Ez az anya, akiről itt szó lesz, állandóan a gyerekeivel van. Mikor mos, kakaót főz, adóbevallást készít, takarít, bevásárol, tankol, motort szerel, biciklit, cipőt rendel, akkor is. Mert hiába mennek bölcsibe a hároméves ikrek, máris rohanok gyógyszerért, intézem az új személyit, az utazást, egy telelést, dolgozom, biztosítást kötök, adományozok, elhozom a ruhát a tisztítóból.
Mire mindezzel végeztem, megyek értük, és indulunk a tornára, este tejbegríz, mese, háromszor ugyanaz boszorkánnyal, és fürdetés. Na, még egy mese, anya is elalszik. Kipurcant, a gyerekek még nyögnek. Aztán ugyanez az anya egyszer csak kiszáll. Azt mondja apának – ez nem mese – én most elmegyek két hétre külföldre dolgozni, ha készen vagyok a munkával, jöhettek utánam. Csá, majd hívlak. Anya boldog, indiánszökdelve megy ki a pályaudvarra. Dörzsöli a tenyerét. Egyedül leszel a gyerekekkel, csináld végig, apa, most megtudod, az anyák miért álmodnak rémeket. Apa körbenéz, méregeti magát, jó, mondja, benne vagyok.
Anya külföldön dolgozik és mégis pihen. Ez sokkal könnyebb, mint az ikrek pesztrája, gondolja, feleannyi erő sem kell hozzá. Reggel hatkor kell, tornázik, dolgozik, délben egy órát szabad, délután folytatja a munkát. Este skype-on beszél a gyerekekkel és apával, látja a képen, hogy minden a feje tetején, áll a mosatlan a fürdőben, a gyerekek körberajzolták a lakás falát, bepisiltek, nincs kiöntve a bili, éhesek, szomjasak. De boldogok és is apa büszke, lekezelő. Na, csá, anya, most megyünk apával.
Anya pityereg, béna és szentimentális.
Anya munka után úszik, és elmegy a gőzbe, még kozmetikusra is van ideje, a munkatársakkal kocsmázik. Anya megint pityereg.
Anya gyerekek nélkül, mintha túl meztelen és hirtelen olyan kiszolgáltatott volna. Nem lóg a nyakán két kötél. Három napig minden jól megy, aztán telesír egy zsebkendőt, túl sok a szabadideje, fel-alá járkál este, nem álmos, nem huppan le, nincs kimerülve. De ez anya joga, ez az anyaemancipáció ideje. Na, mi van, a konyhában ugye milyen boldog voltál, mutter!
Kiss Noémi
Ikeranya
