Mostanában jelentek meg posztok az anyaságról általában, és érdekes módon mindegyiken van valami előre meghatározott felhang: pátosz, keserűség, félelem, vitriol. Nyilván a gyerekvállalásról nehéz tárgyilagosan beszélni, de én most megpróbálom. Mögöttem az első terhességgel együtt már 18 év van. Ehhez jönnek saját gyerekkori tapasztalatim, és amit a környezetemben látok.
Először is a legfontosabb: olvashatsz bármennyi könyvet, meghallgathatsz tanácsadó tanfolyamokat, kérdezhetsz és megfigyelhetsz babás ismerősöket, biztos, hogy a te terhességed és babád nem „olyan” lesz, vagy legalábbis nem pontosan olyan. Éppen ezért jó, ha az előzetes elképzeléseid nagyvonalúak és kellően rugalmasak. Vannak fix pontok a terhességben és a gyereknevelésben. Kellenek kötelező egészségügyi vizsgálatok, meg kell venni a kelengyét, be kell rendezni a helyet a gyereknek, meg kell szülni, és fel kell nevelni. A gyereknek enni kell adni, ruházni kell, és gondoskodni kell a megfelelő körülményekről a fejlődéséhez. Ez biztos, de hogy ez a kaja, ruha, környezet milyen lesz, az tőled, a többi családtagtól is függ, és persze nem árt, ha igazodik a baba/gyerek igényeihez, amit viszont nem tudsz előre pontosan meghatározni.
Lehet, hogy berendezel egy gyönyörű babaszobát, de a gyerek csak akkor alszik majd jól, ha melletted van. Lehet, hogy közös alvást tervezel, de a gyerek szeretne egyedül lenni éjjel. Igen, van ilyen gyerek! Én is előírásszerűen beköltöztem a fiam mellé, amikor hazahoztam. Pár hét után rá kellett jönnöm, hogy mindketten éber alvók vagyunk, és borzasztóan zavarjuk egymást. Ha ő szusszant egy nagyobbat, én ébredtem fel, ha én megfordultam az ágyban, akkor meg ő, szóval különköltöztünk, és ez volt a nyerő megoldás. Ha éjjel megéhezett, úgyis hallani lehetett a másik szobában is (sőt, szerintem a szomszéd is tudta).
Melyik pelenka a jó? Elsődleges nyilván a méret. A többi meg próba kérdése. Nincs ultimate mindenkinek jó pelenka. De nem kell végigpróbálni az összeset, mert lehet, hogy az első, amit megveszel, jó. Hogy a második két hajszállal jobb lenne esetleg? Igen, lehet, de az is lehet, hogy rosszabb. A gyereknek nem kellenek tökéletes körülmények, csak olyanok, amik nem zavarják a saját napi tevékenységében.
Nem mersz hozzányúlni, mert olyan törékenynek tűnik? Hát bocs, de a gyerek úgy van tervezve, hogy elvileg sérülés nélkül átpréselődhet a szülőcsatornán. Szerintem egyáltalán nem törékeny. Nem fog darabokra esni az érintésedtől. Nyugodtan fogd meg határozottan, mert az ad neki biztonságot! Azt kell éreznie, hogy jó kezekben van.
Már az első naptól hagyd, hogy fejlődjön, felfedezze önmagát és a világot! Nem kell ezt minden pillanatban irányítani és felügyelni. Húzódj a háttérbe és figyelj! Ez a legjobb, amit tehetsz, és aztán jelenj meg, ha szüksége van rád! Minél kevésbé van korlátozva, annál valószínűbb, hogy el tudja magát foglalni valamivel. Nálunk már pár hetes korától sokat volt ágyon kívül, de nem kézben. A Szőnyegre letettünk egy vastag pokrócot, arra egy tiszta lepedőt, és arra a gyereket, hátra, vagy hasra, és hagytuk, hogy „dolgozzon”. Innen tágasabb a tér, más dolgokat látni, mások a hangok és a fények. Voltak hordozóban is, csak úgy, a földre letéve. Hamar rájöttek, hogy minél többet rugdalnak, annál inkább ring velük a világ. Élvezték. Egy egészen pici babának minden változás, amit ő tud létrehozni a környezetében, egy hatalmas élmény (még az is, ha hasra rakod a lepedőn, és a kis markával össze tudja gyűrni), és ez csábítja újabb és újabb dolgok kipróbálására. Nyilván az első időkben teljes mértékben a környezet felelőssége, hogy csak olyasmit tudjon kipróbálni, ami nem árt neki.
S jön az élelmezés. Az elmúlt évtizedekben volt már vagy tízféle táplálkozási rend szentnek és egyedül üdvözítőnek kikiáltva. Hozzátáplálás három hónaposan, félévesen, egyévesen, meddig szopjon, stb. Sok ember, aki akkor lett egy gyermek szülője, előírásszerűen követte a rendelkezéseket. Mindig az aktuálisat. Általában elmondható, hogy ezek a gyerekek felnőttek, és köszönik, jól vannak, attól függetlenül, hogy amilyen táplálkozáson éppen felnőttek, az most már nem „trendi”. Az én két gyerekem között csak 20 hónap van, de már ez alatt is másképp kellett volna etetni a másodikat, mint az elsőt. S mindenki arról feledkezik meg leginkább, hogy a babák nem egyformák. Egyiknek ez a jó, másiknak meg az. Mi több, az anyák, és az anyatejük sem egyforma.
Szóval az anyaság nem egy varázslat, hanem egy természetes folyamat, nem kellene köréje ennyi iszonyú hókuszpókusz. De persze sokan élnek meg abból, hogy a gyerek mellé az újszülött szülők MINDENT be akarnak szerezni. Az anyaság nem egy előre kitaposott vékony ösvény, melynek két oldalán iszonyatos szakadékok húzódnak, hanem egy széles, de nem sima pálya, melyen rengeteg lehetséges út kanyarog, és nincs közöttük egyetlen tökéletes út, hanem van sok jó, melyeknek mindnek van előnye és hátránya is. A szülőktől függ, hogy mely előnyöket és mely hátrányokat milyen súlyúnak tartják, és nyilván ebbe a babának is van beleszólása, csak meg kell érteni (erre jó a háttérbe húzódó, nem befolyásoló megfigyelés).
Folyt. köv.
Álmodó
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
