Baj van.
Én tisztességes falusi környezetben szocializálódtam, ha csak elmentem a kocsma mellett, annyit tanultam anatómiából és szexológiából, hogy Veres Pali bácsi sírva adta volna vissza a diplomáját, és ha egyszer kisípoltatná az ORTT, R2D2 legszebb nagymonológját kapnánk. Úgyhogy ragadt rám tisztességgel a jóból. Nem mondom, hogy nem tehetnék ellene, de mivel nyilvánosan hellyel-közzel tudok viselkedni, a barátaim meg már hozzászoktak, nem csináltam ügyet belőle. Ezidáig. De most lett egy papagájom. Aki azonnal tanul és soha nem felejt. És aki olyan tűpontos képet ad az anyja beszédmódjáról, hogy annak kihullik a haja. És, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, álljon itten néhány példa, okulásul.
Este van, lefekvéshez készülődünk. Túl vagyunk az összes rituálén, fürcsi, mese, Lencsilány éneklés, ölelések, puszik, a nap történéseinek megtárgyalása, a lámpa már lekapcsolva, mikor elhangzik az ominózus kérdés: - Ma kivel alszol, kicsim? – Háááát… A Rókicával, Lili babával, Juci babával, Puszi polippal, a Lovacskával, a másik Lovacskával, a Nagy Micimackóval, a Kis Micimackóval, a Kisbabával, Breki békával, Elmóval …. és pakolja be mindet az ágyába, és fekteti sorba őket a párnán. Aztán mikor úgy érzi, kész van, végignéz a gyülekezeten, majd közli: - Akkor én most hol a fenében aludjak ettől a sok szartól?
Vagy. Ülünk a konyhaasztalnál, békésen vacsizunk, mikor egy falatka leesik a kanaláról és a földre pottyan. Gyermekem rezignáltan utána néz, majd rám, és teljes lelki nyugalommal közli: - A picsába! De nem baj, majd megeszik a cicák….! – Rozi, tudod, hogy ez ronda szó, ilyet nem mondunk, még a felnőttektől is buta dolog. A kutyafáját, vagy a csudába, ilyenkor ezt szabad mondani!
Gyerek nem szól, csak turkál a tányérjában, hallom, kattognak a fogaskerekek, emésztgeti az információt, majd megkérdezi:
- Anya…. és azt szabad mondani, hogy bassza meg?
- NEEEM! Azt még annyira sem szabad mondani, az a legcsúnyább, apa nagyon mérges lesz, ha meghallja.
- Na, jó, de te is mondtad! (óbazze’, annyira tudtam, hogy ez jön…)
- Igen, sajnos én is mondtam, de ez akkor sem helyes, én is rájöttem, hogy nem szép dolog ilyen rondán beszélni, és azóta nem is mondtam. - Hatásszünet….
- De Anya! Azt is mondtad, hogy a picsába…. (óabüdöspicsába, sakk-matt, adjatok egy kést, felvagdosom az ereimet).
Ül a számítógép előtt és az időkép.hu-t böngészve csekkolja bőszen, hogy éppen hol esik az eső, hol süt a nap (ne menjünk ebbe bele, ez majd egy másik poszt témája lesz, hogy a hároméves miért az interneten ellenőrzi az aktuális időjárást…)
- Nézd, Anya! A mamánál nagy csúnya felhők vannak és esik az eső! Ez kurva szar.
- Rozi!!! Ez nagyon ronda beszéd, ilyet nem mondunk és … - blablablablabla, mint egy mókuskerék, tök feleslegesen mantrázom ugyanazokat a semmit sem érő frázisokat, amíg az én agyam át nem billen, addig nem lehetnek elvárásaim felé sem, és az sem mentség, hogy adott esetben a bölcsiben is hallja ugyan ezeket a káromkodásokat. És még szerencsém is van, mert nagyon rugalmas és nagyon hamar feldolgozza, hogy van, amit nem lehet mondani, de azért már ott van a pici fejében a lehetőség. Hogy mire gondolok? Pl: elszalad a macska előle és nem tudja megsimogatni. Megáll, csípőre tett kézzel, puffog a méregtől és megkérdezi:
- Anya! Mondhatom azt, hogy a picsába?
- Nem, nem mondhatod, megbeszéltük!
- Jóóó…. akkor a kutyafáját, elszaladt a cica!
Úgyhogy nagyon csúnyán vissza kell fognom magam és épp ezért felhatalmazom minden valódi és képzelt barátomat, hogy vágjon hátba a picsába, ha esetleg azt hallaná, hogy már megint kurva rondán beszélnék…..
Egy valami vigasztal: hallhat akárhol, akárkitől, akármi rondát – én még mindig „butuska anya” vagyok, és ez jó és ezt próbálom élvezni, amíg el nem jutunk a „ – hülye vagy és utállak!” korszakig. Amit már most előre jelezném: bármikor elcserélném a mostani ártatlan, mögöttes tartalom nélküli anyázásra.
prozi
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
