételés egy hete, és a mellfájás két hete azt mutatta, hogy volt peteérés, csak később. Mintha megvárta volna a munkahelyváltást.

Berezeltem, na. Ezt várom másfél éve, és előtte még másfél év volt. Ezt várom, és most egyszerűen csak pánikot érzek. Nem vallottam be Neki sem, mintha haragudna érte, vagy nem tudom. Pont most?! Hát a Jóistennek, vagy Természet Anyánknak érdekes a humora. Igen, vessetek a mókusok elé, pillanatnyilag csak azt érzem, hogy félek. Persze még semmi sem biztos, lehet, hogy nem is erősödik meg a csík, lehet, hogy az lesz a vége, mint egyszer - lehet, csak ettől félek.

Megyek. Másfél hónapja nem gyalogoltam, és túl meleg is van hozzá, nem kapkodok. Közben a fejem, mint  méhkas, zúg, zajong. Hogy oldjuk meg az új munkahelyet? Hogy tudok elmenni innen gyedre? Hogy lesznek az utazások, a várva várt gyerekhurcolás, meg minden?

Persze, biztosan lesz valahogy, de hogy?

Elfáradok, muszáj reggelit vennem, kicsit kifújnom magam. Bemegyek Hozzá, üldögélek, eszem egy croissant-t, iszom egy jegeskávét. Kétszer sírtam ma reggel, egyszer McCartney születésnapi koncertjének részletén, egyszer meg reggeli közben, mert csak. De azért nem merek belekezdeni, nézem az arcát, és nem merem. Aztán mégis elhatározom magam, lekísér a lifttel, néz rám szerelmesen, azt mondja, minden rendben lesz. Biztos, kérdem, persze, mondja. Nézem. Lehet, hogy terhes vagyok, mondom, mire egy pillanatnyi csodálkozás után kirobban belőle a nevetés, és én is nevetek, meg sírok, egyszerre. Minden rendben lesz, mondja még egyszer. Elindulok, zörren a telefonom, jött egy sms. Tőle. Szeretlek, írja.

Most már talán kicsit kevésbé félek.

07.15

Persze ma is teszteltem. Halvány, de határozottan látszik a második csík. Megszámoltam, öt darab tesztem van itthon, szóval némi magammal történő alkudozás során eldöntöttem, hogy jó, még holnap egyet, de aztán maximum háromnaponta.

Monitorozom magam, amikor eszembe jut, mert persze képes vagyok órákra elfelejtkezni róla. Valami biztonsági fal lehet, amit magam, meg a csíkok közé húztam, visszatekintve azokra a mindentszámolós-mindentmérős-mindentőlkiakadós-mindentbevevős hónapokra, és aztán a teljes elutasításra, meg is értem. Még jó, hogy ilyen jól kijövünk most, én és én. A monitorozás mindig azonos eredményt hoz: nem hiszem el. Majd holnap, gondolom, megint tesztelek, és ha erősebb... vagy majd a dokinál, de mikor menjek? Majd, ráér, nem hajt a tatár, legyen szívhang. Ezen a ponton állítom le magam, mielőtt az összes rossz előzmény eszembe jutna. Érdekes, nem is vagyok izgatott, csak bamba. Nem örülök, ez is a biztonsági fal része lehet. Ma háromszor futottam össze a Férjjel, gyermekeim apjával, ő meg mosolyog. Ez persze tetszik, de a fal, az ott van. Ahogy hasonló poklokat megjárt barátnőm mondja: nem éled bele magad, de közben kötöd a kiscipőt. Találó, bár nekem most még a kiscipő kötése sem. Csak a tesztek. Öt tesztbe csak nem fogok belekattanni?

És persze nem mondjuk el. Mondjuk nyolc hétig, orvosig, amíg nem látszik, meg nem mozdul, míg fel nem sír, amíg egyetemre nem megy. Na jó, elmondjuk a szülőknek. Meg a két legjobb barátnak. De majd csak a nyolcadik héten. Nem jó, két hét múlva jönnek az Egyikék, és ismerem a barátnőmet, rám néz, és rájön. Legyen hat. De a kölkek nem tudják meg a doki előtt. Félelmetes volt látni, hogy akkora öröm után mi lett. Óvni őket, óvni magunkat, reflex? Feltételes. Utálom. Mármint a feltételt, amitől kialakult.

Kitolt velem a munkahelyem is, ma még nem járt erre szinte senki. Teszek-veszek, időnként leülök, csodálkozom.

Azt hiszem, terhes vagyok.

banyavári

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?