Fontos film a múlt héten bemutatott Jack: olyan rejtett problémára hívja fel a figyelmet, amelyről nem tájékoztatnak a baba-mama magazinok vagy éppen a híradó bűnügyi mellékletei.
Jack tízéves, Berlinben lakik. Anyja se nem drogos, se nem erőszakos – sőt kifejezetten szeretnivaló, bájos teremtés, aki láthatóan imádja gyerekeit. Csak éppen gondoskodni képtelen róluk. Jackre máris több felelősség hárul, mint egy többgyermekes szülőre. Ő látja el a mindennapokban öccsét, Manuelt, de olykor még anyjának is ő a fő támasza.
A Berlini Filmfesztiválon bemutatott film érzékenyen ábrázol egy olyan helyzetet, amelyről legtöbbünk úgy gondolja, nem mindennapi. A film megnézése után azonban felmerül a kérdés: hány gyerek él úgy vajon, mint Jack? Hány gyereknek nem adatik meg a gondtalan gyerekkor? A film nagy erénye, hogy úgy hívja fel a figyelmet egy fontos problémára, hogy nem az extremitást mutatja be: nem iszonyatos körülmények között élő gyerekeket látunk, az őket elhanyagoló anya alakja sem ellenszenves vagy megvetendő. Ezáltal talán közelebb is kerül hozzánk ez a történet – ellentétben az elmondhatatlan borzalmakat bemutató tragédiákkal, amelyeket gyakran önvédelemből távolítunk el magunktól.
A film egy pillanatra sem hagyja magára a főszereplőt: Jackkel együtt lélegzünk az egész játékidő alatt. Szinte hihetetlen, hogyan lehet egy tízéves gyerekszínész alakítása ennyire kiforrott és érett. Megpróbáltatásai nem váratlanul sorsszerűek vagy drámaiak. Egész története mélységesen emberi, ezáltal mélyen elgondolkoztató.
A Jacket minden olyan szülőnek meg kéne nézni, aki arra törekszik, hogy megértse gyerekét, akár tejben-vajban fürösztött hercegnőről, akár magába forduló, nehezen megnyíló lélekről van szó. Utána pedig talán hosszabban ülünk le velük egy közös társasjátékozásra.
dzs
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
