Az iskolás gyereknek van üzenője, onnét értesülök általában, hogy jövő pénteken fényképezés ünneplővel, kedden fogászat, és technika órára kérünk fél pár zoknit ragasztóval. Az ovisnak viszont nincs üzenője, a csoportmailezést vagy FB-csoportba üzenést még nem tette a legtöbb óvó néni magáévá, de ismert körülmények miatt ugye nem osztogatnak kis gépelt lapocskákat sem (ismert körülmények=nincs papír és a nyomtatót fél éve nem javították meg, tonert venni bele meg külön műsor lenne, talán jövő húsvétra hozná a nyuszi). Mit csinálnak hát? Kiírják a falra, hátha beleütközik a szülő tekintete, még időben. Nálatok mit, hogyan kérnek?
A legfontosabbak még csak-csak, valahogy látjuk, valahogy közlik, hogy hó elején a tisztaságiból mi kéne, 22-én csoportkarácsony, 4-én szülői, néha a bambábbjának el is mondják, lehetőleg nem úgy, hogy „miért nem jött tegnap ötkor?”, vagy demonstratíve böködik a tacepaót. De időnként előfordul, hogy úgy gondolják, már szóltak, hogy a falon vannak az aktuálisak, csak nézzük már rutinból. Például a 3 pixeles betűkkel kiírt, zsiráf-vagy pudlikutyamagasságba tűzött üzenetet, holnapra mindenkikérjükhozzon piroscsíkos rézfaszú baglyot, apró gyógyszeres fiolát, amiből már kiette a Xanaxot, virágmagot, víziállatot ábrázoló képet, középkék hímzőcérnát, porrá tört kőrisbogarat, csupa olyasmit, amivel úgyis tele a háztartásod. (Kedvencem a „kiürült gyógyszeres doboz” meg a „kis papírdobozka” meg a „fél pár zokni”, lefogyott vécépapírguriga, mire gondolnak, interaktív szeméttelepet működtetünk otthon , ahol 3D QR kód segítségével vesszük elő a háromdimenziós táblázatban nyilvántartott limlomokat, ábécésorrendben?)
Aha.
Szóval a valós helyzet: én reggel az órámat nézem, nem a falat, szerintem már a takarító néni is tudja a szövegem: siess fiam, hol a szandálod, vedd már le a kabátot, a francbamármegintelkések.
Délután más a helyzet: általában valaki más megy, ha az illető anyám, van némi halvány esély, hogy a falra nézzen nyugállományú pedagógusként, hátha kell valami, esetleg elő is kotor mindenféle egzotikus tárgyat, amit sürgősen és nagyon fontos. Más családtag esetében viszont borítékolható, hogy a falat se látja, max. a zacsit veszi el óvó néni kezéből, amiben a leöntött felső vagy a kis balesetet szenvedő kisgatya van (és amit én találok meg cseles rejtekhelyen két nap múlva).
Én megyek reggel ugye megint, kérdés rögtön nekem szegezve: Hát a rézfaszú bagoly?
én: Milyen RFB?
ők: Hát ami ki volt írva a falra…
én: Mikor?
ők: Tegnap/két hónapja (édesmindegy, első esetben nem veszem észre, második esetben észreveszem, nyugtázom, holvanazmég, majd azon lendülettel feledem, ha nincs mire felírni, sajnos külön titkárnő kéne, a fejembe egyenesen)
Néha sikerül persze, valamiért eszembe jut, gondosan kikészítem (más családtag meg felháborodott arccal dobja ki előző este, mi ez a lakás, hulladéklerakó???) esetleg nagyi telefonál reggel, ugye nem feledtétek a RFB-t? (dehogynem!) Kuka és garázs feltúrása könyékig, fél pár zokni helyett ép zokni beáldozása, gyufás skatulyából gyufát, gyógyszeres fiolából lázcsillapítót vagy leszaromtablettát kapkodva kiborítani, két hónap múlva ordítunk csak: KI VOLT AZ A BAROM, AKI KIDOBTA A DOBOZT, MOST HONNAN TUDJAM LEJÁRT-E, vagy „kivoltazamarha, aki a gyufákat csak úgy a la natúr beöntötte az evőeszözök mellé???”. Ki más lett volna. Én.
Vagy gyors futás a szupermarketbe, kisboltba, szomszéd Ágihoz, neked mindig van gumigyűrűd, papírragasztód, cipősdobozod, ugye maguknál lehet negyedikes matekfüzetet, szigorúan fekete szélű A4-es mappát, harminckettes fiú tornacipőt kapni, mer’ a büdös kölke a focibajnokság reggelén szól, anya, én ezt a csukát kinőttem, de amúgy is levált elöl a talpa. Pistám, tényleg csak két szöget, gyereknek kell, iskolába, neröhögjé, majd délután iszunk az egészségére, ha nem csapta ujjára a kalapácsot. De csomagoltam már füzetet utolsó éjjel reciklált karácsonyi papírba, vagdostam szét muzeális újságot, amiben az aktuális RFB képe volt látható, más teliszájjal meséli, képzeld, felhívtuk a Bélát hétfő reggel félhatkor "ugye van négyjegyű függvénytáblázatod?" kérdéssel, kivagybakker, én még alszok ilyenkor, dörmögte Béla a telóba, nem zavar, hogy három éve nem nyitottad rám az ajtót. Na, megnézem, megették-e már a nyulak azt a négyjegyűt, vagy még nem támadt gusztusuk rá.
Nem is kellett, ragyogta a gyerek másnap délután négykor, kitörte a Laca az ablakot, jöttek az üvegesek, a tanár a jegyzőkönyvet írta, minket meg kiküldtek a sportudvarra, addig se rontjuk bent a levegőt.
MOST nézd meg sürgősen, van egy ezresem rá, hogy holnapra legalább egy gyerekednek kell RFB az iskolába vagy az oviba. Sürgősen keresd meg a szennyesben, a padláson, az első szerelmednél, a nagyszekrény kisfiókjában, vagy a hiper eldugott polcán. Mert különben csúnyán néznek rád, és csak te nem kapsz preparált rézfaszút anyák napjára belesült verssel a közepén.
Vakmacska
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
