29.-31 hét(28+3- tól 30+5-ig)

Kicsit több mint 3 hét telt el azóta, hogy naplót írtam. Ezalatt a 3 hét alatt rengeteg dolog történt, volt pár ijedség is, 3 héttel nagyobbak lettek a csajok, és 3 héttel érettebb lett a kinti életre Saul, és én majd' 3 kilóval nehezebbé torzultam! Apropó, kilók! Vigyázok, hogy ne kússzanak pofátlanul rám, de a fekvés nem barátja a fitt kismamának, és arra a nyamvadt hamburgerre is haragszom, aki bekéredzkedett a pocakomba, persze önhibámon kívül, de olyan hatalmas volt, szaftos és csípős...Tudom, kétszer csíp, de néha én is kirúghatok a hámból! Persze a csípőst sem lehet enni az okosok szerint, összehúzódást okozhat.



A görcsökkel úgy állok mostanában, egészen az utóbbi napokig, hogy ha front van, moccanni sem tudok, hasmenéses görcsök, derékfájással és húzó érzéssel. Ha nincs front, meg semmi bajom, kedvem és energiám lenne csárdást járni – kétballábas létemre- , aztán az arcomra fagy a mosoly amint fújni kezd a szél, mert már az is baj ...Lassan kezdem megérteni az idős embereket, hogy miért lesznek mogorvák és kiállhatatlanok, ennyi nyavalya mellett minek örüljön az ember? Persze velük nem vonom párhuzamba magam, mert én egy kisemberért teszem ezt, és nem azért hogy legyen egy kibírható napom, mikor nem fáj minden porcikám, ami azért sokkal nagyobb lelkierőt kíván! Volt pár olyan nap, amikor úgy éreztem, indulni kell a kórházba, de ahogy rábeszéltem magam az indulásra, abbamaradt. Mostanra valamelyest javult a helyzet a napokban, mert frontnál sem annyira durvák a görcsök, de tudom, ez nem garancia arra, hogy holnap nem lesz minden eddiginél rosszabb!

Kezdem beszerezni nagy lelkesedéssel a rucikat, összeírjuk, mi kell még, nézegetünk, osztunk-szorzunk. Egy fa járókát szeretnénk, ami állítható magasságú, kör, sokszög, vagy ovális alakban. Tervezgetünk mit hogy is kéne majd, de ácsi...! Van, aki megmondja helyettünk, nekünk akár gondolkodással sem kell fárasztani magunkat! A két lábon járó jószándék és segítség maga az anyósom, hogy áldja meg az ég! Ő aztán hamar helyet talál a kiságynak, a szekrényeknek, anélkül, hogy hallaná, hogy mi hogy gondoljuk, tukmálja segítő szándékkal Biri nénje 20 éves rozoga kiságyát, és bónusz matraccal, ami négy gyereket szolgált ki, mert milyen dolog, hogy mi nem hagyományos kiságyat szeretnénk, és az nem fog elférni, és az az ágy, amit ő mond, maga a tökély, mert pelenkázó is van hozzá... Megmondaná ő a Atyaúristennek is, mit hova pakoljon!

Férjemmel egyetemben türelmesen próbáljuk mondani, hogy mi másként gondoljuk, de meg sem hallja, én meg robbanás előtt inkább súrolok egyet, de nem bírom tovább, és közlöm, hogy itt márpedig járóka lesz és pelenkázó nélkül, ami egyébként is van már. - Van? – kérdezi, én meg nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, lassan négy éve van gyerek és pelenkázó a háznál. Sebaj, nem veszti lendületét, átvinné a gyerekek kabátját mosni, hátha az ő gépe jobban viszi a sár- és fűfoltot, mint az enyém! Akkor már nevetünk Apjukkal, vigye csak nyugodtan! Egyébként hogy a másik oldalról is beszéljek, ha bármikor kérünk segítséget, segít, amit tud, szereti a gyerekeket, csak... hogy is mondjam, anyós! Amolyan klasszikus, de nem a megátalkodott, gonosz fajta!

A másik jelentős dolog nálunk Maja beíratása volt az oviba! Nem akarjuk elhinni, hogy így telik az idő! Novembertől megy, ha szobatiszta lesz addig. Ő volt a kisbaba mostanáig, mára olyan sokat változott az arca is, gyerekesebb lett, nem babás már. El is morzsoltam pár könnycseppet, amikor eljött a beíratás napja, most kezdődik neki majd a kötelesség és a következmények időszaka, olyan nehéz elengedni, pedig nem is Timbuktuba megy, csak oviba!

Napról napra idegesebb vagyok, pénteken megyek ultrahangra, és kis nyúlkálásra. Szeretném, ha a baba a súlyánál lenne, és ha nem rosszabbodott volna a helyzet méhszáj-ügyben! Mindig attól félek, hogy hümmögve közli a doki, hogy van egy kis bibi.

Indulok is dokihoz, reggel hat óta cidrizek, hányinger és kacifántos hasmars kísér, húú, nagyon be vagyok tojva!

Minakó (április 5, 30+4hét)

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?