A kislányom féléves, bal lábfeje sajnos egyáltalán nem úgy néz ki, mint a másik. Deformált. Szorongok. Egyoldali dongalábbal született, diagnózis: pes equinovarus, pontszám: 6, a dongaláb mérési szempontja szerint a legsúlyosabb változat. A legmodernebb, Ponset-módszer szerinti kezelésen esett át, 4 hónapon át folyamatosan gipszelték, 5 hónaposan Achilles-hosszabbító műtéte volt (fél cm-es vágás).
Jelenleg a lábfeje jóval rövidebb, és sokkal pufókabb, mint a másik, nagylábujja görbe és jóval rövidebb pozícióban van, mint a többi. Talpán egy igen mély barázda fut át. Tulajdonképpen annyira deformált, hogy nyomokban hasonlít egy normál lábfejre. Ilyen marad? Fog tudni szépen járni? Sportolni, mint egy egészséges gyerek? Milyen cipőt fog így hordani gyönyörű kislányom? Félek a fürdetéstől, nem jó ránéznem. Normális ez az állapot? Biztosan, hisz kezelőorvosunk nem jelzi, hogy ez más eset lenne, mint a többi. Minden este úgy fekszem, úgy kelek, hogy a kicsi láb van a szemem előtt. Szorongok, az interneten számtalan lesújtó esetről olvasok: feltűnően vékony vádli, fájó láb, fájó ízületek. Az én kislányom lábfejéhez nem találok egyértelműen hasonlót. Mit hoz a jövő? Segíts, Istenem!
Az orvosunk szerint minden rendben van. Nem merem újra és újra megkérdezni: "Biztos benne, Doktor úr"? Mégis megteszem. "A járás megtanulásával rendeződik a lábfej"- válaszolja. Egyik legjobb ortopédus egy nagyvárosban. Hinnem kell neki. Mégsem tudok.
A kislányom a játszótér ördöge, senki nem sejti, senki nem kérdezi, volt-e valaha valamilyen probléma a lábával. A strandon sem, cipő nélkül. Fut, guggol, mászik, ugrál. Az egyik vádlija valamivel vékonyabb, mint a másik, de senki nem veszi észre ezt az apró különbséget. Lábfeje egy számmal rövidebb, de nem szükséges két pár cipőt vásárolnom. A láb nem pufók többé, a nagylábujj a leghosszabb, a barázda már csak egy halvány csíkként emlékeztet a régi állapotra. Vagány cipőket viselhet, persze ortopédiai szempontból minden kritériumnak megfelelőt. A kislányom kétéves most.
Nem, nem lett igaza orvosunknak. A kislányunk lába nem magától jött helyre. Ha nem találok rá isteni szerencsével, megérzéssel akkor 6 hónapos korában egy másik, kiváló, precíz, lelkiismeretes orvosra a fővárosban, valamint egy lelkes, nagy tudású gyógytornászra, félelmeim nagy valószínűséggel beigazolódtak volna. Új kezelőorvosunk azonnali további gipszes kezelést javasolt. Értetlenül nézte a kis lábat, felkészítve minket egy nagyobb műtét esélyére. Véleménye szerint ezt a lábat azonnal tovább kell kezelni.
Hónapokon át tartó munkával sikerült a kislányom lábát helyrehozni. Helyrehozni, amit egy orvos elrontott. A rossz gipszelési technika okozta ugyanis a deformitást. Egy súlyosabb dongalábnál különösen fontos a precíz gipszelés, különben csak romlik a láb állapota. Ez történt a mi esetünkben. Ezt a szakirodalom (sajnos egyelőre angol nyelvű) pontosan leírja.
Újabb gipszek, sok-sok gyógytorna. Rengeteg utazás, aggodalom, kislányom sírása-sírása-sírása, mindez egy másik kisbabával: ikerlányaim vannak! Megérte azonban, minden áldozatot, nem kérdés. Kényelmesebb lett volna hinni a másik orvosnak, és várni, ám a szülői ösztön megszólalt. Sok idő, fájdalom, pénz volt, amibe került, de kislányom fut, ugrál. Boldog! Mi, szülei pedig leírhatatlanul. Lába mind orvosi, mind gyógytornász szemmel jól funkcionál. Semmilyen további műtétre nem volt szükség.
A világháló sajnos tele van téves információval a dongalábbal kapcsolatban. A megbízható irodalom nagy része angol nyelvű, többnyire szakirodalom. A számos cikkben, videón közöltekkel szemben a mai, helyesen kezelt (Ponseti módszer szerint), a sínt az előírt mennyiségben (minden éjszaka) és ideig (3-4 éves korig) használó gyerekek lába szép, normális kinézetű, jól funkcionál, mobilis, így felnőtt korban sincs láb-, térd-, gerincfájdalom vagy ízületi problémák. Nem igényelnek speciális cipőt. A lábfej rendszerint kb. 1 számmal rövidebb, a vádli körfogata mintegy 2 cm-rel. Dongalábbal született híres sportolók, világbajnokok is vannak. A sportban ugyanolyan jól teljesítenek, mint a többi gyerek, a sport kifejezetten hasznos nekik, elsősorban a futással, ugrással járók.
Remélem segítettem abban, hogy mindenki, akiben a bizonytalanság csírája is megfogalmazódik kezelőorvosával szemben, merjen váltani, tegye azt minél előbb.
Határtalan boldogságot érzünk férjemmel együtt, amikor látjuk: kislányaink kézen fogva rohannak.
AnaApa
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
