Negyed öt óta ébren vagyok. Ez tulajdonképpen elég jónak mondható. Szívesen visszaaludtam volna még, de a pici nem hagyta. Egyre kevesebb szabad percet enged a számomra, ugyanis elhatározta, hogy benevez a következő országos sportversenyre, bármi is legyen az. Éppen ezért minden nap hajnalok hajnalán kirúg az ágyból és üvöltve osztogatja az utasításait. Különböző feladatokat eszel ki, és mit mondjak, meghajlok ötletessége előtt.
A szokásos mellformáló reggelit (hajnalit) követően egy laza 20 perces ringatás következett ma fekvő módban, amellyel egyszerre célozta meg a deltaizmomat és a jobb bicepszemet. Ezt követően karváltással egybekötött rézsútos ülőhelyzetet kellett felvennem és úgy folytatnom a ringató mozgást szigorúan 2/4-edes ütemben.
A tüdőmet fejlesztendő időnként halkan dudorásztam, ommoztam is, hátha jó pontot szerzek nála. Ez annyira meg is tetszett apró hajcsáromnak, hogy akárhányszor negyedszünetnél hosszabban vettem a levegőt, elégedetlen hüppögésbe kezdett. Sőt, felébresztette a testvéreit is, hogy bosszúból nehezítsen az edzésemen. Kardiónak könnyed asztalterítést, kiflik vagdosását és a gyerekek ruháival történő oda-vissza futkosást írt elő. Ezt követően percenként állított fel a székemről, hogy az ágya fölötti forgóka újra- és újra felhúzásával a csuklóimat is megerősítse.
Miután ebben teljesen kimerültem, engedélyezett egy nagy adag kávét, amit a másik fiam készített el nekem (mostanában rendszeresen, hála a technika vívmányainak). Természetesen nyugodt ivászatról szó sem lehetett, edzőm mindent testközelből, a bal karomon elterülve akart irányítani. Másik két gyermekem természetesen lelkesen szurkolt neki, mert mégis csak klassz dolog anyán röhögni. No, de engem sem kell félteni!
Donát nevű gyermekem ihletésére beraktam az I love you, baby-t Cserháti előadásában és én is rázendítettem. Visítva akartak elmenekülni, de erősebb volt a bennük lévő zenei véna. Doni lendületes csípőtekergetésbe kezdett, Panni ritmusra fésülte a haját, sőt még a kis hajcsárom is ütemre nyújtogatta a nyelvét. Már pont kezdtem volna élvezni az edzésemnek ezt a szakaszát, amikor ránéztünk az órára és tudatosult mindenkiben, hogy majdnem áttáncoltuk a reggelt.
Jöhetett a turbó üzemmód, amiben immár mindenki részt vett. Rajtam a kicsi, így váltott kargyakorlatokkal folytattam az erősítést, miközben a többiek magukra kapkodták a cipőiket, a kabátokat és az iskolatáskát. Gyors puszik, hosszú ölelések (törzsdöntés kipipálva!), még hosszabb integetés (vesszen a háj a tricepszről is!), majd vissza a rendes edzéstervhez.
Kis főnököm úgy döntött, hogy itt az ideje az újabb mellfeszesítésnek, hát felkérte magát (éjfél óta vagy századszor), hogy elégedetten cuppoghasson, majd a büfiztetésnél további kézfejerősítő-gyakorlatokra ösztönözhessen. (Az állandó zabálásainak köszönhetően folyamatosan hízik, így szépen lassan emeli a súlyzós gyakorlataim nehézségi fokát is.) Szóval beültem a kinyithatós fotelunkba, ahonnan csak megerőltető hasizomgyakorlatok árán tudok kikászálódni. Persze ezt legkisebb gyermekem is tudja, így előszeretettel követeli ki, hogy szopizás után állva könnyítsek rajta. Tényleg marha nehéz ebből a fotelból felállni, minden izomra szükségem van hozzá, főleg, ha nagyon fáradt is vagyok. Márpedig az vagyok, de ezek a tornagyakorlatok nem hagynak eltunyulni.
Nem beszélve azokról, amelyek során az edzőmet magamra kell kötnöm és úgy lépcsőzök, bevásárolok (pénztárgépszalagra felpakolás magadra kötött gyerekkel megvan?), vasalok, főzök vagy éppenséggel ruhát teregetek (a mosógépből így kihalászni a cuccokat is felér egy cirkuszi mutatvánnyal).
Mostanában annyira belejöttem az edzésbe, hogy két napja óvatosan elkezdtem tornázni is. Mármint olyan igazit. Még csak hasprést és némi csípőgyakorlatot végzek, de a célom, hogy egy hét múlva újra végig tudjam csinálni a jóga gyakorlatsoromat. Ahogy elnézem, a kisfiamon nem fog múlni. Legfeljebb közben is rajtam lesz, ahogy most írás alatt is. Hiába, nagyon lelkes edző a kis drága! Előre félek a délutáni és esti feladataitól. Főleg a fürdőszobai gerincgyakorlatok aggasztanak. No, mindegy, végtére is csak hálás lehetek. Eddig mínusz három kilót köszönhetek a szigorának.
davida
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
