Jó ötlet, ha a kicsivel az apja marad otthon gyesen?

A kitöltők - vagyis mondhatjuk nyugodtan, hogy a nők többsége - 57,47 százaléka szerint a válasz nem. Igennel a nők 42,53 százaléka voksolt. Az apa inkább ne gyerekezzen tartósan.

Az indok? Nos először is a kitöltők 26,3 százalékának a válaszai hiányoznak, vagy nehezen kategorizálhatóak voltak. Pár egyedülálló szülő például nyilván nem kívánt indoklást fűzni a válaszához. Sokan a "csak" szócskával feleltek, és jópáran egyáltalán nem indokolták választásukat, vagy csak a „miért ne?” magyarázatot adták.

A válaszok 13 százaléka nagyon bőbeszédű, és roppant sokféle indokolást adott. 

A nők 31,06 százaléka a mocskos anyagiakkal érvelt. Elsősorban amellett, hogy a férj, mint családfenntartó keresetének kiesése tönkretenné anyagilag a családot. 60 fő azt is írta, hogy ha többet keresne, mint a férfi párja, támogatná a dolgot, sőt pár válaszadónál volt is ilyenre példa. Tízen a pénz említésén kívül úgy vélték a gyereknek az anyja mellett van a helye és az anyaság fontosságát hangsúlyozták. Ugyanennyien gondolták azt, hogy az anyagi csőd mellett gondot okozna, hogy a férfiaknak nem menne az otthoni teendők ellátása, a gyereknevelés. Mások a pénzügyek mellett kiemelték, hogy a gyerek apja mindenképp egyenrangú.

Akik szerint az apa gyesen nem jó ötlet 18,3 százalékban az anyasággal, annak elsődleges fontosságával érveltek e mellett:

„Számomra öröm a gyermekem nevelése is, és nem ér véget a gyermekkel való foglalkozás a szüléssel és szoptatással. Magasan kvalifikált nőként is tudom magam jól érezni ebben a  hagyományos  szerepben is, ezt is értéknek tekintem.” 

„Úgy érezném, nem látom el megfelelően anyai feladatomat, ha nem én maradok vele(ük) otthon gyed-en.”

Az anyaság kérdése fordított előjellel is megjelent, azaz volt aki úgy vélte, számára azért lenne jobb párja bevonása, mert ő maga megszenvedte ezt az időszakot, nem érezte igazán elemében magát a kizárólagos anyai-háziasszonyi szerepben:

 „Imádom a gyerekem, de rühelltem otthon lenni, már-már klausztrofóbiás voltam a lakás-vásárlás-játszótér háromszögtől, a következővel már szenvedjen az apja.”

 Többen itt is hangsúlyozták, szerintü férjük képtelen lenne a feladatra. Például azért, „mert kevésbé bírja az otthoni monotóniát.”

A hagyományos családmodell jelentőségét is sokan nagyra tartják: 

„Attól félek megzavarná a viszonyunkat, nem tudnék annyira férfiként tekinteni rá, ha én járnék el dolgozni. Nem tudná olyan jól ellátni a háztartást, mint én, munka után még házimunkát kellene végeznem, amit így, hogy én vagyok itthon, neki egyáltalán nem kell”. 

„A hagyományos családmodellt támogatom. Nem tudom elképzelni hogy ne én legyek a gyermekem mellett élete első időszakában, illetve hogy ne a férjem legyen a családfenntartó.” 

A támogatók elsődleges érve az volt, hogy a két szülő egyenrangú partner (15%) illetve többen megemlítették, hogy bíznak párjukban. Többen azt írták: „ kár lenne (a férfinek) kihagynia ezt az időszakot, ami nagyon jó egy kisgyerekkel, emellett 10 év után jó dolog kihagyni néhány hónapot a munkahelyi mókuskerékből” 

Sokan kiemelték, hogy a szoptatás az egyetlen, amit a férfi – nyilvánvalóan – nem képes ellátni (4,5%), ezzel együtt az ezt említők többnyire azt írták, a szoptatáson kívül a két szülő csereszabatos lehet. Szintén nagyjából ennyien írták, hogy a kötődés szempontjából fontos lehet(ne) az apával töltött idő:

„Úgy gondolom, hogy egy apa ugyanúgy lehet teljes értékű szülő, mint egy anya. Szoptatni nem tud, de minden másra alkalmas.  Estenként egy nő is ugyanúgy képes családfenntartásra, ennek a társadalmi beidegződések a legnagyobb gátja.  A gyerek és a család többi tagjának igényeit figyelembe véve, megosztott GYED-et találnék legjobbnak, 10 hónapig a nő, 10 hónapig a férfi, pl.”

Ezt a megoldást egyébként többen is felvetették:

„A gyerekekkel otthon töltött időt megfelezném, így apa-gyermek között is szorosabb kapcsolat alakulna ki, valamint a férjem jobban átlátná az otthoni tevékenységeket. Munkám szempontjából is jobb lenne, ha kevesebb időt töltenék távol.”

Százból tíz nő ugyanakkor azzal érvelt, a férfi nem tudná ellátni ezt a feladatot.

„Mert férfi és nem tud egyenrangú helyettesemmé válni. Genetikailag másra van kódolva”. 

Harminchét nő a  lehetőségnek a férfi munkahelye miatti lehetetlenségét (pl. felsővezető, vállalkozó), említette, ketten pedig a férfi munkájának rugalmasabb voltát az apa előnyére írták, ahogy azt is (három családban), hogy az apa más okok miatt amúgy is otthon tartózkodik.

Tizenkét családban ténylegesen a gyerek apja volt, vagy van jelenleg is otthon a kicsivel.

 „Már most is a férjem van GYED-en, mivel én keresek jobban. Ez pusztán praktikum kérdése”.

Az apák GYED-re, GYES-re menetele melletti érvek között igen alaposan alátámasztottak is akadtak:

„Anyukát is megilleti az a jog (ami azért a férfiaknál triviálisan megvan), hogy úgy legyenek gyerekei, hogy közben  legyen karrierje. Ez lehet, hogy tényleges karriert jelent, de lehet, hogy csak azt jelenti, hogy legyen esélye később az önálló megélhetésre aktív dolgozóként, illetve majdani nyugdíjasként is.   Arról nem beszélve, hogy ha az apukák is ugyanannyi időre kiesnének a munkaerő piacról, mint az anyukák, akkor egy idő után TALÁN nem lenne értelme hátrányosan megkülönböztetni a nőket a munkaerő piacon. Persze amíg ez a megkülönböztetés a fizetésekben megjelenik, addig kevés család fogja azt választani, hogy apuka menjen GYED-re...”

A leglényegretörőbbek azonban azok a válaszok voltak akik a dolog legfontosabb aspektusát ragadták meg, és így vagy úgy de azt írták érvelésük summázataként: „Bízzuk ezt a kérdést a családokra.”