Ebben a postban azt járjuk körül, ki mikor megy vissza dolgozni, befolyásolná-e ezt az időpontot a távmunka vagy részmunkaidő, segített-e a főnök a visszatérésben.

Ha a három évre járó gyermekgondozási támogatást egy összegben megkaphatnák úgy, hogy akkor mennek vissza dolgozni, amikor akarnak, a legtöbben vagy csak két évet babáznának (31,6%) vagy kivárnák a három éves kort (27,6%). Két-három éves kor között ingadozott a kitöltők 4,8 százaléka. Húszan, ha tehetnék, még három évnél is hosszabb periódusra osztanák el a mostani támogatást (2,19%).

Egy ilyen konstrukció esetén a kisebb gyerekek korával együtt nőne a munkába visszatérési hajlandóság is. Egy évnél kevesebbet 4%, 1 évet 10,8%, 1-2 év 15,3% töltene otthon.

A válaszadók  57,4 százaléka emellett kötne, vagy ha lehetősége lett volna rá, kötött volna írásbeli megállapodást a munkáltatójával a szülési szabadság megkezdése előtt arról, hogy mikor és milyen feltételek mellett megy majd vissza dolgozni.

Azok, akiknek nem szűnt meg a munkaviszonya korábbi munkáltatójukkal, elsősorban a család anyagi helyzete alapján (15.3%) döntöttek munkába való visszatérése időpontjáról. Az anyagi megfontoláson belül is vannak, akik a végsőkig kitartanának otthon és csak akkor dolgoznának, amikor már azért muszáj, mert nem élnek meg egy keresetből (8%).

Szintén fontosnak ítélték a nők a  gyerek bölcsődébe/óvodába való biztos bekerülésének idejét (12.8%). GYED lejártához a nők 12.9, a GYES lejárta pedig mindössze 3.9 százaléka köti a kérdést.

A munkahely elvárásai, vagy szakmai elvárások 51 kitöltőnek (5.5%) voltak mérvadóak. A szokások és a szűk környezet (nagyszülők, barátok, szomszédok) véleménye pedig mindössze 4 embert izgatott.

A nők 5.3 százaléka legkisebb gyermekük hároméves kora előtt semmiképp nem menne újra dolgozni, mert úgy vélik a kicsiknek addig mindenképp szüksége van rájuk. A többség viszont (20.3%) nem életkorhoz, hanem egyéni megítéléshez kötné az időpontot, azaz addig maradna otthon amíg úgy ítéli meg, hogy a gyerekének nem árt a munkába állással.

A válaszolók maradéka vagy további gyermek(ek)et tervez, vagy nem tudja mit választana.

Nem mindenkit vár tárt karokkal régi cége. Akiknek nincs meg a szülés előtti állásuk, az aktív álláskeresést legtöbbször a gyerek 1-2,5 éves kora között kezdik/kezdték/kezdenék el (45,74 %) A kitöltők kicsit több mint negyede a két és fél, hároméves kort tartaná erre a legideálisabbnak. Egyévesnél kisebb és háromévesnél nagyobb gyerekek mellett 9,42 százalékos, illetve 7,6 százalékos a munkakeresési kedv.

A válaszadók majd tizenhárom százalékának nincs főnöke, ám akiknek van, úgy érezték a munkaadójuk, vagy segítette (36.9%) a GYES utáni visszatérésüket munkába, vagy semlegesen viszonyult a kérdéshez (41.7%).

A kedvező, vagy legalábbis nem ellenséges fogadtatás talán annak is köszönhető, hogy  százból nyolcvanan a GYED/GYES ideje alatt is tartják vagy tartották a kapcsolatot volt munkahelyükkel, munkatársaikkal.

Részmunkaidős foglalkoztatásra/ távmunkára a válaszadók többsége  a gyerek 2-3 éves koráig (29,7%) tartana igényt, de a nők negyede 6-8 éves korig (25,3%), vagy akár 8-12 éves gyerekek mellett is ezt szeretné (15,6%). A kicsik 3-5 éves koráig csak (14,6%), 12 év felettiek mellett pedig 6,2 százalék igényelné a távmunkát/részmunkaidőt.

 Arra a kérdésre, hogy legkisebb gyermeke hány hónapos korában vállalna teljes munkaidős állást, ha ez kizárólag a saját döntésén múlna a legtöbben azt felelték, hogy a gyerekük két éves kora után, de még hároméves koráig tennék ezt (37,95%). Legkésőbb a kicsik két éves korig 32,39 százalékuk dolgozna.

A háromévesnél idősebb, de hat év alatti lurkók mellett ugyanúgy a kitöltők nagyjából 6,5 százaléka dolgozna teljes állásban, mint a hét év felettiek szülei közt.

Akadnak olyanok is, akik nem tudták a válasz, vagy nem vállalnának munkát. Ők a kitöltők 3,38 százalékát reprezentálták.

Részmunkaidős állásban, ha ez kizárólag a saját döntésükön múlna, a legtöbben (47,44%) a gyerek 1-2 éves kora között kezdenék (zömmel pont 2 éves korban). Egyévesnél kisebb gyerek mellett a nők 17,63, egyéves kicsi mellett pedig 18,06 százalék vállalna munkát.

 Többen kiemelték, hogy amennyiben lehetőség lenne otthonról (tehát távmunkában) részmunkaidőben dolgozni, még ennél is a kisebb gyerek mellett is nyitottak lennének erre, míg ha a részmunkaidő mindennapos bejárással járna, többen inkább kivárnák a két-három évet. Egyébként ezt csak 12 százalékuk  várná ki és csak tizenöt fő felelte, hogy részmunkaidőt is csak három évesnél idősebb gyerek mellett vállalnának.

Távmunkánál hasonlóak az arányok. Érdekes módon a gyerek 1-2 éves kora között ezt a foglalkoztatási formát kevesebben vállalnák, de még így is a legtöbben, 31,23 százalékos arányban kezdenének. Egy évnél kisebb gyerek mellett a nők 11,43, egy éves kicsi mellett pedig a részmunkaidőhöz képest többen, 26,66 százalékban vállalnának munkát. Akik két, hároméves, vagy háromévesnél nagyobb sarjaik mellett látnák elérkezettnek a távmunkát egyaránt 10,6 százalékát teszik ki a válaszolóknak.

Távmunkát nem vállalna, nem tudja, mikortól kezdene, illetve nem válaszolt 9,68%.