Zagoraból Marrakeshbe 6 óra volt az út. Ezt kivételesen nem is bántam, mert legalább volt időm megoldani, hol aludjunk aznap este + még 3 éjszaka. Ugyanis a marrakeshi szállásadó (mint utóbb kiderült: rohadt csaló) WhatsAppon rám írt, hogy ágyi poloskája van, nem tudja megoldani a fertőtlenítést, menjek, ahova akarok.
Többször is kértem, hogy a Booking üzenőfelületén beszélgessünk, és legyen kedves ő lemondani a szállást, hogy a különbözet térítése mellett átfoglalhassak. Ezt nyilván nem tette meg, sőt innentől nem állt szóba velem. A Booking ügyfélszolgálattal többször beszéltem, ők is próbálták keresni, és egy ideig el is hitték neki, hogy megoldja a helyzetet. Aztán felhívtam őket, hogy pont most telt el 2 óra azóta, hogy ígérte a csávó, hogy 30 percen belül megoldást talál + pont most egy óraja jelentkezhetnék be hozzá, így mondjuk ki végre közösen, hogy CSALÓ, és intézzük a különbözet visszatérítése melletti átfoglalást. Az a vicces, hogy a családból senkit semennyire nem izgat fel egy ilyen kérdés, hogy hol alszunk ma. Majd lesz valami...
Végül a Booking ügyfélszolgálat felajánlott egy hotelt, ami dupla áron volt az eredetihez képest, most várom a visszatérítést.
Egy nagyon kultúrált apartmanhotel volt. Á. részéről volt egy minimális szájhúzás, hogy „De hát ez hoteeeeel, tudod, hogy nem annyira szeretem az ilyet”, majd ő kb. 24 órára befeszült a nagyvárosi léttől, neki sokkal inkább való egy sivatag, vagy egy vulkán teteje. Aztán nála is helyére került minden.
Marrakesh – belevetjük magunkat a helyi zűrzavarba
A szállástól bő 3 km volt a Medina, ezt eleinte gyalog tettük meg, aztán már inkább taxival. Vicces volt alkudni. Egy helyi ismerős csajszi ajánlotta, hogy mindig én alkudjak, sose a fiúk. És milyen igaza volt... Az összes taxi lendületből 100 dh árat mondott, aztán kivétel nélkül 50-ért utaztunk. (Férjem már mondta, hogy végülis adhatunk érte 70-et, de mondtam, hogy ki van zárva...). Lett egy állandó kis vérhasbárunk, ahol minden nap ettünk. Néhány kép a városból:
A helyi nénike egyszer csak intett kuncogva, hogy kövessük. Hát így is tettünk, mentünk utána kis utcákon át. 1x csak mutatja, hogy ez a souk. Bevitt valami nagyon komoly helyi piacfélére, na ott aztán volt minden. Gondoltuk is, hogy na itt most biztosan kiveszik a vesénket, vagy egy másik nénike kivezet némi dirhamért cserébe. Nem volt egyszerű visszatalálni. :-D
Kedvencem, a fogorvos...
Ő minden nap a Jemaa el-Fna téren rendel. Kétszer is visszamentem beszélgetni vele, mert nem hittel el, amit látok, hallok...
Kiderült , hogy egy protézis 600 dh (kb. 21.000 Ft). A készlet a helyi templomból származik (igen, halottakból veszik ki, nekik már úgysem kell.) Azt a sok fogat ő húzta – marketingből 5-ös. Egy húzás 50 dh. Kérdezte is, hogy tervezem-e a sajátomat cserélni, de megegyeztünk, hogy maybe later...
Az autószerelő...
Ahogy már meséltem, az a fránya motorhiba jelző lámpa továbbra is csak világított a bérautóban, ezt muszáj volt orvosolni, nem szerettük volna, ha az 1600 EUR deposit bánja. Ehhez kellett valami helyi csibész segítsége. A parkolóőr srácra esett hát a választásunk, neki a szeme sem állt jól. Google fordítóval elmeséltük neki a problémánkat (semmi javítás, csak a hibakód kiütése). Mondta férjemnek, hogy pattanjon hátra ő vezet. Ramadán lévén az egész utat végigimádkozta.
Először ebbe a tip-top kis műhelybe vitt el minket, aztán következett egy kicsit lerobbantabb. Akkor már kicsit feszült voltam. Nem mondtam semmit, valószínűleg az arcomra volt írva, mert a parkolóőr felém fordult, és mondta, hogy „My sister, calm down, no problem”. <3 Végül a 3. helyen sikerült orvosolni a problémát, ennek ára 50 dh (1800 Ft) volt, pont, mint egy foghúzás a téren. Kérdezték is, hogy megfelelő-e, mert nem álltunk neki alkudni.
Folyt. köv.
A kempinges
