Nagyjából két hete, hogy visszajöttem dolgozni a munkahelyemre, miután hat hónapot itthon töltöttem a kicsivel apasági szabadságon. A cégnél az égegyadta világon senkit nem érdekelt. Mivel itthonról dolgozom, amúgy sem vártam tortát es virágcsokrot, de hogy rám se üzenjen senki napokig, az teljesen felkészületlenül ért. Na, jó, a torta sem esett volna rosszul. Sőt, azóta sem keres senki. Már a személyügyi rendszerrel is egyeztettem, nem rúgtak-e ki esetleg. Úgy tűnik, továbbra is alkalmazásban állok; a fizetésem is megkaptam időben. Egészen egyszerűen csak elfelejtette a főnököm és a csapatom, hogy létezem. Ezeket a sorokat is „munka” címszó alatt írom, hiába írtam a közös chatre is. Mintha száműztek volna az iroda távoli sarkába.
A két kicsi ezt az elmúlt néhány napot a nagyszülőknél töltötte. Tildy elvitte őket egy kicsit szívni a napot, engem pedig hagytak visszarázódni a „munkába”. Mana egészen elképesztő dolgokat művel. Egyedül ácsorog percekig mindenféle segítség es támaszték nélkül. Megfog valamit a két kis kezével, és olyan elmélyülten vizsgálja, hogy elfelejt még a fenekére is letottyanni. Megtette már az első bátortalan önálló lépéseit is. Erős combjai vannak és ügyesen egyensúlyoz. Semmi akadálya, hogy elinduljon azon kívül, hogy rájöjjön, hogy tud. Nem siettetjük egy picit sem, inkább csodáljuk egész nap, milyen szépen halad a fejlődéssel.
Énekel! Dúdolja a Mancs Őrjárat dallamát. Ritmusosan dobol, csattogtatja a száját es gagyog. Büszke vagyok rá, hogy ilyen szépen halad. Úgy érzem, egy kicsit az én érdemem is. De csak egy kicsit. Sokkal inkább tehet róla ő és a kíváncsi természete.
Egyáltalán nem vártam, hogy visszajöhessek már dolgozni. Előtte sem volt nagy a szerelem, de ezek után még kevésbé érzem úgy, hogy a képességeim nélkül megállna itt az egész világ. Egy bizonyos szempontból mégis jó, hogy így alakultak a dolgok. Nem veszek már túl komolyan semmit. Előtte voltak kétségeim, álmatlan éjszakáim, vajon mit gondolnak rólam a munkatársaim. Most már semmi kétségem: legfőképp semmit. Nem sutyorognak a hátam mögött, nem beszélik ki a hozzáértésémet, egyáltalán eszükbe sem jutok.
Felszabadító érzés, hogy tudom, akármit csinálok, elég jó lesz. Sőt, ha semmit sem csinálok, az is. Legalább tudok egy kicsit segíteni Tildynek a beszoktatással. Ma ment mind a két kisember először az új oviba. Manácska csak délután egyig maradt, de kiemelkedően jól viselte. Nagyon barátságos, hamar megbarátkozik az új emberekkel. Egy pici síráson kívül semmi gond nem volt, mintha mindig is ott lett volna otthon. Kevin persze bömbölt, amikor anyu csak a kicsit hozta el, ő meg maradt ott. Nemsokára megszokják, muszáj lesz nekik.
Ha minden jól megy, a harmadikkal egy kicsit máshogy tervezünk előre azzal kapcsolatban, hogy ki marad itthon vele es mennyi ideig. Habár soha senki nem vetette egyikünk munkahelyen sem a szemünkre, hogy nem Tildy volt végig itthon a lurkóval, úgy érzem, hogy még mindig nincsen teljesen felkészülve a társadalom arra, hogy apa maradjon otthon egy pici babával. Nekem csak jó tapasztalataim vannak. A többi anyukától is csak bátorítást kaptam. A munkahelyemen viszont úgy tűnik, megszűntem létezni 6 hónap alatt, hiába dolgoztam ott előtte öt évet. A lojalitás szükségtelen. Ezek után semmi szégyenérzetem nem lesz, ha lelépek egy jobb ajánlat miatt.
Talán Skóciában más a helyzet. Talán egy másik munkahelyen más lett volna a helyzet. Nem tudhatjuk, amíg meg nem próbáljuk. Hamarosan kiderül, tervezzük ugyanis a harmadikat.
Lewis
A SZERZŐ ELŐZŐ ÍRÁSAI
APA MARADT OTTHON A BABÁVAL
Hat hónaposan kaptam kézhez a kis Mana nevű csomagot. Úgy döntött, hogy inkább üvegből szeret inni, így nem maradt semmi akadálya annak, hogy anyu visszamenjen dolgozni, és én legyek otthon a gyerekellátó-különítmény.
Tovább>>>
ILYEN APAKÉNT OTTHON MARADNI A BABÁVAL
Apaként itthon maradni „anyaságin” nehéz. Sok teendő akad, ami nem jellemzően a férfiakra maradó tennivaló. Van pakolás, séta, mosogatás, mosás, öltöztetés, fürdés, oviba rohanás, megint pakolás, almalé felitatás, porszívózás, ne bántsd már a kistesód napi százháromszor mondogatás.
Tovább>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
