a fotó illusztráció
A Bezzeganyán hétről hétre, sőt napról napra jelennek meg cikkek, írások kismamák tollából. Mivel egy hároméves fiúcska és egy jelenleg még pocakban lévő csöppség apukájaként érintett vagyok az "ügyben", úgy gondoltam, hogy miért ne írhatnék akár én is.
Olvastam ma egy írást egy anyukától, aki a 27. hétben van. Ági, a feleségem - ha jól tudom – pfú, mit kapok, ha nem tudom jól...- a 12. hétben jár. Második terhesség, az első könnyű volt. Nekem főleg. Se rosszullét, se terhescsíkok, könnyű szülés. Ismétlem, nekem főleg. Áron hipp-hopp kibújt, a terhesség alatt minden ment a maga útján.
A másodikra azt mondják, hogy mindig könnyebb. Nos, eddig nem így történt, igaz, azért annyira ez sem nehéz. Nekem főleg nem. Vannak reggeli rosszullétek, melyek Áginál este jönnek elő. Ebben a mondatban az "Ági" helyett használhattam volna "nálunk" szót, de én ezt nagyon utálom. Nálunk/nálam semmi nincs. Én nem vagyok rosszul se reggel, se este. Oké, a BL döntő estéjén nem voltam jól. Rohadt Chelsea...
Néha hajnalban voltak kellemetlen percek, de amióta nem járkálok el itthonról, azok is megszűntek. Szóval, a király többest inkább elhagyom. Az én melleim nem nőttek duplájára, bár gyúrok mint az állat, mégsem. Bezzeg anyáé. Ő ennek nem örül annyira. Én egy picit igen, igaz korábban sem kellett panaszkodnom.
A ruhatárkérdés nálunk is előkerült. Persze a terhesség alatt egy nőnek új ruhatárra van szüksége. Felmerülhet a kérdés az olvasóban (a férfi olvasóban), hogy ha a második gyerekünket várjuk, akkor elvileg kell, hogy legyen terhesruha az előző terhesség idejéről. Persze, van, csak tavaszi gyerek lévén az elsőnél télen kellett a ruhák nagy része, most meg nyár van, ezért teljesen másfajta ruhákra van szükségünk. Uhh, a királyi többes. Igen, velem sok mindent meg lehet "etetni"...
Sebaj, új ruhatár, a lényeg, hogy csinosnak érezze magát az anyuka. Meg amúgy is ki a fene akar/mer vitatkozni egy terhes, éppen ezért érzékeny, olykor robbanó kismamával? Én nem, az biztos. És még akkor fürdőruhát nem is vettünk. Az még egy szép történet lesz.
„Tuti, hogy nem találok olyan fürdőruhát, amelyikbe belefér a mellem.”
Ez az első megállapítás, pedig még nem is jártunk egy boltban sem.
„Kinek gyártják ezeket, az országban nincs még egy nő akinek g-kosaras melltartó kell?”
Tudom, fiúk szerencsés vagyok, mondták már. Amúgy biztos van olyan nő, akinek ekkora kosár kell és biztos, hogy találunk fürdőruhát, csak el kell menni körülnézni. Vagy naiv vagyok?
Másik sarkalatos pont a hízás.
"Dagadt vagyok!"
Ezt napjában többször hallom. Nem dagadt. Soha nem is volt az, csinos, jó alakú nő. A terhesség alatt elsőre, ha jól emlékszem – uh, mit kapok, ha rosszul..- 15 kilót hízott. A másodiknál, már jól látható a pocak, ezért mindenkinek egyértelmű, hogy nem hízott, hanem babát vár. Vagyis majdnem mindenkinek. Unokaöcsémnek a hétvégén meséltem, hogy Áron kistesót kap. Erre a válasz: -
„Akkor ezért változott Ági, néztem, de nem mertem megkérdezni, hogy miért nagyobb a hasa. Azt hittem elsőre, hogy hízott, de szerencse, hogy inkább hallgattam."
14 éves a srác és már milyen jól ért a nőkhöz… Nem úgy, mint Ági egyik kollégája, aki amikor megtudta, hogy Ági terhes, csak ennyit válaszolt:
„Ja, én azt hittem, hogy meghíztál.”
Nos, ő már kevésbé ért a nőkhöz…
Azt hiszem, három kilónál tart jelen pillanatban. Az orvosa fel is hívja minden alkalommal a figyelmét arra, hogy mennyire kell vigyázni a hízással. A doktor úr amúgy 175 centi és kb. 150 kiló. No comment. Az előző terhessége alatt szolidaritottam és én is pocakot növesztettem. Most nem követem el ugyanazt a hibát. Most szálkásítok. De nem is ez a fontos. Hanem az, hogy egy várandós kismamánál nincs szebb. Nem, nem a nagy mellek miatt. Mert átváltozik, nemcsak a teste, hanem a kisugárzása is, az aurája, mindene. Boldog, békés, mint a karácsony.
Persze azért vannak rosszabb napok, amikor fáj a hasa, amikor gyötrik a hányingerek és amikor egy ültő helyében elalszik, pedig még fél kilenc sem múlt. Sebaj. Nekünk a második terhesség az első, de ezt is nagyon fogjuk élvezni. Jajj, királyi többes már megint…
apu mesél
