Ahogy már előre tudtam, megnyílt nálunk a májusi zártosztály.

PiciLány még kedveskedett is mellé már hétfő reggel azzal, hogy fél 9-kor édesdeden beájult a kezemben és 11-ig fel sem ébredt. Amúgy vásárolni kellett volna, hogy legyen ebéd. Ebéd nem lett. Inkább uzsinak nevezném, amikor negyed 4-kor zárod el a gázt a fazék alatt. Persze kapkodás az kell, mert NagyFiú 3-kor érkezik és 15 perc múlva már indul is. Éppcsak tudott enni. Olyan nagyon én sem értem rá, mert sulis anyák napja 4-kor. Mint a mérgezett egér futkostam, hogy "Mit vegyek fel? Mit vegyek feeeel??? Nincs egy normális göncöm!"

Valami feketét. Az mindig jó -mondta Kedves.

Hahaha. Vicces vagy, Bébi -húztam el a számat miközben cincáltam le magamról a kajaszagú  fekete farmeromat és a fekete pólómat, ami eddig rajtam volt. Majd felrántottam egy másik fekete farmert és egy rafkós fazonú fekete felsőt -más szín nem nagyon van a szekrényemben- beakasztottam egy fekete csingilingit a fülembe és elviharzottam. A hátam mögül hallottam, ahogy utánam kiáltja, csini vagy!

Végülis jól zártam ezt a kapkodós napot. Míg PiciLány a reggeli utáni nagyalavást választotta az ebéd utáni helyett, én olyan háztartási lemaradásokat hoztam be, amiket máskor így egyszerre aligha helyeznék előtérbe, de most nem volt más opció. A pihenés délelőtt meg luxus, tehát a lakás egyik fele kitakarítva.

Az anyák napi ünnepség a gyerekkoromat idézte. Kicsit szoci volt, de a gyerekek cukik voltak és nyilván nem lepett meg senkit, hogy melyik két gyerek kapta a kicsi darabban a főszerepet. Anyukám nagyon ügyesen, hátulról mellbe kicsikart egy extra dícséretet KicsiFiúnak. Hálás voltam érte. És jah, ő is simán lehetett volna a fiú főszereplő.

Kedden egész nyugi volt. Békésen meg pucoltam az ablakokat és kimostam a függönyöket. Ehhez mondjuk a fél lakáson átcipeltem a bazinehéz háromrészes létrát, mert itt 4 méteres magassábban van a plafon. A létra most volt kölcsön, amúgy is kemény csaj vagyok! Kitaláltam, most, de azonnal. Nem akartam várni egy percet sem. Szóval ablakok csillognak, függönyök illatoznak, Babszem Csacsi jót aludt. Az mondjuk elég vacak volt, hogy este 7-kor döbbentem rá, hogy a szerdai barátbulira a tortához még fektetés után meg kell csinálni a tortalapot.

Ez csak egy laza "banana split" torta. Kakaós keverttészta ketté, bele vanília puding, arra banán szeletek, tortalap teteje, eperpuding, rá sok eper és epres tortazselé. Gyors, fini, guszta.

A barátbuli akkor kezdett para lenni bennem, mikor NagyLány szólt, hogy ezen a napon lesz az osztálykirándulásos szülői. Szlovákiába mennek. A szülői 6-kor kezdődik, a buli 6-ig tart, de PiciLánynak ez már igazán necces időszak. A kis MusziNyuszi egy tündérbogyó volt és igaz, hogy ebéd után nem volt hajlandó elaludni, csak kézben laposakat pislogni, elaludt nagynehezen Kedves hátán, mikor jöttek a fiúk szülinapozni és aludt majdnem fél 6-ig. Kedves és NagyLány így időben ki tudtak lőni erre a szülői értekezlet különkiadásra.

A buli jól sikerült, de nem vágyom rá, hogy máskor is legyen. Nem szoktunk ilyesmit rendezni. Rosszkor vannak ehhez a szülinapok meg olyan nyeh. Szerencsére a gyerekek sem igényelték eddig. Most is három gyerekben és két órában limitáltam a dolgot. Négyen még teljesen jól lehet együtt játszani. Mind időben, mind létszámban jó volt. Valószínűleg a saját gyerekkori megéléseim miatt van bennem az ellenérzés. 

Vendéget, barátot bármikor szívesen. Az más.

A csütörtöki fronthatás vagy csillagállás - tudja fene - meghozta a viharokat házon belül is. Mindenki kötekedett mindenkivel. De legalább Anyuval jót kávéztunk és vitáztunk, napoztunk az udvari padon, miközben PiciLány egy szép nagyot aludt. Azért vannak jó dolgok is. 

Este pedig elkezdtem a Dédi tortáját. 

Tejszínes-mogyorós krémhez 2dl tejszínt, 20dkg cukrot összemelegítettem, 7 percig főztem, akkor bele 25dkg margarin. Kevergettem míg elolvadt. Úgy 10 perc múlva beleöntöttem 15dkg sótlan pirított mogyorót, amit az aprítóban ledaráltam. Kihűlt, hűtőbe egy éjszakára. Majd másnap habosra habverőztem.

A tortalap 10dkg olvasztott margarin, 15dkg cukor, 1 vaníliás cukor, 1 tojás, 25dkg liszt, 1 sütőpor és 250ml tej keveréke. 

A pénteki napot nem is szántam másra, mint összeállítani a gyertyás tortát és megsütni a fanta szelet, retró tortát, aminek a receptjére leginkább  az "érzéssel" jellemző. Illetve siránkoztunk azon, hogy a kerti grillpartyt elmosta az eső, így a menüt is kissé újra kellene gondolni. Valamint a három szülinapost (az előre látható időjárás fényében) egy össznépi tortázás keretébe tuszkoltuk. 

Kedves nincs cukorból és nem adja fel könnyen a dolgokat. Ő grillen készíti el a húsokat és slussz. A lakoma azért a lakásban zajlott. A kaja viszont isteni lett, a Dédi pedig cuki volt. Ha PiciLány közelében van, akkor csillog a boldogságtól. Mi igyekszünk is minden alkalommal a lehető legtöbbször kapcsolatot teremteni köztük. Karácsonykor még felemelte, de mostmár súlyos a popsi, inkább ölbe veszi, de játszik vele, tanítgatja, terelgeti, amíg kiszaladok a szobából pár percre. És lehetett ez bármilyen közös szülinap, attól még első sorban a Dédi napja volt, akinek a 90. szülinapját ünnepeltük.

A héten hiába tört be az ősz, a gyerekek valahogy nehezen tudtak vele azonosulni és folyton rájuk kellett szólni, hogy alul vannak öltözve. 

-De nincs is hideg, Anyúúú!

-Nem érdekel. Anyád fázik öltözz fel.

Aztán lemondóan visszacsattog, lóg rajta a pulcsi.

-Na, mostmár nem fázol? -kérdi némi gúnnyal KicsiLány, aki egyre kamaszosabb tüneteket produkál.

Hogy maradjak az öltözködésnél.... NagyLány anyumnál megtalálta a régi kedvenc farmeromat. A nadrág kb 50 éves. Még a középsuliban hozta nekem a barátnőm. Az anyukája hordta fiatalkorában. Egy hófehér trapézgatya. Imádtam. Aztán egyszer bebatikoltam lilára. Azután megjobban szerettem. Már sajna nem jó rám rég, de még a gyerekek előtt... mindenesetre nem tudtam volna megválni tőle. Túl sok emlék, túl sok érzelem. 

NagyLány alakja annyit változott tavaly óta, hogy ráöntötték a nadrágot és szerelem. Elmeséltem a sztoriját is és nosztalgiától szoruló szívvel néztem utána, ahogy kipenderült az ajtón, majd elviharzott a nadrág, lobogott utána a derékig érő gyönyörű haj...aki valaha én voltam, most már ő. Jó érzés.

Akárhányszor beszélgetünk vele komoly dolgokról, mindig rá-rácsodálkozunk, hogy mennyire komoly a gondolkodása és az érzelmi érettsége. Sajnos PiciLány napközbeni alvásideje most nem támogatja a filmnézést, de vele már olyan jó filmeket lehetne nézni és kiboncolgatni. 

NagyFiú. Szombaton ment a Kispál koncertre. Full egyedül. Jobban izgultam szerintem mint ő. Na nem azon, hogy jajjjmosmilesz, hanem a koncertizgalom. Meg hogy ne essen az eső. BpPark hozzájáruló nyilatkozta kitöltve. A kutya nem kérte, mondjuk a kutya nem gondolná, hogy kiskorú. Komoly felnőtt fiatalember látszatát kelti. A múltkori piálós gebasz miatt volt bennünk némi fenntartás és egy-két poént ellőttünk, hogy csak ésszel. Szerinte kár aggódni, kólától még senki nem állt fejre. De olyan szuper helyen állt, hogy inkább kiszáradt, mint azt feladja. Eső nem esett, buli jó volt, dedikálás -bánatára- nem volt, legkedvesebb számai szintén nem. De hálás a sorsnak, hogy élőben láthatta őket, mégha nem is tudott senkivel perpill osztozni az élményben. Azt értem, hogy velem már nem akart.

Lehet fura szerzet vagyok, de olyasmin egyáltalan nem izgultam, hogy haza ér-e vagy ilyenek. Miért ne érne?! Csak az eső miatt aggódtam. És vártam haza, hogy mesélje az élményeit. Nem tördeltem a kezem. A múltkori bulinál sem. Nem tudom más lesz-e, amikor majd NagyLány megy.

A vasárnap? Hát viharos volt. Ennél sz@rabb napom se legyen az évben! Szerintem még az eső is miattam esett. Én vagyok az "utálatos kép", aki családtól-baráttól elszakította Kedvest.

Vacak egy szereposztás. 

És valóban.... Már nem egy tétova kamaszfiú, mint mikor a barátság létrejött. Útközben felnőtt -mondjuk a barát is közelebb a harminchoz. Nem mellesleg Kedves még családapa is lett. Ez ugye jár plusz feladatokkal, kötelezettséggel és a szabadidő feláldozásával. A barátai nagyrészének ez nem is okoz gondot. 

Levált a családról, sajátja lett. Értem, ezt ő nem olyan átlagosan követte el, de a leválás normális, a pasiknál meg amúgy is nagyon más ez. A lányok hoznak a házhoz, a fiúk mennek a háztól, ahogy a mondás is tartja.

Eleinte még próbáltam elsimogatni a köztük lévő nézeteltéréseket, de egy jó ideje úgy döntöttem, hogy ez egyáltalán nem az én dolgom! Felnőtt emberek, majd megoldják. De ha nem, akkor sem nekem kell.

Megrázom magam. És kemény vagyok, mint Tarzan sarka!

Na persze... 

De muszáj annak lennem. Nem siránkozhatok napokig és bújhatok a depipaplanba, mert az én feszültségem mindenkire kihat.

A kedvenc FB bölcseletem lebeg a szemem előtt évek óta:

"Ha megdobnak kővel, ne dobd vissza, hanem építs belőle egy ki.@...tt várat!"

Nanta