A Budapest Intézet a GVH Versenykultúra Központjának támogatásával rövid tanulmányt írt a tankönyvpiac szabályozási változásainak várható hatásairól a gazdasági versenyre és a közjóra. A tanulmány júniusban készült el, és teljes terjedelmében az intézet honlapjáról letölthető, a helyzet összefoglalásán túl a szakma számára szakpolitikai ajánlásokat is megfogalmaz, kérdés, figyelembe veszik-e majd a döntéshozók.
Akinek most nincs ideje a teljes elemzés végigolvasására (egy valóban alapos, elfogulatlan, higgadt tanulmány, tehát érdemes lenne legalább a pedagógusoknak, a helyzet iránt mélyebben érdeklődő szülőknek, esetleg tankönyves szakmával kapcsolatban állóknak elolvasni), annak is érdekes lehet az intézet munkatársai által megfogalmazott rövid összefoglaló, így a tankönyvcsekkek kézhezvételének idején, amikor lassan el kell kezdenünk lélekben (és anyagiakban) felkészülni az iskolakezdésre, főleg ha van iskolás korú gyermekünk vagy épp pedagógusok vagyunk.
„A magyarországi közoktatás tankönyvpiacának szabályozása 2011 és 2014 között radikálisan megváltozott. Egy tartalom- és árszabályozott, kontinentális Európára jellemző versenypiacból, ahol a rászorultak kivételével a tanuló családja fizetett az iskola által kiválasztott tankönyvekért, az oktatási kormányzat egy mindenkinek ingyen járó, több diák által használt tartós tankönyveket felvonultató, minden ízében államosított és, ami a párhuzamos tankönyvek számát illeti, szűkebb tankönyvellátási rendszert hoz létre.
A tankönyvpiac sajátosságai és a nemzetközi tapasztalatok fényében igyekeztünk azonosítani, milyen érvek szóltak e változtatások mellett, azok milyen veszélyekkel járhatnak és ezek milyen intézkedéseket implikálnak.
Úgy találtuk, a mindenki számára ingyenes tartós tankönyvek bevezetése inkább közelít minket az összeurópai mainstreamhez, mint távolít tőle, de figyelni kell, hogy ne lassítsa le az innovációt és követni, hogy hogyan hat a tankönyvek minőségére és a diákok tankönyv- és a pedagógusok tanszer-használatára.
Az államosítás viszont szembe megy a legtöbb poszt-szocialista ország (köztünk hazánk korábbi) piacosító törekvéseivel, és egy olyan rendszert hoz létre, mellyel néhány dél-kelet-európai kivétellel egyedül fogunk állni a fejlett világban. Nagyon gondos monitorozás és intézmény-tervezés kell majd ahhoz, hogy az állami vállalatok ismert hátrányai ne legyenek lényegesen nagyobbak, mint a for-profit tankönyvesek kiakólbólításától várt esetleges megtakarítások. Az új állami tankönyv-monopolista erőfölénye komplementer piacokon (pl. a tankönyvhöz kapcsolódó munkafüzetek, tanulást segítő szoftverek piacán) is megjelenhet.”
Érdeklődve várjuk egyébként az idei logisztikai megoldásokat tankönyvfronton (hosszú időre emlékezetes marad ugye a tavalyi év, amikor a monopolhelyzetbe kerülő Kello nem tudott igazán felnőni a feladathoz, és néhány gyerek még húsvétkor is tankönyv nélkül volt kénytelen tanulni), vagy a sokak által szkeptikusan és gyanakodva „várt” új, „kísérleti” tankönyvek fogadtatását – sok jót nem ígér a bíráló bizottság egyik tagjának, Tél Tamás fizikusnak korábbi, látványos csörömpöléssel kísért lemondása, bár az Index nem-szakértő „bírálói” valamivel jobb osztályzatot adtak néhány már elérhető könyvrészletnek.
Egy általam ismert, kiváló alsós pedagógus egyébként megerősítette, ha muszáj lenne, egy gyakorlott tanár képes könyv vagy segédanyag nélkül is tanítani, esetleg saját segédanyagok összeállításával. Persze egyik szükségmegoldás sem könnyíti meg sem az ő, sem a diákjai dolgát, ezzel mindössze annyit kívánt érzékeltetni, hogy a pocsék könyv se feltétlenül akadálya a tanulásnak, és a kiváló segédanyagok, könyvek, munkafüzetek és szoftverek sem képesek helyettesíteni se a tanárok, se a diákok erőfeszítéseit.
Én csak a régi angol mondást tenném hozzá, miszerint „if ain’t broken, don’t fix it” (kb. ha nem romlott el, ne javítsd meg), de ezzel már úgy tűnik, alaposan elkéstem – ami pedig most jön, arról még nem látjuk pontosan, hol és miben lehet gyári hibás.
Vakmacska
