33. hét
Jelentem, szerencsésen letudtuk a 700 kilométeres utat, oda is és vissza is. Hajnalok hajnalán útrakeltünk, így sikerült valamennyire megelőzni a nagy meleget. Egész jól bírtam, bár igaz, óránként álltunk meg nyújtózni meg pisilni.
Az ott töltött pár nap is jól telt, beszélgettünk, pihentünk, társasjátékoztunk. Nem terveztünk semmi különösebb jövős-menős programot, mert lassan kezdek tényleg „terhes” lenni.
Kikészít a nagy meleg
Nem tudom, hogy a hirtelen nagy melegnek köszönhető-e vagy alapból is ennyire energiaszegény üzemmódban telnének a napjaim, de ez valami hihetetlen. Őszintén mondom, a sima üldögélésben is néha el tudok fáradni. Persze vannak napok, amikor annyira fittnek és energikusnak érzem magam, hogy körbetakarítom az egész lakást, több napi kaját főzök és még ezután is kedvem van sétálni vagy valahová menni. Viszont más napokon meg csak feküdnék és néznék ki a fejemből. Komoly erőfeszítést igényel néha a legbanálisabb tevékenységek elvégzése is.
A másik dolog, amit ugyancsak a nagy melegnek tulajdonítok (itt a 30 foknál melegebbről beszélek), az az, hogy a rossz közérzetemnek köszönhetően borzasztóan türelmetlen vagyok. Nemcsak mással, hanem magammal szemben is. Persze eddig is egy elég hirtelen természettel áldott meg az ég, de most mintha a legkisebb dolog is kiakasztana. Biztos vagyok benne, hogy a hormonok is hozzák a formájukat, de mikor annyira meleg van a lakásban, hogy már ülés közben is izzadok, akkor tényleg nagyon ingerlékeny tudok lenni. Mostanában napi többszöri zuhannyal próbálkozom jobbá tenni ezt.
Egyedül a férjemet sajnálom, mert persze rajta csattan mindig a türelmetlenségem. Úgy érzem, amióta terhes vagyok, most lehet neki a legnehezebb. Mármint most teszem a legnehezebbé. Próbálom néha visszafogni magam, de nem mindig sikerül. Utána meg lelkiismeret furdalással ülök és én sem értem, hogy most miért is reagáltam épp úgy, ahogy. Az esetek többségében szégyenkezve bocsánatot szoktam kérni, de mennyivel jobb lenne, ha ez a helyzet ki sem alakulna…
Egyre közelebb a baba érkezése
Amire viszont büszke vagyok, az az, hogy sikerült beszerezni nagyjából a babaholmik 90 százalékát. Itt beszélek minden kis apróságról is, mint például textilpelenkák, babahőmérő, popsitörlő, stb. Már csak a holmik kimosása van hátra, valamit megtalálni mindennek a megfelelő helyet. Na, meg persze még egy-két dekorációs elem beszerzése, ami igazából csak az én szememnek a fontos.
Ahogy egyre szaporábban telnek a hetek és egyre csak közeledik a várható időpont, annyival kezdek egyre többet gondolni a szülésre és a babázásra. Egyik pillanatban teljesen reálisan, mondhatni higgadtan kezelem ezt, máskor meg minden kis apróságtól félek. Épp ezért döntöttem úgy, hogy beiratkozom még egy szülésfelkészítő és csecsemőgondozó tanfolyamra.
Ez sokkal részletesebb, mint amin pár hónappal ezelőtt részt vettünk. Igaz, itt több alkalomról van szó és mélyebben vannak megvitatva a témák. Aminek kifejezetten nagyon örülök, hogy a szoptatásról és a gyermekágyas időszakról is több órában vannak bemutatva a fontos információk, így felkészültebben állhatok majd eléjük.
A múltkorit egy osztrák szülésznő tartotta, egy elég részletes képet adva az itteni rendszerről, hogy minek hogy is kellene itt zajlania. A mostani viszont, egy országtól független, csakis a szüléssel és a babázással foglalkozó kurzus, amit egy otthoni szülésznő/ képzett szoptatási tanácsadó/ gyermekgondozó tart. Eddig még csak pár órán vettem részt, de már most úgy érzem, hogy megérte erre is beiratkozni.
Zserbó
Zserbó terhesnaplójának előző részeit ide kattintva olvashatod.
