Két nap múlva évzáró az oviban. Ünnepélyes. Ma reggel telefon a férjemtől az oviból, hogy akkor most mit mondjon, mikor lesz a gyerek nyáron ügyeletben, most meg kell mondani. Mivel a saját oviépületünk még 3 hétig nyitva van, utána másikban van összevont ügyelet augusztus 20-ig, majd a mienk 22-én nyit, és már átgondoltam, hogy legyen, bemondom a dátumot szépen. Három hét, amíg nyitva a saját ovink, egy hét a másikban, majd augusztus 22-től a sajátunk. Így a gyerek 7 hetet itthon. (Még mindig többet, mint az unokatesója pár országgal nyugatabbra.)
Férjem hazaérkezik. Gyeses anyuka (a tudodkid a gyeses, gyeden vagyok) nem viheti a másik oviépületbe a gyereket, tehát még két hetet járhat, aztán szeptember 1-től. Mivan?! Szerettem volna kérni nyár elején négy hetet, nyár végén egy hetet, azaz ötöt, és kaphatok kegyelemből kettőt? Mert az egyik hét az ötből nem a saját épületben lesz?! Rettentően dühös vagyok. Nincs leírva persze semmi, nem kapunk értesítőt, nincs kiírás. Szóbeszéd van, bemondások, szokások. Mi ellen lehetne tiltakozni, ha semmi megfogható nincs?
Az egész rendszer rettentően szemetül van kitalálva. Arra van hangolva, hogy a szereplők egymás torkának essenek, hazudjanak, lelki terrort alkalmazzanak.
Szerencsétlen óvónők helyzete hasonlít a rendőrökéhez: méltatlanul alacsony fizetésért és jó sok munkáért cserébe be van nekik lógatva egy irreálisan hosszú szabadság, de csak nyáron és csak akkor, ha nincs kire vigyázniuk. (A rendőröknek meg ugye a korkedvezményes nyugdíj – volt.) Tehát nekik élethalálharc, hogy a szülőket lebeszéljék a nyári oviról, és nem is válogatnak az eszközökben, kezdve a „de hát szegény Pistikének egyetlen barátja se lesz ott”-on a „sajnos hetekig idegenek fognak vigyázni a gyerekre és mint tudjuk, Pistike szenved az idegen helyzetekben”-en keresztül a „minden gyereknek szüksége van a három hónapos nyári szabadságra, mert az ovi neki munkahely és súlyosan terheli a pszichéjét”-ig.
És az óvónők harcolnak keményen. Mert az egyetlen, értelmes kiváltságukról van szó. Mert akkor legalább nyugis nyarat akarnak maguknak, ha már szemérmetlenül alacsony pénzért dolgozzák ki a belüket.
A fenntartó meg röhög az egészen. Mint frissiben megtudtam, hivatalosan csak 4 hetet vannak zárva itt nálunk az ovik. Majdnem jó, két hetet lehetne törvényesen. Az államtól meg kapják a pénzt egész évre, hogy nyitva legyenek. Minden gyerek, amelyik nincs ott, tiszta haszon. Egyszerűen rá kell bízni az óvónőkre, majd megoldják a spórolást.
Szerintem az a fő baj az egészben, hogy nincs tisztán kimondva, hogy az óvoda valójában két különböző intézmény egyben. Van egyszer egy pedagógiai program, ideje reggel kilenctől körülbelül déli tizenkettőig, szeptember egytől május harmincegyig tart. Az összes többi idő, reggel fél héttől kilencig, déltől délután ötig és június egytől augusztus harmincegyig egész nap nem más, mint professzionális színvonalú gyermekmegőrzés. Amiért az óvónő elvégezte a főiskolát, az a reggel kilenctől déli tizenkettőig tartó időszak.
Ne kábítsuk magunkat, bizony a gyermekmegőrzés egy drága szolgáltatás, akkor is, ha nem fizetünk érte. Most pedig az megy az ovikban, pont azért, mert a fenntartónak ez jó sok pénzbe kerül bizony, hogy próbálja ezt a szolgáltatási részt csökkenteni, és mindenféle trükkökkel korlátozni egyesek jogát az igénybevételre. Érthető.
Csak akkor kezdjük el nulláról.
Mondok egy rettenetesen érdekes dolgot. Magánügy, hogy melyik szülő mit gondol arról, hogy neki személy szerint szülőként szüksége van-e arra, hogy a gyerekére időnként más vigyázzon. Majd legyen egy másik poszt, hogy minekazilyennekagyerek. Viszont az a realitás, hogy sok szülőnek szüksége van arra az időre, míg más kergeti a gyerekét. Mert csak. Lehet, hogy azért, mert dolgozik. De lehet, hogy nem munkahelyen dolgozik, csak otthon rohangál egy másik gyerek után. És nem, nem igaz, közönséges hazugság, hogy a gyereket egy életre lelki taccsra teszi, ha egész évben vigyáznak rá néhány órát a szülein kívül mások is. Gyerekmegőrzésre szükség van. Van, akinek munka miatt, van, akinek megbolondulás ellen, de van rá igény. Nyáron is.
Akkor legyen úgy, hogy a gyerekmegőrzés alapvetően kerüljön pénzbe. (Aztán ezen túl persze értelmesen legyenek kedvezmények vagy teljes ingyenesség is, kigondolva jól a rendszert.) A pénz pedig vagy az óvónőké legyen, vagy olyan gyerekmegőrző embereké, akik nem végeztek főiskolát azért, hogy ki tudjanak kísérni 25 gyereket pisilni, és ügyelni arra, hogy ne essenek le a mászókáról.
Mert ami most van, az egy elmebeteg nonszensz. Szerzett jog alapján nyári óvodai ügyelet, papíron egész éves óvoda mindenkinek demokratikusan, ami valójában nincs is. Bicskanyitogató harcok minden májusban, protekciók, pletykák, összevissza dumák, gyomorideg. Ennél már az is tisztességesebb lenne, ha kimondaná a törvény: ha a drága anyuka/apuka kisebb testvérrel otthon van, akkor nem jár óvoda június 1-től augusztus 31-ig, kész, vita lezárva.
És most megyek és megpróbálom visszakapni a papírt, hátha rá lehet valahogy még varázsolni két hét pluszt. Ha megkapom a papírt. Csak nehogy kiderüljön, hogy kiemelték a kaput és ezért be se lehet menni...
Re-Barbara
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
