Pintér Istvánné, akit a gyerekek csak Eta néninek hívnak, egy éve dolgozik anyajelöltként a battonyai SOS Gyermekfaluban, s épp a beszélgetés napján lett nevelőanya. Az SOS-sel fia barátnőjén keresztül került kapcsolatba, akinek kisebb testvéreit most neveli. Az interjúban szóba kerül, mi egy anyajelölt feladata, hogy viselik a gyerekek a nevelőanya távozását, és milyen egy újrakezdés ötven felett.

Mióta dolgozol az SOS-ben?

2014 márciusában érkeztem ide anyajelöltnek, azzal, hogy SOS-anya leszek, ha majd lesz státusz. Egyébként battonyai vagyok, régóta ismerem az SOS-t. Korábban egy boltban dolgoztam, az első SOS-anyákat személyesen ismertem, mert oda jártak vásárolni, a gyerekeket is.

Hogy kerültél ide?

25 évet dolgoztam a kereskedelemben, aztán ez egy betegség miatt megszakadt. Utána idősek otthonában dolgoztam titkárnőként kilenc évet. Mindig szerettem emberekkel bánni, szeretem a gyerekeket. Két fiam van, a kisebbik fiam barátnője ebből a házból való, Linda. Együtt élnek Szegeden, Linda másodéves egyetemista, a fiam meg már dolgozik. Ez volt az első közvetlen kapcsolatom az SOS-sel, hogy három éve Linda bekerült a családba. Sokat beszélgettünk, a testvéreit, Istvánt és Biankát is megismertem. Rajtuk keresztül beleláttam az SOS világába, és láttam, mennyire nehéz a gyerekek beilleszkedése egy családba. Lindának nagy meglepetés volt, hogy mi teljes mértékben elfogadtuk őt, hogy nálunk nincsenek viták, nincs hangos szó. Nagyon közel kerültünk egymáshoz és szívesen jártak hozzánk a testvérei is. Ha mentünk Szegedre a fiamékhoz, jöttek velünk látogatóba hozzájuk. Bianka egyszer azt mondta: nem lehetne, hogy kimenjünk a strandra, mint egy igazi család? Az én fiaim már felnőttek, kirepültek, és újra két kicsi gyerekkel voltam a strandon. Én közben kiléptem az idősek otthonából, hogy anyukámmal lehessek, de ő pár héten belül meghalt. Akkor voltam 51 éves, még van jó tíz évem a nyugdíjig. Jelentkeztem az SOS Gyermekfaluba. Szabolcs, a faluvezető azt mondta, anyajelölti státusz van, ide tud felvenni, ha megfelelek. Megcsinálták a pszichológiai tesztet, és alkalmasnak találtak.

Akkor már kilátásban volt a költözés…

Elmondták, hogy Orosházára költözik a gyermekfalu. Hívták a férjemet, hogy ő is költözzön be velem, de ő még aktívan dolgozik, és Orosháza nem esik neki útba, tehát ő marad Battonyán. Most a következő 8-10 évben nem leszünk együtt a férjemmel. De mi annyira illünk össze, hogy bírni fogjuk ezt a próbatételt, ő teljes mellszélességgel áll mellettem. A nagyfiam más, ő zárkózott, neki az volt az első mondata: nem osztozom az anyukámon. De ez rengeteget változott. Most karácsonykor azt mondta: ismerlek, tudom, hogy mennyire szereted a gyerekeket és mit tudsz nekik adni. Anya, menj oda, mert ez a te vágyad.  De tudjad, hogy az én anyám vagy. Légy olyan jó anyjuk nekik, mint amilyen a miénk voltál.

Pár hónap múlva költözünk Orosházára. Tegnap tudatosult bennünk, hogy én elköltözöm. A férjemmel voltunk már megnézni a házat, és a szomszéd nagyon kedvesen fogadott. Rengeteg tervem van, nagyon készülök a költözésre.

Mi egy anyajelölt feladata?

Ha az anya elmegy szabadságra, akkor ugyanolyan felelősséggel neveli a gyerekeket, mintha ő lenne az anya, ugyanolyan elvárásokkal, ugyanazokat a feladatokat ellátva egész nap. Négy gyerekkel kezdtem, két testvérpárral, akik mentális problémákkal küzdöttek, aztán jött öt testvér 8 hónapostól 16 évesig, s a két nagylány elment. Csodálatos élmény volt, hogy a két kicsi baba mennyire feltölt, észre se vettem, hogy elrepült egy nap.

Milyen segítség kell szerinted, ha valaki elkezd dolgozni?

A legnagyobb segítség az volt, hogy megbíztak bennem, számítottak rám. Úgy indultunk neki, hogy a nyugdíjig itt leszek. Nem biztos, hogy sikerül, de úgy állok hozzá, hogy akarom. Elrepült ez az egy év, és én jól érzem magam. Elvégeztem az ötszáz órás nevelőszülői tanfolyamot. Végül egy másik házba kerültem nevelőanyának, négy gyerekhez, pont abba, ahol Linda testvérei élnek. Ma van az első napom SOS-anyaként. Kati néni, az előző nevelőanya elmegy az SOS-től, ma köszönt el a gyerekektől.

Mit szóltak a gyerekek?                 

Tragédiának élték meg, pici kortól nevelte őket, sírva mentek iskolába. Én azt mondtam nekik, hogy nyugodtan sírjanak, adják ki magukból, ne szorítsák magukba, de vegyék tudomásul, hogy itt vagyok, és azért, mert szeretem őket. Mi egy nagy család leszünk, és ebbe Kati néni is beletartozik. Nekem is fáj, hogy nekik mennyire fáj, hogy elveszítették a Mamát. Mert Kati néni volt nekik a Mama, én meg Eta néni vagyok. Megnyugtattam, hogy jön majd látogatóba, Orosházán közel lesz, bármikor megnézheti őket.

Kati néni is nehezen ment el, azt mondta ma reggel, az egyik lába viszi, a másik marad. Ő kilenc évig dolgozott itt, de most hozott egy bátor döntést, úgy érezte, ki kell lépnie, annyira elfáradt. Tegnap este elbúcsúztunk a kollégákkal, és azt mondta, nyugodt szívvel megy el, mert tudja, hogy a gyerekek jó kezekben vannak. Ez nekem még egy plusz lökést adott.

Mitől félsz a legjobban?

Attól nem tartok, hogy nem fogjuk szeretni egymást. Attól, hogy ne legyek beteg, hogy itt tudjak lenni, és megvédeni őket, mert mindenhol van egy pici bélyeg rajtuk.

Az állami gondoskodás miatt?

Igen. És a magam egészségét féltem miattuk. Érzek egy kis megbélyegzést, pedig nem az ő hibájuk, hogy itt vannak. Hogy úgy viselkednek, ahogy, annak megvan az oka. Nem olyan körülmények között nőttek fel, mint egy rendes családban, bár itt mindenki igyekszik, hogy ezt pótoljuk. De például Kristóf szülői értekezletére nem merek elmenni, mert a szülők megvernek vagy leordítják a fejemet.

Vele mi a probléma?

Zsarolja, terrorizálja az osztálytársakat, dohányzik, lop a házból, mindent zárni kell. De mondtam neki, hogy nálam tiszta lappal indul. Nem tilthatom meg neki, hogy dohányozzon, de a falu területén nem teheti. Őt nem szereti senki, ő nem kell senkinek. Az anyja nem törődött vele. Csecsemőotthonban élt, az apa új kapcsolata örökbe fogadta, született négy testvér, aztán az apa otthagyta az öt gyerekkel. Az anya Kristóffal nem kínlódott tovább, azt mondta, vigye az apa, sok magatartási, beilleszkedési, tanulási gondja volt. Az apa magával vitte az új kapcsolatába, ott is született gyerek. Egy évig volt ott, de apa úgy megverte, hogy kórházba került. Olyan hirtelen emelték ki a családból, hogy az úszómedencéből szedték ki és hozták be a gyereket az iskolából. Egy éve van itt. Kemény dolgoknak nézünk elébe, mert Kristóf nagyon problémás, Linda tesói meg nagyon el vannak keseredve.

És a negyedik gyerek?

Ő másodikos, és talán sikerül hazagondozni. Őt pszichiátriára hordjuk, apuka verte, pszichés problémái vannak. Otthon talán normalizálódtak annyira az állapotok, hogy hazagondozható lesz.

Linda tesói miért kerültek be?

Öten voltak testvérek, elhanyagolás, alkoholbetegség miatt. Két testvére kikerült, félresiklottak. Az egyikük nevelőotthonban van, a másik már börtönben is volt. Linda nagyon próbálja egyben tartani a családot, de látja, hogy erre kevés az esély. A kapcsolat most annyi, hogy ha a testvére bajban van, akkor Linda adjon pénzt. Linda nagyon szép, nagyon okos lány, gyógypedagógiát tanul, egy imádnivaló lány, amit nem hisz el magáról. A fiam annyira imádja, hogy tudja pótolni, amit elveszített.

Ezeket a történeteket hogy bírod?

Nagyon fáj a szívem értük, de úgy érzem, hogy bennem még olyan sok erő van, hogy én nagyon szeretnék rajtuk segíteni. Én nem csodálkozom a gyerekeken, mert ezt a rengeteg feszültséget, fájdalmat le kell vezessék. És most megint a fájdalmat élik meg, hogy elment Kati néni. Ahogy hazajött az iskolából, sírt, hogy nagyon hiányzik. Mondtam, hogy sírj, üvölts, nem baj.

Milyen érzés Linda testvéreit nevelni?

Nagyon örültem, hogy őket kaptam meg. Először Linda is meglepődött, hogy mi lesz: most az anyósomhoz megyek haza, az anyámhoz, vagy a testvéreim nevelőjéhez? Mondtam, hogy mindegy. A testvéreihez úgyis jön látogatóba. Épp a hétvégén tisztáztam vele, hogy nem kell ebből problémát csinálni, én be fogok számolni neki arról, a testvéreivel mi van, és a segítségét fogom kérni, ha valami nem megy.

Hogy kezded az első napodat?

Ma egy családi megbeszélést tartok. Elmondom, hogy elfogadom őket, úgy szeretem őket, ahogy vannak, tudom, hogy milyen veszteség érte őket azzal, hogy Kati néni elment. Én nem szeretném Kati néni helyét elfoglalja a szívükben, hanem egy másik részt szeretnék abban a szívben. És biztosítom őket, hogy nem zavar, ha most sírnak, dühöngnek, ez természetes folyamat. Elmondom, hogy csak úgy tudom megvédeni őket, ha elmondják a gondjaikat, különben nem, tudok melléjük állni. Úgy érzem, sok energiám van. Most kezdem harmadjára az életemet. Tudom, hogy nem fogok csodát tenni. De ha csak két-három gyerek kikerül úgy a kezem közül, hogy megállja a helyét az életben, már elégedett leszek.

(Forrás: Gyereksorsok – az SOS Gyermekfalvak blogja)

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?