Majdnem koraszülés, aztán túlhordás
2014 október 31-re voltam kiírva, de mindig is olyan érzésem volt, hogy október közepére Alíz meglesz. Pláne miután kiderült, hogy a cukorterheléses eredményem 8.1, és diétáznom kell, illetve augusztus 20-án koraszülésgyanúval bekerültem a kórházba, mert megrövidült egy ujjnyival a méhszáj. A dokik mondták, hogy csak a 37. hétig húzzam ki, meg hogy a cukor miatt, ami egyébként rendeződött, csak diétával, úgyse hagyják benn a végéig a babát. De tévedtem, és szomorúan léptem a novemberbe 40+4 terhesen.
November 2-án azt mondta a doki, hogy beszéljem meg a bébivel, hogy bújjon már ki a jó kis vacokból, mert ha nem, akkor indítja ballonnal a szülést 4-én reggel. Egész 3-án este sírtam, mert tudtam, hogy eljön a pont, hogy így vagy úgy, de szülnöm kell, és féltem. Éjjel 1-kor mégis úgy feküdtem le, hogy Alíz, inkább magától legyen valami, essünk túl rajta. Itt megjegyezném, hogy rettegtem a szüléstől világéletemben, és ha egy lehetőségem lett volna császárra, akkor azt akartam volna, mert én a babát vártam nagyon, nem akartam átélni a csodát annak természetes módján, ahogy megszületik a baba.
Rettegtem a szüléstől, a doki EDA-t javasolt
A dokinak annyit rágtam a fülét, hogy azt mondta, ha ennyire félek, vegyem meg az EDA szettet és ha pont lesz benn anesztes doki, aki tud szúrni, akkor ez a legjobb fájdalomcsillapítási módszer, ennyit tudunk tenni az ügy érdekében. Éjjel 1:58-kor el is folyt a magzatvíz, elég ráérősen, én az esélytelenek nyugalmával, párom lelkesen, hogy végre történik valami, bementünk a kórházba, és mivel fájások nem voltak, befektettek vizitig a négyágyas szobába.
A dokim jött reggel nagy mosollyal, hogy jobb ez, hogy így alakult. Előkészítést kért és mondta, hogy tegyenek oxira. Ő ma a terhesgondozóban van, de ha lesz valami, akkor időben ideér, mert szólnak neki. Jó. Kérdeztem, mikor jöhet a párom. Mondták, hogy semmi értelme idehívni, majd ha ők hívják a dokit, kb. akkor, mert órák lehetnek hátra. Jó. A méhszájam egyujjnyi volt és papírvékony, bekötötték az oxit kb. háromnegyed 10-kor. Lelkileg én, és mindenki más a padlón volt, mivel a fakkos részen a kettesben volt egy csaj, aki végig üvöltözött, hogy meghal, annyira fáj. Nagyon ölte ki az emberből a lelket és az energiát. A gyakornok szülésznő mellettem volt végig, és mondogatta, hogy ne féljek, ő már így üvöltött akkor is, amikor olyan fájásai voltak, mint amilyeneket most nekem mutat ki a gép. Mondom miért, már van fájás?
Behívtam apát a kórházba
Hozzáteszem, hogy a 40. hétre a méhszájam úgy nyílt ki, meg rövidült meg még egy ujjnyival, hogy szerintem fájás nem volt, jósló se. De ezek szerint volt, csak nem tudtam, hogy az az. Apukát mégis behívtam. Délre, mire bejött, már kezdett fájni, olyan 2-3 percesek lettek, és labdán ülve, vagy állva szorítottam a lábtartót vagy a vasat az ágy oldalán. Mondtam neki, ne nyúljon hozzám, mert így jobb nekem, mintha a kezét szorítanám. Tétlenül nézegetett jobbra-balra, néha itatott. Én még mindig azt hittem, hogy még órák vannak hátra, ez csak a kezdet.
Nem vizsgáltak a dokik egy ideje óránként, mint előtte, mert a kiabálós csajnak nem volt egy egyszerű szülése és oda futottak. Azelőtt a dokim többször idetelefonált és konzultált a többivel, hogy hogy állok, de nem volt látványos a tágulás. Annyit mondtak, ügyes vagyok. Háromnegyed egy körül megjelent a dokim egyszer csak és megvizsgált. Azt mondta, hogy készítsék az asztalt. Az első fakkban voltam, ahol nem szoktak szülni, csak ctg megfigyelésre használják. Az asztallal sokan, sokat kínlódtak, a párom pedálozta fel. Mondom a dokinak, hogy most már tényleg kezd fájni, kérem azt az EDA-t, megvettük a szettet. Erre ő:
„Andrea, nincs EDA.”
Elkapott a harci ideg meg a pánik, mondom dehogynincs, mert a kiabálós csajnak is felajánlották, én hallottam, és mondta a doktornő, hogy van doki, aki tud szúrni, én már csak a saját dokimat vártam, meg azt, hogy tényleg kezdjen el fájni. Erre ő, nincs EDA, Andrea, azon már túl vagyunk, itt már tíz percek, pár nyomás és meglesz a baba. Megmarkoltam a karját neki, is meg a tapasztalt szülésznőnek is, aki csatlakozott a gyakornokhoz, de olyan erővel, hogy szerintem majd letéptem azt, hogy én meg fogok halni akkor és segítsenek.
Néhány fájás alatt megszületett a kislányom
Pár fájás alatt, amelyeket én mondtam, hogy mikor jöttek, mert már leszedtek az ctg-ről, mindegyik fájás alatt három nyomással, gátmetszéssel meglett Alíz 1 óra 5 perckor. Mivel a terhesség végén már olyan lenn volt a feje, hogy nem tudtak súlyt becsülni, meglepetés volt, hogy a baba 3930 g és 53 cm. És őt én szültem meg természetes úton, fájdalomcsillapítás nélkül.
Varrás közben már a hazamenetel időpontjáról beszélgettünk a dokival, és az apukán poénkodtunk, hogy az allergia miatt sírta végig az egészet, nem másért. Eszméletlen jó érzés volt látni és érezni végre a kislányomat, és még most sem győzzük nézni, hogy mekkora csoda lett kettőnkből. Szívből kívánom, hogy hasonló könnyű szülése legyen minden kismamának, aki fél vagy retteg, mint én a szüléstől és műtétet akarna inkább.
Andrea
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
