A harcoló alakulatok elvonulása után nem sokkal megérkeztek a megszálló erők. Főként idősebb 40-50 év körüli családos emberek jöttek, zömök tömött szőrű lovakon. A katonák tetvesen, éhesen érkeztek, a nagyobb parasztházakba szállásolták be magukat, így nagyszüleim tiszta szobájába négy katona is jutott.

Illusztráció: www.mek.oszk.hu

Az asszonyok az udvarokon lúggal főzték ki a ruhájukat, hogy a tetvek elpusztuljanak, a hajuk tetvetlenítéséhez pedig ecetet adtak. A gyermekek haját is minden nap többször fésülték ecetes fésűvel, nehogy elkapják a katonáktól. Apám vágyakozva nézte a furcsa lovakat, mióta a németek elvitték az övéiket, nem lovagolt, pedig nagyon szeretett lóháton lenni. Ezek a katonák nem voltak annyira erőszakosak, mint az átvonuló csapatok, sokan barátkozni is próbáltak közülük a falubeliekkel, a gyerekeket pedig különösen szerették, így miután látták, hogy apám állandóan a lovak körül sündörög, minden nap meglovagoltatták az udvaron, ő pedig cserébe segíthetett csutakolni a lovakat.

Némelyik még a rongylabdával focizó gyerekek közé is beállt játszani, egy ilyen alkalommal apám célt tévesztett, és a labda berepült a ház ajtaján, az üveg hangos csörömpöléssel hullott be a konyhába. Nagyanyám dühösen kifordult a tornácra, végigmérte a társaságot, apám pedig szomorúan odasomfordált hozzá jelezve, hogy ő volt a bűnös. Az első nyakleves után azonban az egyik katona kedélyesen nevetgélve odébb rántotta apámat, és kacagva csitítgatta oroszul a mamát. Mivel a háború után képtelenség volt üveget kapni és üveges sem igen volt, így az ablakot szegény mama jobb híján újságpapírral foltozta be, évekig úgy díszelgett, mire végre meg tudták csináltatni. Még fél évszázad elteltével is gyakran emlegette, hogy évekig üveg nélkül volt az ajtó apám miatt.

Nagyapám az értékek elrejtésénél rosszul mérte fel, hogy egy orosz katona számára mi képviselhet értéket, nem is igen számított rájuk, mert bízott benne, hogy a front tényleg megfordul, és a németek nem veszítik el a háborút.  A rádiót ugyan már a front átvonulása alatt a házba betörő „barisnyát” követelő katonák elvitték, de arra nem gondolt, hogy egy hangszerre, a zsebórájára, vagy a réz levélbontó késre is szemet vetnek. Így szomorúan nézte, hogyan vándorolt a házban hónapokig lakó egyik katonához az órája, a másikhoz a hangszere, a harmadikhoz a levélbontó kés, a negyedikhez nagyanyám nászajándékba kapott tükrös fésűje (ez a katona még a felesége fényképét is megmutatta, neki lesz ajándékba), és még sok egyéb dolog is. Otthonosan mozogtak a házban, minden szekrényt feltúrtak, az ágyneműk egy részét felhasogatták kapcának, szegény mamának csak úgy csorogtak a könnyei, ahogy a gondosan kihímzett kelengyéje egyre csak fogyatkozott.

Mivel élelmezniük nem csak a házban lakó négy bakát kellett, a kamra tartalmát hamar felélték. A baromfiudvar lassanként kiürült, sorra kerültek a malacok, majd a disznók és legvégül a tehenek. Nagyapám addig magyarázta nekik, hogy ha az utolsó tehenet is levágják, akkor tej sem lesz, hogy végül a tarka Riska megmenekült, hogy szegény az oroszok távozása után nem sokkal múljon ki.

A padlásra rejtett aranytartalékot természetesen megtalálták, az egyik katona puskatussal úgy hátba vágta nagyapámat, amiért rejtegette az élelmet előlük, hogy végig vágódott a sáros udvaron. Apám megijedt, az édesapja mellé térdelt, és haragosan rákiabált az addig kedvesen viselkedő katonára, nagyapám csitította, hogy nincsen semmi baja, hallgasson inkább. A bakának valamiért tetszhetett a fiúcska bátorsága vagy csak egész egyszerűen mulattatta a helyzet, a sáros ember és a sáros haragos kisfiú, mert szemmel láthatóan jót derült rajtuk.

Az oroszok távozásával a kifosztott, éhező falu fellélegzett, mindenki azon dolgozott, hogy a föld alól is előteremtse a családjának szükséges élelmiszert. Gyalogszerrel távolabbi falvakat, közeli városokat is bejártak, hátha tudnak csereberélni az ottaniakkal. Nagyapámnak így sikerült szereznie két tyúkot, meg egy kis vetni való búzát. A tavasszal elvetett zöldségekből tudtak magot fogni, a pityóka héja is szépen kihajtott, így újból neki foghattak a gazdálkodásnak, szerény körülmények között. Azonban a fellélegzés nem tartott sokáig. Hamarosan elkezdődött az internálás, és a kuláklisták összeállítása.

Halacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?