Felhúztam magam Halász Juditon

Gyerekkoromban én is azt gondoltam, hogy minden úgy lesz, mint a tündérmesében. Szép család, férj, gyerekek, ha lehet, négy. Aztán nem így alakult. Lett helyette karrier, utazások, nagy baráti társaság. Viszont nem találtam olyan férfit, akivel szívesen összekötöttem volna az életem, csak a családért meg képtelen voltam elkötelezni magam. Arról a négy gyerekről azonban sehogy nem tudtam lemondani. És egyszer csak jött a mindent elsöprő érzés, gyereket szeretnék. Semmi mást nem szeretnék, csak gyereket. Így aztán az én gyerekeimnek, mert azóta már kettő van, donor az apjuk.

Nem mondom, hogy könnyű menet volt. Sem eldönteni, sem a kezeléseket végigcsinálni, sem a lelkiismeret-furdalással megküzdeni, sem az egyedülálló anyaság, sem semmi. A nehézségek egy része a logisztikából, egy másik része belőlem jön. Ezeket meg tudom oldani, és persze ott van a rengeteg öröm és a klassz életünk így hárman, ami a fáradtabb (na, jó, néha végtelenül fáradt) estéken átlendít. 

Amivel nem tudok mit kezdeni, csak annyit, hogy megírom ezt a posztot, azok a társadalmi beidegződésekből fakadó nehézségek. Hogy a család úgy néz ki, hogy apa, anya és a gyerekek. Máshogy nem nézhet ki. Vagyis, igen, tudjuk, vannak a statisztikák, hogy sok az elvált szülő, meg az egyedülálló anya, apa, mozaikcsaládok. Tapasztaljuk is, hiszen az oviban, az iskolában, a baráti társaságban is van ilyen-olyan hátterű gyerek. De erről nem beszélünk nyíltan. Sok ilyen apró élmény ért már, de egy Halász Judit koncerten fogalmazódott meg bennem igazán, hogy ez így nem jó.

A koncert elején megkérdezi a művésznő a közönséget: hogyan születik a kisbaba? Az élelmesebbje elkezdi magyarázni a petesejtet meg a hímivarsejtet, jön egy-két vicces beszólás. Az én fiam (4) is jelentkezik, hogy ő tudja. Nem őt szólítják, valaki más végre bemondja a „jó” választ: fiú és lány összeházasodik (az első dal az Esküvő című)! Bingó. Fiamon látom, hogy ő nem ezt mondta volna. Hogy mit mondott volna, soha nem tudom meg, mert amikor otthon beszélünk erről, már ő is a „jó” választ mondja: a kisbaba úgy születik, hogy fiú és lány összeházasodik. És akkor jön az ezerszer ismételt történet, hogy igen, sok családban így van, a mienk meg más, és azt is láthatta, hogy a húga sem kifejezetten így lett. Halász Judit, aki ezer éve gyerekekkel foglalkozik, biztos tudja, hogy nem mindenkinek ilyen a háttere, a dalszövegek empátiáról tanúskodnak. A koncert viszont a nagy számok törvénye alapján működik, és így egyszerűbb felépíteni a műsort. De épp a nagy számok törvénye alapján való gondolkodás irtja ki a másság iránti toleranciát.

Egy másik példa az oviból. Karácsonyra az apukáknak is készítenek ajándékot, az óvó néni tudja, hogy nálunk nincs apa. Az lenne jó, ha ilyen esetben a többi gyerekkel együtt kezelné az enyémet, azt mondva, hogy Pistikének olyan a családja, hogy nincs benne apuka. Ezért ő a nagyapjának vagy a keresztapjának készít ajándékot, mert neki szeretne. De nem ez történik, hanem elmondják, hogy ajándék készül apukáknak, majd külön odamegy a fiamhoz, mintha valami szégyellnivaló lenne benne, hogy te készíts a nagypapának ajándékot.

Mire iskolába kerülnek a gyerekek, vannak jó páran az osztályban, akiknek elváltak a szüleik. Ez nem annyira statisztikailag értelmezhetetlen halmaz, mint a donorgyerekeké. Ennek ellenére, a suliban is hasonló a helyzet, ezt a családból hallottam. Jön az anyák napja, az a feladat, hogy a gyerek otthon tanulja meg a verset, de anyával ne gyakoroljon. És ha apa nem lakik otthon? Olyan jó lenne, ha a tanító néni valahogy máshogy fogalmazna. Például: anyának ez meglepetés, ezért ne vele gyakoroljatok, hanem valaki más felnőttel. Aki szeretné, velem is gyakorolhat. Apró a különbség, de a gyerek fejében egész más az olvasata.

Persze, tudtam én, hogy Magyarország nem a tolerancia melegágya, csak a gyerekvállalás előtt ennek hátrányait nem érzékeltem. Most kijutott belőle. Értem, hogy nem könnyű, nem tudják az emberek, hogyan kezeljenek minket, de akkor is hiányolom a nyílt kommunikációt. Egyre több az alternatív család, érdemes lenne haladni a korral és rászánni egy kis energiát a gyerekek szemszögéből való gondolkodásra.

Bori

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?