A júniusban közzétett anyaság, munka, hivatás kérdőívet majdnem ezren töltötték ki. Ezen a héten már közöltük az első részt az összefoglalóból - íme a második, amely a munka-magánélet egyensúlyát vagy egyensúlytalanságát mutatja, illetve azt, ki miért szeret-szeretett vagy épp nem szeretett otthon lévő "főállású anya" lenni.

A kérdőív elemzésének második részében annak eredünk a nyomába, hogy ki miért szeret vagy nem szeret kisgyerekes anyaként otthon lenni, milyen szerepideáloknak tudnak vagy akarnak megfelelni, és hogy hogyan rangsorolják ezeket saját életükben.

A vizsgált csoportban minden hatodik nő számára (41.6%) egyaránt fontos a gyerek és munka, ők nem akarnak a kettő között dönteni.  Tízből három nő (30.2%) pedig úgy gondolja, számára első a család, ő elsősorban anya, minden más ezután következik az életében.

A gyerekvállalás utáni időszakban sokan nehezen egyeztetik össze életük különböző területeit. A válaszadók majdnem egynegyede (24%) szerint ugyanis nehéz minden női szerepnek egyszerre megfelelni. Az öt bátor férfi-kitöltő közül pedig hárman is úgy érzik, ez a probléma egy férfi számára is sok nehézséget okoz. Így bár esetükben a minta igencsak apró, és nyilván a válaszok közül voltak számukra egyértelműen értelmetlenek, de rámutat az apák helyzete sem könnyű ha az élet több területén is helyt akarnak állni.

Akadnak olyanok is – bár csekély számban, a több, mint kilencszáz kitöltő között mindössze hatan (közülük egy férfi) – akiknek a munkája a legfontosabb életcél, a család pedig a biztos hátteret adja ehhez.

Sok szó esik napjainkban arról is hogy a gyerekvállalás után háttérbe szorul a női teljesség és „csak” anya, feleség lesz valakiből. Azok akik úgy vélték nőiességük kiteljesedése továbbra is a legfontosabb a 3,6% arányban felelték azt: „elsősorban nő vagyok, csak aztán anya és feleség.” Az anyaság mindemellett nyilvánvalóan fontos és a legtöbbünk számára többnyire élvezetes teher.

Majdnem minden negyedik anya (23.5%) szerint ebben az időszakban a legjobb az volt, hogy tudott gyönyörködni a kicsi(k) fejlődésékben, és nem maradt le semmi fontosról.

A harmadik legfontosabb érvként az szerepelt az eredményekben, hogy  az otthoni években szabadon rendelkezésre állhatott, amikor a gyerekeinek szükségük volt rá (12.8%). Az anyai szerep mellett csupán 49 fő érzete úgy, hogy jó időbeosztás mellett jut(ott) idő magára, a hobbijaira, tanulásra, vagy éppen szórakozásra. 25 kitöltő azt találta a legélvezetesebbnek, hogy a maga ura lehet(ett).

A kitöltők 9%-ának az életében még nem jött el a gyereknevelés időszaka. A többiek ezekről az évekről többségben azt vallották, hogy azt tartják fontosnak, hogy a neveléssel, gondoskodással hatással lehetnek a gyerekeik fejlődésére. (46.8%).

Legutálatosabbnak a válaszadók az éjjel-nappali készenlétet, a szabadság, betegszabadság hiányát választották (20.8%). Második legrosszabb élményük az elszigeteltséget, magányt tartják (16.7% ) de sokaknak volt rossz az egyhangúság (13.9%), az anyaság társadalmi elismerésének hiánya (11.4%) is. 162 család ráadásul nehezen él(t) meg  ezekben az években (17.5%)

Érdeklődésük beszűkülése nyolcvanegy válaszadót, a kitöltők 8.8%-át zavarta.

Csupán 53 fő fájlalta viszont azt, hogy karrier szempontjából a gyereknevelés "holtidő", negyvenkilencen pedig attól tartotta, hogy az otthon gyerekneveléssel töltött évek alatt mindent elfelejtenek szakmájukról (5.3%).

Természetesen az anyaság mellett a munkába járás, a dolgos hétköznapok sem egyszerűek. A következő részben azt vizsgáljuk meg részletesen, hogy ki mit szeret(ett) a munkájában, illetve mit tartott szinte elviselhetetlennek. Kiderül majd az is, dolgoznánk-e, ha nem lenne muszáj.