Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjéről szinte minden cikk úgy számol be, hogy a „szakállas nő” nyerte a versenyt. Bár szokatlan a látvány, mindazonáltal helyesnek tartom, hogy Európa a tolerancia mellett tette le a voksát.

Ami engem sokkal jobban foglalkoztat a téma kapcsán: a szülők mit válaszolnak, ha a gyerek megkérdezi: miért van szakálla a néninek? A kérdést a Bezzeganya Facebook oldalán is feltettük. A válaszok megdöbbentők voltak.

Van, aki nyíltan homofób:

„Undorító!”
„Ez nem néni, nem bácsi, hanem barom undormány!”
„Szerintem felháborító! Te szeretnéd, ha a fiad ennyi idősen lánynak öltözne??? Kifordult a világ önmagából!”
„Ez nem NŐ!! Hanem egy genetikai baleset!!”
„Nekem spec forog a gyomrom, ha ránézek. Hova fajul már ez a világ?”
„Értem én, hogy fogadjuk el a másságot... De szabjunk már egy határt! Egy szakállas „nő” ma már túllép ezen a határon. Persze lehet dobálni a köveket, hogy az aki ezen a véleményen van, az homofób. Hát akkor az vagyok. Csak bizonyos határokon belül tolerálom a másságot. Ennyi.”
„Csodálkozunk hogy nincsenek normális családok... én nagyon toleráltam sok mindent, de ez ez több a soknál... Ez micsoda? Az új anyamodell vagy netán apa? Ez a családot összetartó erő? Akire felnézhet a fiú, vagy példát vehet a lány? A gyerekeim azt mondták, a bácsi beöltözött néninek. Sajna ez nem farsangi bulin készült…”
„Gusztustalan, és örülök, hogy a gyerekeim már aludtak!Fogalmam sincs mit mondanék nekik... Szakállas bácsi királylánynak öltözve?!”

Van, aki szerint a homoszexualitás betegség:

„Azt válaszolnám, hogy beteg a bácsi-néni.”
„Nehéz egy 6-7 éves gyereknek elmagyarázni a nemi identitást, es az azzal kapcsolatos betegségeket.”
„Én ilyenkor azt szoktam mondani a gyerekeimnek, ez a bácsi/néni nagyon beteg, nem szabad ránézni, meg bántani, de nem szabad foglalkoznunk se vele.”
„Gusztustalan hogy ilyen torz lényeket engednek főműsoridőbe. Ha ferde hajlamú, legyen az, otthon a négy fal között, de ne reklámozza a beteg hajlamait akár gyerekek által látható műsorban!”

„A gyerekem természettudósnak készül, tisztában van a nemekkel. A szaporodáshoz pedig egy férfi és nő. Ez a normális. A Jóisten vagy evolúció (opcionális) így találta ki. Tehát, ami más, az életképtelen a biológia szerint. Morálisan pedig ne toljanak szakállas nőket, tangás, kifestett pasikat a képembe a tolerancia jegyében! Egészen megértő vagyok addig, míg a hálószobában hirdeti másságát! Én sem plakátolom ki, hogy hetero vagyok és a pasikat kedvelem!”

Van, aki a gyerek szintjén magyarázna:

„Jelmezbe bújt bácsi.”
„Játszik.”
„Egy olyan nő, aki szakállat növesztett, mert azt akart. Nem sokkolom különféle "mert ő más" szövegekkel.”
„Ha nem is érti még igazán, amit kétlek, annyi bizonyos, hogy azt érezni fogja, hogy előítélettel teli a környezete, vagy szabadon az lehet, aki akar.”
„Bácsi aki hercegnőnek öltözött 3,5 évesen ennyi neki elég.”

És van, aki nem takargatná az igazságot:

„Az igazat! Ő egy férfi, női ruhában. Ezzel az erővel titokban kéne tartani az elhízást, az anorexiát, a kisnövésűeket, a magasokat? Mindent? Más, mint a megszokott, de nem ez minősíti, hanem a lelke.”

„Ő nem szakállas nő, hanem egy szakállas osztrák férfi, aki női ruhában jár, és hosszú a haja. Amúgy Thomasnak hívják."

„Az én gyerekeim egyből tudták, hogy ő drag queen, azaz női ruhába öltözött férfi, miután a dal szövegét is értik, megértik azt a tragédiát is, amivel Conchitának nap mint nap együtt kell élnie, az unokaöccseim is nézték, és egyáltalán nem zavarta őket.”

 „Szerintem meg nagyobb a füstje, mint a lángja. Egyébként is a gyereknek nyugodtan el lehet magyarázni a másságot. Ha félrebeszélünk, annál inkább fogja érdekelni, hogy mi ez. Ha fujjogunk és utálkozunk, az benne is utálatot kelt, ami oda vezet hogy külsőségek, sztereotípiák után ítéljen meg másokat, és ne törekedjen a valódi megismerése - vagy örök kíváncsiságot és ezzel együtt "csakazértis" vonzalmat ébresztünk benne. A gyerekek sokkal befogadóbbak és elfogadóbbak, mint hinnénk. Mi felnőttek tesszük őket merevvé és megbotránkozóvá afelett, ami más; és itt a más csupán azt jelenti, hogy valami nem illik bele egyetlen korábbi, általunk használt kategóriába. Nem tudunk mit kezdeni vele, ezért inkább utáljuk, mert egyszerűbb. Szakállas férfi női ruhában énekel jól. Na és? Történik a világban ennél nagyobb borzalom is, nap mint nap. (És igen, két kicsi gyerekem van. És igen, szeretném, ha ők is így gondolkodnának. Mert a világ színes és ettől szép!)”

„Azt, hogy ő így érzi magát teljes értékű embernek. Neki szakálla van, neked barna hajad, nekem 40-es lábam. És hallod, milyen csodásan énekel?! Mindig az légy, aki lenni szeretnél, és ne az, akinek látni szeretnének! Az előítéletet mi neveljük gyermekeinkbe, ez nem veleszületett adottság.”

Ti mit gondoltok?

Tünde