Már kisfiam születése óta olvasom a Bezzeganyát, magamba szívva az itt fellelhető hasznos információkat, tanácsokat, s néha jót nevetni a történeteken és akár magamon is. Az utóbbi időben cseppet kezd lankadni a humorérzékem, s ennek talán a közel 9 havi kialvatlanság az oka.
Kisfiam májusban született. A szülőszobára betévedve, és a néhány vaklárma után bent ragadva még voltak naiv elképzeléseink – a baba eleinte csak eszik és alszik, később már játszik is. Mindenki ezt hajtogatta, gondoltuk, így is van. Hát tévedtünk. Ők is tévedtek. Őszintén szólva az, hogy egy baba végig tud aludni egy éjszakát, szerintem csak városi legenda. Itt állunk 9 hónappal a pici születése után, és még mindig nem és nem alszik végig egy éjjelt.
Kezdetben ugye kelt háromóránként, semmi gond, akkor még lelkes voltam. Először az ételre, pontosabban ételallergiára volt fogva a nem alvás, aztán, hogy talán éhezik (kikérem magamnak, főleg, hogy pótlást is kapnia kellett), aztán jött a fogzás, most már kint van két foga. Fogzás alatt a baba hozzászokott a ringatós elalváshoz, de arról később leszoktattuk néhány nap alatt – s gyorsan adtam magamnak nevelésből egy ötöst. No, nem azért, mert a gyereket tudtam megnevelni, hanem mert magamat.
Az elalvással szerencsére továbbra sincs gond. A probléma a sok éjszakai ébredéssel van. A hét éjszakából jó, ha kettőt-hármat alszik végig, a többin 3-4-5-10-szer, vagy akár 40 percenként kelnem kell hozzá. Van, amikor csak visszafektetem és alszik tovább, van, amikor ki is kell vennem az ágyból és ringatnom kell egy-két pillanatot, vagy adok neki inni és attól áll helyre a világbéke. És van olyan eset is, mikor görcsösen sír és kapaszkodik belém, és nem tudom megnyugtatni. Ilyenkor az apukája fut vele egy-két kört a folyosón, ettől alacsonyabb fokozatra vált és meg tudjuk nyugtatni. Tudom, hogy anyának lenni 24 órás műszak, és a csúcsszuper anyákok mosolyogva ugranak éjjel is 40 percenként a nemalvó-büdös-kölkéhez, de azt hiszem, én csak anya vagyok csúcsszuperség nélkül. Ettől függetlenül persze kelek és minden tőlem telhetőt megteszek a krokodilkönnyeket ejtő gyerekünkért.
Az esti ritmus mindig ugyanaz, még a jó éjszakát kívánó mondókám sem változik - lélegzetet is ugyanakkor veszek, nehogy ez okozzon gondot. Napközben sem egy nagy alvó, ott is ugyanúgy felriad alvás közben. Van, hogy vissza tudom altatni, van, hogy nem…
És nem tudom, mit tudok még tenni, hogy tudjon aludni. Mert az, hogy én nem alszom, egy dolog, de ő sem tud nyugodtan aludni, és ez izgat jobban. Férjem azt kérdezte ma reggel, hogy mi lenne, ha hagynánk sírni éjjel? Ma itt volt a védőnőnk, és ő is ugyanezt javasolta (pedig nem tudott a férjem véleményéről), azzal a természetes dologgal kiegészítve, hogy mikor elkezd sírni, azért be kell rá kukucskálnom, hogy nincs-e baj. Szerinte 5-10 nap után megtanulja a gyerek, hogy éjjel alvás van. Sőt, biztatása szerint azok az anyák, akik ezt megcsinálták, azt mondták, öt nap alatt átálltak az új alvásrendre. A doktornőnk már csecsemőkortól javasolja a módszert, a védőnő javaslata szerint akkor álljak neki, ha végig tudom csinálni, és ő még várna a gyerek egyéves koráig – hátha magától elmúlik. (Végül is a javuló tendencia megvan, már csak 4-5 éjjelt nem alszik végig a kezdeti 7-ből.)
Felbuzdulva azon, hogy mindenki ezt javasolja, nagy lendülettel pár napja a délutáni altatásnál kipróbáltam, mi van, ha nem megyek be? Egy órát üvöltött a gyerek a fal egyik oldalán, én 30 perc után kezdtem bőgni a másik oldalon. Tényleg nincs jobb megoldás?? Hagyjam sírni éjjel, és egyszer csak feladja?
Gyöngy
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
