Megint öngyilkos lett. Tulajdonképpen meg sem lepődtünk, volt már ilyen máskor is. Érdeklődve közelítettünk a dologhoz, próbáltunk praktikus lépéseket tenni. Például eszünkbe jutott, hogy tükröt kell tenni a szájhoz, hogy lássuk, lélegzik-e még. A teszt alapján úgy tűnt, nem lélegzik. A ronda hupikék szabadidőruhájában volt, a mellén egy kis fehér folttal. Gyógyszer lehetett, úgy látszik, nem vette be az egészet a gyomra. Felhívtuk a Nagyit, mondtuk, mi van. Ő se lepődött meg nagyon, mondta, hogy jön. (Milyen lehet, ha az embernek ilyen lánya van, négy gyerekkel? Inkább nem akarom tudni.) Biztos hívtunk mentőt is, nem emlékszem. Ezúttal mindenesetre tényleg meghalt, nem kellett járni hozzá a kórházba, meg érdeklődni a túlvilági élményeiről.
Utólag visszagondolva próbált ő felkészíteni minket, hiszen ő maga is jó sokat foglalkozott ezzel, gondolom, míg a korábbi alkalmakat megtervezte, gyakorlatiasan elrendezte. A baj csak az, hogy csak olyan hülyeségekre emlékszem, hogy pl. egy séta közben elmondta, hol kell majd dolgokat venni a varráshoz, ha már ő nem lesz.
DE ANYU, ÉN NEM AKAROK VARRNI, NEM IS TUDOK!! Miért nem azt mondtad el, hogy mit kell tenni, ha az orvos megszégyenít szülés közben? És mit kell tenni, ha jön az álmatlanság? Ha már nem vagyunk teljesen fiatalok és fáj a derekunk? És hogyan lehet túlélni a gyerekünknek adott első (és remélhetőleg utolsó) pofont? És miért fáj néha olyan rettenetesen az ember lelke? Szerinted asztrológushoz menjek, vagy kineziológushoz, vagy auralátóhoz? Esetleg paphoz? Jótól kérdezem... Jártál te mindhez. Én meg itt maradtam hit nélkül... Kérdezhetem a könyveket meg bámulhatom a monitort.
Látod, egyszer elmentem pszichológushoz. Kedves volt, szikrázóan okos, olyan szép széles arca volt, mint neked. Alig pár évvel volt fiatalabb, mint te, amikor elhúztál. És meghallgatott, törődött velem, csak rám figyelt. Talán meg is szeretett egy kicsit. Hát ezt nem lehetett kibírni. El kellett menekülnöm. Látod, ezt tetted velem, nyomorék vagyok! Mondd, milyen Anya vagy te? És milyen Anya lehetek én így?
Teofil
