Az oktatási államtitkárságon a napokban elkészült nyelvoktatási stratégia nem hagy sok választást a szülőknek, írja az [origo] ma megjelent cikke, se azt illetően, mikor kezdjenek idegen nyelven tanulni, se azt, hogy melyiket. Az [origo] birtokába jutott dokumentum szerint az idegen nyelv oktatása mindenhol az általános iskola negyedik osztályában indul majd, és csak az angol és a német között lehet választani. Ráadásul az államtitkárságnak jelenleg az a véleménye, hogy a némettel kéne kezdeni, „mert az nehezebb”. Hm, felettébb tudományos.

A nyelvkínálat szűkítését azzal indokolják, hogy más nyelveknél nincs garancia arra, hogy felső tagozatban és gimnáziumban folytatni tudja a diák az elkezdett nyelvet. A dokumentum ugyan hangsúlyozza, hogy "angolul mindenkinek tudnia kell", Hoffmann Rózsáék ugyanakkor azt javasolják, hogy a németet tanítsák először a diákoknak, írja az Origo.

Nyelvpedagógiai szempontból javasolt, hogy a tanuló a komplexebb nyelvtani struktúrával rendelkező német nyelvvel találkozzék először, ne az angollal" - áll az [origo] által idézett stratégiában, amely szerint az angol után a "második, komplexebb nyelvtani struktúrájú nyelv tanulása gyakran nehézséget okoz". Emellett a stratégia készítői német kutatásokra (hm, hm….a szerk)  hivatkozva azt állítják, hogy a tanulók elveszítik motivációjukat a második nyelv tanulására, ha az angollal kezdenek.

Az [origo] tavaly közölte a stratégia egy korábbi változatát, amelyben az angol nyelv oktatásáról az szerepelt, hogy "az angoltanulás kezdeti, nagyon gyors és látványos sikerei azt a tévképzetet kelthetik a tanulókban, hogy idegen nyelvet ilyen egyszerű tanulni". Ez most már nem szerepel a dokumentumban. A most elkészült változat szerkezetileg megegyezik a korábban ismertetett verzióval, de úgy tudjuk, több ponton azért finomítottak a stratégián, mert tavaly szakmai szervezetektől több kritikát is kapott az államtitkárság a "sarkos megfogalmazásokért", áll a cikkben. A BA szemlézője meg nem érti, miért baj, ha a gyereknek van kezdeti sikerélménye, miközben a pedagógia mindenféle ágában (máshol) harsog a pozitív megerősítés elve, ha a gyerek úgy érzi, jól csinálja, akkor kedve lesz hozzá, a folyamatos kudarcok meg épp arra sarkallják, hagyja a csudába az egészet. Sorok írója például könnyedén tanult angolt és véres verejtékkel fizikapéldákat vagy szekrényugrást – tessék kitalálni, most éppen melyikből élek meg. Amúgy nincs bajom a némettel - felnőttfejjel és kiváló angoltudással is tanulhatónak látom, csak nem rittyentek mögé hangzatos ideológiát, és nem igyekszem átírni a valóságot.

Az [origo] által megkérdezett tanárok nyilatkozatai egyértelműen alátámasztják a mi sulinkban is tapasztaltakat, miszerint a gyerekek és a szülők többsége igenis angolul akar tanulni, angol a filmek, a weboldalak többségének, a youtube-nak és a számítástechnikának is az alapnyelve, márpedig a srácok akkor is ezekre kattannak, ha az államtitkárság a nyolcosztályos gimiknek kötelező latintól érez kéjes gyönyört, az informatikát meg valami rejtélyes okból nyilván gyűlöli, azért húzta le az óraszámokat.

Nálunk is tömegverekedés van az „angol” feliratnál, mikor nyelvet kell választani, csak hálistennek a németet tanító tanerő nem kényszerrel-erőszakkal, hanem például harmadikban indított ingyenes kedvcsináló németszakkörrel igyekszik a csoportjába csábítani a gyerekeket. Az én gyerekem is jár – ahogy fizetős angolra is, pedig akár én is taníthatnám, itthon, ha nem hallottam volna sok forrásból, hogy nem ez a legeredményesebb forma, bár tény, itthon is igyekszünk foglalkozni a nyelvvel.

Szívni tehát nem is az én gyerekem fog egy esetleges új stratégiával (hisz az iskolának van elég nyelvtanára, a szülőnek pedig pénze és tudása), hanem ahol a tesitanárt fogják majd németre átképezni németszakos kolléga híján, a kilencvenes években volt erre példa, magam is ismertem szegény Katát, aki negyvenen túl küzdött izzadva a nyelvvel, hogy meglegyen az óraszáma, pont négy-hat leckével tartott a diákjai előtt. Meg ahol nincs pénz különórára, és a heti három vagy öt órában akarják két nyelvre tanítani a szerencsétlen nebulót, hogy aztán esetleg szakiskolába kerülve döbbenjen rá: innentől vagy lesz pénze, kedve és ideje magán nyelvgyakorlásra, számítógépre, vagy megy az egész a levesbe, mivel ott egyáltalán nem fognak neki  informatikát oktatni, nyelvet meg valami szabad szemmel nem látható mennyiségben, azt is tán a három évből az első kettőben.

Továbbra is teljes a homály, mi lesz a ma népszerű kéttannyelvű iskolákkal, amelyeket szintén nem túl életszerű és logikus szabályozással igyekeznek látszólag hazavágni. Hogy még egyszer az Origót idézzem: „A nyelvoktatási stratégiában szerepel az is, hogy a tavasszal elfogadott Nemzeti Alaptantervnek megfelelően negyediktől 2-5 órában, hetediktől pedig 3-5 órában kell tanítani az idegen nyelvet. A második nyelvet hetedikben kell elkezdeni, és ez már lehet az orosz, valamilyen neolatin nyelv (francia, spanyol, olasz), de szóba jöhet a kínai, az arab és bármely "kárpát-medencei nyelv" is. Az oktatási államtitkárság azzal ösztönözné az iskolákat, hogy ne csak angolt és németet tanítsanak, hogy megalapítja a "Nyelvi Sokszínűségért Díjat", ezt évente azok az intézmények kapják, amelyek ritkábban oktatott nyelveket kínálnak.” Muhaha, mintha ezen múlna – hákkérem, mostan tessék majd felkötni a nemzeti ruhadarabot, hogy KI FIZETI KI a főállású szlovák, olasz, francia nyelvet oktató tanárt, mert ugye a büdös sóher önkormányzatokra innentől nem lehet mutogatni majd. (ne nézz hátra jön a farkas, nagyot üt a hátadra)

Persze azért a szülőkre még lehet: „A középiskolásoknak emellett "nyári intenzív nyelvtanfolyamokat és nyári nyelvi táborokat" ajánl az államtitkárság. Úgy tudjuk, ezeket azért nem teszik majd kötelezővé, mert anyagi forrást nem tud biztosítani a kormány, habár uniós pályázatokat ma is kiírnak hazai nyelvi táborokra.” – írja az [origo] cikke, édes csillagaim, nem tudom ki látta mostanában az ezekre tűzött árcédulát. Uniós támogatással vagy anélkül.

Ha pedig valaki arra kíváncsi, hogy megy mostanság a végeken az ilyesmi, olvassa el ezt. Ha itt lesz bármilyen áttörés, németül, angolul vagy hottentottául, az igazán elismerésre méltó lenne. De tartok tőle, ide semmilyen nyelvtanári lobbi nem ér el, még a hangzatos stratégiák szintjén sem. Viszont újabb akadály kerül a nyelvoktatást valójában el nem érők elé: a központi teszt (ami önmagában megint nincs az ördögtől, kérdés azonban, hogy teljesítéséhez megkapja-e a gyerek a szükséges fejlesztést mindenhol).  Ha siralmas az erdemény, lehet buktatni, aztán lehet menni a Híd-ba. Vagy alája.

Vakmacska