Majoros Nóra: Csodanagy tavasz
Anya olyan szép volt, mint egy tündér. Elgondolkodó és szelíd. A haja arany, hosszú és hullámos. Volt egy széke, fehérre festett, fa karosszék, a nárciszok között állt a kertben, a nyírfa alatt, ami tavaly kidőlt, és Anya eltette emlékbe a fehér kéreg egy darabját.
Van egy régi fényképem, onnan tudom mindezt. A padláson találtam, amikor titokban Anya gyerekkori dolgai között turkáltam. Mindent visszacsomagoltam ugyanúgy, csak a fényképet tettem el.
Esti mese után Anya égve szokta hagyni az ágyamnál a lámpát, hogy ne féljek a sötétben. Ilyenkor veszem elő a fényképet. A falvédő mögé rejtettem el. Először a párnám alá akartam, de Anya reggel mindig megigazítja az ágyamat, és még a lepedő alatt sem lett volna biztonságban. Sok nézegetésbe telt, mire apránként mindent megértettem. Anya sokszor üldögélt a fa alatt, olvasott, és a fa beleszeretett. A régi könyvekben találtam lepréselt nyírfalevelet, szív alakút. A fának szép hosszú ágai voltak, de nem merte megcirógatni Anyát, mert szégyenlős volt. Inkább megrezegtette a levelecskéit, és énekelt Anyának. Anya megtanulta a dalokat. Nekem is el szokta őket énekelni, pont amikor beszippant az álom, de ezek titkos énekek, és ébren nem hallhatom őket. A fa alatt látta meg őt Apa, és azonnal szerelmes lett. Ezután Anya nem ült már olyan sokat a székben, mint azelőtt, hanem inkább Apával volt. Akkoriban sokat esett az eső, mert a fa mindig sírt, és ki is pusztultak a nárciszok, mert nem bírják, ha állandóan tocsognak a vízben. Aztán Anyának nőni kezdett a pocakja, mert én meg akartam születni, és Anya örömében megölelte a fa törzsét. A fa érezte, ahogy dobog a szívem, és megvigasztalódott. Csodanagy szelet kavart az ágaival. A szél meglobogtatta Anya arany haját, kifújt belőle egy csomó csillagot, azok az égre szálltak, és azóta is ott világítanak. Tovább lengette a szél a fürtöket, és illatos virágok meg gyógyfüvek repkedtek szerteszét. Patakokat és vízeséseket támasztott, a patakokban ezüst hátú halakat és cérnalábú vízipókokat, a vízesések lábánál szivárványt. Anya azt mondta, az volt a legszebb tavasz az életében. Nem is sejti, hogy megfejtettem a titkát: ő volt a tavasz tündére.
Miklya Zsolt: Anyu két keréken
Két keréken
gurul anyu,
nem is néz előre.
Sálja lobog,
és a kerék
le sem ér a kőre.
Piros köröm-
cipőjében
balerina volna,
ha útközben
nem zavarná,
mennyi még a dolga.
Erre tekint,
arra tekint,
szeme tele képpel,
de még nem tud
rollerezni
elengedett kézzel.
Ha majd anyu
megtanulja
ezt a mesterséget,
remélem, hogy
előre néz,
s nem ér hamar véget.
Aggódásom
fölösleges,
látom már előre.
Nem is tudom,
hogy tehettem
szert egy ilyen nőre.
A mai alkotók:
Majoros Nóra, író. Történeteihez a családja, kalandos utazásai és álmai adják az ötletet. Megjelent könyvei: 3x1 család és A torony. Blogja sok mesével itt olvasható.
Kép: Rostás Szandra, az „Igazgyöngy” Alapfokú Művészeti Iskola tanulója, Berettyóújfaluból, aki az Író Cimborák „Kinek a bőre” c. pályázatára készítette a rajzot.
Miklya Zsolt
Miklya Zsolt pedagógus, Quasimodo emlékdíjas költő, a Parakletos Könyvesház kiadójának szerkesztője. 2001 óta folyamatosan publikál irodalmi lapokban és antológiákban. Gyermekek számára megjelent önálló vers- és mesekötetei: Marci kandúr hazatér, Ezüstszín fonál http://www.parakletos.hu/node/
Kép: Szántói Krisztián 1998-ban diplomázott az Iparművészeti Főiskolán grafikusként. Azóta illusztrációval foglalkozik. Számos lapban (Figyelő, Reader's Digest, Profiterol, Csodaceruza) és könyvben illusztrált. Dóka Péter - Komjáthy István: Betyárvilág c. könyv illusztrálásáért 2012-ben az IBBY Magyar szekciójától „Az év gyermekkönyv-illusztrátora” díjat kapta. Jelenleg az Isten rabjai c. regényt illusztrálja, az NKA Gárdonyi Géza illusztrációs pályázatán támogatást nyert. Blogja, ahol dekorált kavicsokat is bemutat, itt olvasható.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
