Anyaság és munka kutatás 3

Nehéz a bányászélet…

Az anyaság mellett a munkába járás, a dolgos hétköznapok sem egyszerűek.

Most annak eredünk a nyomába, hogy ki mit szeret(ett) a munkájában, illetve mit tartott szinte elviselhetetlennek. Kiderül, miért dolgoznánk, ha nem lenne muszáj.

Ha nem lennének anyagilag rákényszerülve, akkor is sokan visszamennének dolgozni. Ezeknek a nőknek több, mint negyede ezt azzal indokolta, hogy úgy érzi, szüksége van arra, hogy rendszeresen kimozduljon otthonról és emberek között legyen (27.4%), sokan  pedig egyszerűen csak szeretik a szakmájukat (17.4%).

„Pihentető a fejem használni az otthoni gyerekneveléshez képest” – válaszolta százból tizenhárom kitöltő, és ugyanennyien érezték úgy, hogy a munkájuk azért nélkülözhetetlen, mert két keresetből többre jut a család.  Tízből egy ember az önállósága, anyagi függetlensége miatt tartotta fontosnak az elhelyezkedést. Ennél kicsivel többen (11,7%) el se tudnák képzelni az életüket fizetett munka nélkül.

A gyermeknevelés mellett karrierre pedig csupán ötvenketten vágynak, és mindössze tízen adták azt a választ, hogy azért tartják fontosnak, hogy fizetett munkát végezzenek, mert csak akkor egyenrangúak a férfiakkal, ha dolgoznak.

Kiderült: legjobban azért szeretünk dolgozni, mert használhatjuk a képességeinket és a megszerzett tudásunkat (28.8%) és mert szeretjük látni a munkánk eredményét, vágyunk az elismerésre, megbecsülésre, dicséretre (27.1%). Az, hogy eközben képezhetjük magunkat, továbbfejlődhetünk a szakmánkban csak harminchét kitöltő szerint az adu ász érv (4%). Emberi kapcsolatok fontosságát illetve, hogy fontosnak érezhetjük amit csinálunk, közel ugyanannyian tekintik motiválónak (14.6% és 13%).

Persze mint tudjuk, sokszor a pénz beszél. Az, hogy a napi fáradságot megfizetik, anyagi megbecsüléssel jár a munkás élet, összesen 10,7 százalék tartotta a legfontosabbnak.

Érdekes, hogy a szép ruhába öltözés és a mindennapi munkába menetel rendszeres kimozdulási lehetőségként dobogós lett a válaszok között annál a kérdésnél, hogy mi motiválna arra, hogy anyagi kényszer híján is dolgozzunk, itt csupán 17 szavazatot és 1,8%-ot ért. Dolgozni tehát biztos nem a divatozás miatt szeretünk, bár ha nem feltétlenül kéne húznunk az igát szívesen villognánk szép gönceinkben unaloműzésül, vagy a móka kedvéért.

Az élet azonban nem fenékig tejfel. Valószínűleg kevesen dolgoznak hobbiból és bizony a munkának is megvan a maga árnyoldala. Ez pedig tetten érhető az időrabló ingázás során (16.5%), a túlórák  gyűlöletében (16.2%), ám a leginkább azt utáljuk, ha a munkahelyi feszültség kihat a családunk életére is (19%). A rossz főnök-beosztott kapcsolat és az értelmetlen, monoton tevékenység pedig közel ugyanannyi nő életét keseríti meg (11.6% és 12.9%).

„Ma hamarabb (a hivatalos munkaidő végeztével) el kéne mennem, ma van az óvodai Anyák napja”. Az ilyen és ehhez hasonló engedmények kialkudása százból tizenhárom nőt érint kifejezetten kínosan. Ötvenöten pedig meg vannak róla győződve, hogy a kisgyerekes anyákat nem is szeretik  a munkahelyen (6%), illetve rájuk (mióta anyák is) nem számítanak úgy, mint a többi kollégára (5.2%). Holott a munkahellyel bíró válaszadók megítélése szerint a cégeik többsége inkább (35.9%), vagy teljes mértékben családbarát (12.7%).  Egyáltalán, vagy inkább nem baráti vállalatnál a kitöltők 36,6 százaléka gürcöl.

A hároméves munkahelyi védelem intézményét a nők közel 64 százaléka ismeri, míg 36 százalékuk nem hallott róla.  Az igénybevételnél az arány fordított: tízből maximum négyen tervezik, hogy élni is fognak a lehetőséggel (vagy éltek vele korábban), hogy gyermekük hároméves kora előtt visszamenve dolgozni felmondási védelmet és az állami szférában részmunkaidős munkavégzés lehetőségével kihasználják. Hatvan százalék nem tervezi, vagy nem élt a lehetőséggel.

A kérdőívet kitöltő nők 68,8 százalékának van, vagy volt hová visszamennie a GYED/GYES után és százból csak harmincan maradtak teljesen munkahely nélkül. Ezek a nők viszont, munkahely híján a munkavállalási esélyeiket, lehetőségeiket kedvezőtlennek (43.4%) sőt sokan egyenesen kilátástalannak (33.7%) ítélik. Csupán az állástalanok 18 százaléka biztos benne, hogy találni fog munkát.

A biztos állással bíró nőkre figyelemmel tehát érthető, hogy pályamódosítást az elkövetkező 3 éven belül csak az összes kitöltő 32,4 százaléka tervez. Ugyanakkor az is jellemző, hogy az otthon babázó nők több mint fele (56%) tervez valamiféle továbbtanulást az elkövetkező 3 éven belül, vagy korábban továbbtanult, amíg  otthon volt a gyerek(ek)kel.

 Önálló vállalkozás elindítása viszont nem túl népszerű lehetőség. Az anyák 81 százaléka nem töri ilyesmin a fejét.

Összességében a munka világába visszatérők közel fele véli úgy, hogy az anyaság a munkavégzési képességüket egyáltalán nem, vagy (27,8 százalékuk szerint) egyenesen pozitív irányban befolyásolta. Tízből csak ketten érzik úgy, anyaként rosszabb munkavállalókká váltak. (22,5%)

 A következő postban azt járjuk körül, ki mikor megy vissza dolgozni, befolyásolná-e ezt az időpontot a távmunka vagy részmunkaidő, segített-e a főnök a visszatérésben.